9. fejezet - Aktív távérzékelési módszerek

Tartalom

9.1. Időjárási radarmérések
9.1.1. Az időjárási radar története
9.1.2. Időjárási radarok felépítése
9.1.3. Időjárási radarok tulajdonságai
9.1.4. Különböző radarmérési eljárások
9.1.5. A radaregyenlet
9.1.6. A csapadékintenzitás meghatározása
9.1.7. Doppler radarok
9.1.8. Polarizációs radarok
9.1.9. Magyarországi radarmérések
9.2. SODAR (SOund Detection And Ranging)
9.3. Wind-profiler
9.4. Rádió-akusztikus szondázó rendszer (RASS)

Az aktív távérzékelési mérések során egy jeladóból valamilyen jelet (általában elektromágneses hullámot, esetleg hanghullámot, vagy mindkettőt) bocsátanak ki a vizsgálandó térrész irányába és a légköri elemeken történő szóródás után a visszaverődött jeleket detektálva a vizsgált légköri tartományáról szerezhetünk információt. A földbázisú aktív távérzékelési eszközöket a 9.1. táblázat foglalja össze.

9.1. táblázat: Földbázisú aktív távérzékelési eszközök

Távérzékelési eszköz

Felhasználási terület

Mérési tartomány

Mit mér?

Időjárási radar

időjárás előrejelzés,

veszélyjelzés,

hidrológiai információk,

kutatás

horizontálisan: 150–200 km

vertikálisan: radar fölötti légrész

- csapadék intenzitás

- egyes típusok radiális szél

(részleteket lásd: 9.1. fejezet)

SODAR (hangradar)

információk erőművek tervezése, üzemeltetése számára,

kutatás

néhány 100 m-es magasságig

vertikális szélprofil

(részleteket lásd: 9.2. fejezet)

Windprofiler (szélprofil-mérő)

numerikus modellek számára bemenő adatok,

-kutatás

akár 15 km-es magasságig

(egyes típusok csak néhány km-es magasságig)

vertikális szélprofil

(részleteket lásd: 9.3. fejezet)

RASS (Rádió akusztikus szondázó rendszer)

numerikus modellek számára bemenő adatok,

kutatás

néhány 10 m-es magasságig

vertikális szélprofil,

vertikális hőmérsékleti profil

(részleteket lásd: 9.4. fejezet)

Mikrohullámú rádióméter

légköri összetevők mennyisége,

kutatás

2-3 km magasságig,

víztartalom: teljes légoszlop

légköri összetevők koncentrációja különböző magasságokban, teljes légoszlop mennyiség

(részleteket lásd: 9.5. fejezet)

LIDAR (lézer radar)

légköri összetevők, áramlások vizsgálata,

kutatás

néhány 100 m-es magasságig,

légköri összetevők vertikális koncentráció profilja,

vertikális szélprofil,

vertikális hőmérsékleti profil

(részleteket lásd: 9.6. fejezet)

9.1. Időjárási radarmérések

Az időjárási radar (Radio Detection And Ranging) egy olyan rádiótechnikai rendszer, mely adó-vevő-antenna és megjelenítő berendezésből áll. A radar nagy energiájú elektromágneses impulzusokat bocsát ki másodpercenként több százszor. A rádióhullámok a hidrometeorokról (felhő részecskéiről, csapadékelemekről) szóródnak és visszaverődnek. A környezetből érkező visszaverődések detektálásával információt nyerhetünk a visszaverődést okozó objektumok helyzetéről és tulajdonságairól. A visszavert jelet echonak (visszhang) nevezik. Ez a jel a kibocsátott jelhez képest több nagyságrenddel (akár 10 nagyságranddel) kisebb intenzitású, ezért a visszaverődő jelet fel kell erősíteni.

9.1.1. Az időjárási radar története

A II. világháború alatt katonai radarokat alkalmaztak a repülőgépek és a hajók felderítésére céljából. A radarok képernyőjén azonban olyan jelek is feltűntek, amik zavarták a detektálást. E jelek csapadékot okozó felhőkről származtak. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a radarokat időjárási célra is tudják alkalmazni. Az első dokumentált zivatarcella megfigyelés 1941. február 20-án, Angliában történt. Néhány évvel késöbb, 1943-ban üzembe helyezték az első, kifejezetten meteorológiai célú időjárási radart az USA-ban. Az időjárási radarok gyorsan terjedni kezdtek. Az 1950-es évektől a radarok a fejlesztések révén egyre hatékonyabbakká váltak, a visszevert jelekből egyre több információval szolgáltak (Atlas, 1990). Az 1950-es években radarmeteorológiai központok alakultak ki az Egyesült Államokban, Kanadában, Angliában és Szovjetunióban. 1950 és 1980 között az egész világon elterjedtek a meteorológiai radarok, ami nagy előrelépést jelentett a rövidtávú időjárás előrejelzés, a veszélyjelzés és a repülésmeteorológia számára. Az 1960-as évek közepétől kezdődően kísérleteket végeztek a polarizációs és a doppler-effektuson alapuló radarok fejlesztésében. Ezek a radarok az 1980-as években kezdtek elterjedni. E radarokkal már a felhők mozgási sebességéről is információt lehetett szerezni. Mára a világ számos részén fejlett radarhálózatok működnek, ezek nélkül már szinte elképzelhetetlennek tűnik a veszélyes időjárási jelenségek detektálása és előrejelzése.

9.1.2. Időjárási radarok felépítése

Az időjárási rararok általában három részből állnak:

  1. Pontos óra, ami a jelek kibocsátás és a visszaérkezés idejét figyeli.

  2. Adó-vevő berendezés. Ez egy olyan mikrohullámú elektroncső, ami egyenáramú energiát alakít át nagyfrekvenciájú energiává, és fordítva.

  3. Antenna, ami gondoskodik róla, hogy az adó által létrehozott impulzus egy koncentrált, általában 1–2 fok széles nyaláb legyen. Az antenna általában paraboloid alakú, hogy a visszaérkező jeleket elég széles sávban tudja fogadni (9.1. ábra).

Hagyományos meteorológiai radar működési elve

9.1. ábra: Hagyományos meteorológiai radar működési elve

A kibocsátott radarimpulzus irányát egy magassági- és egy oldalszög segítségével adhatjuk meg. A magassági szöget a helyi vízszinteshez képest felfelé 90-ig, az oldalszöget pedig a helyi északi iránytól (negatív irányba) mérik. Az antenna feladata még a szögről szóló információt is elküldeni a vevőnek.

Az antenna által felfogott gyenge jeleket a vevő erősíti fel és alakítja át alacsony frekvenciájú jellé valamint továbbítja a feldolgozó rendszernek. A feldolgozó rendszer gyűjti az információt a magassági- és oldalszögről, valamint az időmérő által továbbított adatokat. Ezeket az adatokat együttesen feldolgozva egy megjelenítő rendszer segítségével vizuálisan is megjelenítik az eredményt.

9.1.3. Időjárási radarok tulajdonságai

A radarmérések során a radar-echó erőssége, a kapott eredmény függ a radarok műszaki jellemzőitől (pl. radar teljesítménye, a kibocsátott jelek hullámhossza, az antenna tulajdonságai stb.), valamint a hidrometeorolok tulajdonságaitól is (hirometeorok fajtája, méreteloszlása, távolsága a radartól stb.) Ebben az alfejezetben a radarok tulajdonságaival foglalkozunk (9.2. ábra).

9.1.3.1. Impulzus ismétlési frekvencia (Pulse repetition frequency – PRF)

Az impulzus ismétlési frekvencia (Hz-ben kifejezve) azt adja meg, hogy 1 másodperc alatt hány impulzust bocsát ki az adó. Ennek ismeretében kiszámítható a maximális távolság (rmax), ahonnan két kibocsátott jel között még visszaérkezhet jel. A radarimpulzus közel fénysebességgel (c) terjed, innen

,

(9-1)

Ahol a nevezőben a kettes faktor arra utal, hogy a jelnek oda-vissza meg tennie az utat a radar és a célobjektum között.

Hagyományos meteorológiai radar által kibocsátott elektromágneses hullám terjedése a légkörben

9.2. ábra: Hagyományos meteorológiai radar által kibocsátott elektromágneses hullám terjedése a légkörben. Jelölések az ábrán: ha az antenna magassága a Földfelszín felett, α a nyalábszélesség, δ az antenna magassági szöge (változika a mérés során), H a vizsgált térrész magassága a földfelszín felett, V az impulzus térfogat, h/2 pedig a vizsgált térfogat „mélysége”.

9.1.3.2. Hullámhossz

A radarimpulzus hullámhossza az adócső által generált mikrohullámú elektromágneses hullám egy teljes periódusának hossza. A meteorológiai radarok esetén centiméteres nagyságrendű hullámhosszakat alkalmaznak. Az alkalmazott hullámhossz-tartományokat és frekvenciákat a 9.2 táblázat mutatja.

A legtöbb radar csak egyféle hullámhossz-tartományt használ, de egyes radarok többet is. A Magyarországon régebben alkalmazott orosz MRL-5 típusú radarok például két hullámhosszt (az X- és S-sávban) használtak együttesen (Nagy et al., 1998). A különböző hullámhosszak különböző mérésekre alkalmasak. A kisebb hullámhosszon kibocsátott jelek a kisebb cseppekről is visszaszóródnak, de hamar elnyelődnek a távolság növekedésével, míg a nagyobb hullámhosszal rendelkezők távolabbra is eljutnak, de a kisebb cseppeket nem veszik észre. Az ideális és Európában leginkább használt hullámhossz az 5 cm-es. A két különböző hullámhosszt használó radaroknak két-két adó-vevő berendezése van, hogy a méréseket egyidejűleg tudják elvégezni.

9.2. táblázat: Meteorológiai radaroknál alkalmazott frekvenciák és hullámhossz tartományok (Forrás: WMO, 2008)

Radar tartomány

Frekvencia

Hullámhossz

Névleges hullámhossz

UHF

300–1 000 MHz

1–0,3 m

70 cm

L

1 000–2 000 MHz

30–15 cm

20 cm

S(1)

2 000–4 000 MHz

15–7,5 cm

10 cm

C(1)

4 000–8 000 MHz

7,5–3,75 cm

5 cm

X(1)

8 000–12 500 MHz

3,75–2,4 cm

3 cm

Ku

12,5–18 GHz

2,4–1,66 cm

1,50 cm

K

18–26,5 GHz

1,66–1,13 cm

1,25 cm

Ka

26,5–40 GHz

1,13–0,75 cm

0,86 cm

W

94 GHz

0,30 cm

0,30 cm

(1): A meteorológiai radaroknál leggyakrabban alkalmazott tartományok

9.1.3.3. Impulzushossz

Az impulzushossz (τ) az az időtartam, amíg az adó folyamatosan működik. Az impulzushossz meghatározza azt a térfogatot, amelyről a visszaverődés történik, illetve a radar sugárirányú felbontását is, mivel a célról τ/2 ideig történik visszaverődés.

Kisebb impulzushossz esetén jobb felbontás érhető el, ugyanakkor a mérés érzékenysége csökken, mivel kisebb impulzushossz esetén kisebb térfogatról történik a visszaszórás, ami gyengébb jelet eredményez.

9.1.3.4. Impulzus szondázási hossz

Az impulzus szondázási hossz (h) a fénysebesség (c) és az impulzushossz (τ) szorzatának a fele, mivel a visszavert hullámnak a vevőig is meg kell tennie az utat:

,

(9-2)

9.1.3.5. Nyalábszélesség

A radarhullám egy szűk tartományban halad a cél felé. A nyalábszélesség ennek a tartománynak, a radarnyalábnak a szélessége általában 1–2, de a radartól távolodva növekszik, azaz szétnyílik a nyaláb. Nyalábszélesség alatt azt a szöget értjük, ahol a kisugárzott energia maximuma a felére csökken (Geresdi, 2004).

9.1.4. Különböző radarmérési eljárások

A radarmérések során különböző módon történhet a légköri objektumok pásztázása:

1.) Standard mérési módok

  1. PPI mérés (Plan Position Indicator): A radar rögzített emelkedési (kibocsátási) szög mellett körbefordul, majd az emelkedési szöget növelve ismétli a folyamatot. Ekkor egy átlagos képet kapunk a légkörben található cseppekről. Ha olyan objektumot észlelünk a térben, amelynek vertikális felépítése érdekes lehet meteorológiai szempontból, akkor végezhetünk speciális méréseket.

  2. RHI (Range Height Indicator): Ebben az esetben abba az irányba állítjuk a radart, ahonnan a célt észleltük, és a radar emelkedési szögének kis, folyamatos változtatásával pásztázzuk a területet („bólogat” a radar) tipikusan 0 és 90 fok magassági szög között. E módszer segítségével sokkal pontosabb képet kapunk az adott objektum vertikális metszetéről, de csak szűk tartományban. Az eljárás majdnem olyan hosszú ideig tart, mint a körbefordulás (15 perc), ezért csak ritkán használják.

  3. CAPPI (constant altitude plan position indicator) – szektorozás: Ebben a módban egy konstans emelkedési szög mellett pásztáz a radar. Különösen veszélyes időjárási rendszerek feltérképezésére, illetve speciálisan, egy repülési út feltérképezésére használják.

  4. Vertikális keresztmetszet: A radar függőlegesen felfelé néz, és a radarállomás feletti térrészt pásztázza.

  5. Maximum érték: A radarmérés során egy változó maximumát adja meg az egyes pontok felett.

  6. Radarecho maximális magasság: A választott reflektivitási érték legnagyobb magasságát adja meg.

  7. Vertikálisan integrált vímennyiség. Erős viharok egyik indikátora. A légkör kiválasztott tartományára megadható.

2.) Speciális mérési módok

Az előbbiekben bemutatott standard mérés, illetve megjelenítési módok mellett speciális célú mérések is végezhetők időjárási radarokkal hidrológiai, ultrarövid-távú előrejelzési, repülési stb. célokból. Egyes mérések nem végezhetők minden típusú radarral. A speciális mérési programok a következők lehetnek:

  1. Csapadékösszeg: egy adott időszakra vonatkozó becsült csapadékösszeg a vizsgált tartományra.

  2. Csapadékösszeg egy adott vízgyűjtő területen: Egy adott időszakra egy területre integrált becsült csapadékösszeg.

  3. Szélsebesség vertikális profil (VAD – Velocity Azimuth Display): Becsült szélsebesség profil a radar felett.

  4. Szélsebesség eloszlás: háromdimenziós becsült szélmező.

  5. Viharcella útvonala: A viharcellák központjának mozgása és annak előrejelzése egy öszetett szoftver segítségével.

  6. Szélnyírás: Radiális és tangenciális szélnyírás becslése a felhasználó által megadott magasságban.

  7. Divergencia profil: A légköri divergencia becslése a radiális szélkomponens alapján.

  8. Mezociklon: a háromdimenziós szélmező felhasználásával mezociklonok szoftveres alakfelismerése, ami nagy segítséget jelenthet a tornádók előrejelzésében.

  9. Tornádóörvények felismerése: Tornádóörvények kialakulási helyeinek detektálása kifinomult alakfelismerési szoftver segítségével.

9.1.5. A radaregyenlet

A radar által kibocsátott hullámok a légkörben a távolság növekedésével folyamatosan gyengülnek. A gyengülés függ a kibocsátott radarimpulzus hullámhossztól is. A 3 cm-es hullámhosszú radarimpulzus 20-szor jobban csillapodik, mint az 5 cm-es, az 5 cm-es pedig 10-szer jobban, mint a 10 cm-es. Intenzív csapadék esetén a csillapodás még erősebb. Annak érdekében, hogy a különböző távolságban lévő csapadékok valódi intenzitását meg tudjuk állapítani, szükségünk van egy korrekciós eljárásra. Ezt a korrekciós eljárást Probert-Jones (1962) írta fel és radaregyenletnek nevezzük. A radaregyenlet felírható az alábbi alakban:

,

(9-3)

ahol PV a vett jel teljesítménye, PK a kibocsátott impulzus teljesítménye, GM az erősítési tényező, λ a hullámhossz, Θ a nyalábszélesség, h az impulzus hossz, σ a visszaszórási keresztmetszet, r a radartól vett távolság, V az impulzus térfogat.

A visszaszórási keresztmetszetet a szóródás (Mie-féle, vagy Rayleigh-féle szóródás) típusától függően definiáljuk. Ha a visszaszóró részecskék mérete összemérhető a kibocsátott sugárzás hullámhosszával, akkor a visszaszórás Mie elmletével írható le. Amennyiben a részecskék mérete legalább egy nagyságrenddel nagyobb, mint a radar által kibocsátott elektromágneses sugárzás hullámhossza, akkor a visszaszórás a Rayleigh-féle szórással írható le. Ez a feltétel a legtöbbször teljesül a hidrometeorolokra, még abban az esetben is, ha nagyobb, cm-es nagyságrendű jégszemek is előfordulnak, mert ezek koncentrációja általában elhanyagolható.

A visszaszórást a nyalábszélesség és az impulzushossz által meghatározott térfogatban elhelyezkedő összes részecske átlagaként írjuk le. Az impulzus térfogatban lévő különböző hidrometeororok szabálytalan mozgást végeznek, ezért folyamatosan változik a visszaverő felület nagysága. Ez azt eredményezi, hogy a visszavert jel teljesítménye egy átlagos érték közül fluktuál.

A meteorológiai radaregyenlet felhasználhatóságához számos közelítő feltételezéssel élünk (Dombai, 2006):

  1. a meteorológiai célt alkotó részecskéknek egyenletesen kitöltik a besugárzott térrészt,

  2. a részecskék anyaga, halmazállapota és méretszerinti eloszlása ismert vagy meghatározható,

  3. meghatározható az egységnyi térfogatra eső visszaverő keresztmetszet, a reflexiós tényező, a radar célt alkotó részecskék paramétereinek a függvényében,

  4. feltételezzük, hogy megfelelő eljárást tudunk alkalmazni a vett jel fluktuációinak a kiszűrésére, azaz meg tudjuk mérni a visszavert sugárzás átlagos teljesítményét,

  5. az antennára adott pillanatban beérkező visszaverődések a késési időnek megfelelő távolságban elhelyezkedő véges, a kibocsátott impulzus térbeli hosszának felével megegyező vastagságú, gömbrétegből származnak,

  6. a figyelembe veendő gömbrétegben található részecskék által visszavert sugárzás intenzitását az antenna iránykarakterisztikája határozza meg.

9.1.6. A csapadékintenzitás meghatározása

A radar által vett jel teljesítmény alapján a radar karakterisztikáinak ismeretében meghatározható a célra jellemző visszaverő képesség. Ezt a mennyiséget reflektivitási tényezőnek (Z) nevezik. A reflektivitási tényező függ az impulzus térfogatban lévő hidrometeorok (felhő és csapadékelemek) méretétől, mennyiségétől, halmazállapotától és egyéb fizikai tulajdonságaitól. Mivel ezek rendkívül nagy változatosságot mutatnak, ezért a reflektivitási tényező is tág határok között változik. Emiatt a meteorológiai gyakorlatban a Z reflektivitási tényező 10-es alapú logaritmusának 10-zel való szorzatát használják. Ennek mértékegysége dBZ, ami lineáris kapcsolatban áll a vett teljesítmény logaritmusával.

A reflektivitásból (Z) a Marshall–Palmer formula felhasználásával meghatározható az ekvivalens csapadékintenzitás (R – mm/h-ben megadva):

,

(9-5)

ahol A és b a csapadékelemekre jellemző állandók. Értékükre számos meghatározás született a különböző éghajlatú területekre, régiókra és felhőtípusokra.

9.1.7. Doppler radarok

A doppler elven működő radarok a Doppler-effektust kihasználva, a visszaverődést okozó csapadékelemek mozgásából származó frekvenciaeltolódás alapján képesek meghatározni a csapadékintenzitást.

Annak érdekében, hogy a kibocsátott elektromágneses impulzus sebességénél (a fénysebességnél) nagyságrenddekkel lassabb csapadékrészecskék mozgásából adódó, igen kicsi frekvenciaeltolódást detektálni tudjuk, a Doppler-radarok a visszavert jelek fázisának változását vizsgálják. Ehhez nagyon pontosan kell ismerni a kisugárzott impulzus frekvenciáját. A Doppler-elvnek megfelelően a mozgó célról visszaverődő elektromágneses hullám frekvenciája eltolódik az álló célról visszaverődő célhoz képest, az eltolódás alapján kiszámítható a cél sugárirányú (radiális) mozgása is. A radarnyalábra merőleges sebesség-összetevő közvetlenül nem mérhető, de bizonyos fizikai közelítések alapján a kétdimenziós sebességvektorok is meghatározhatók.

A Doppler-radarok nagy érzékenységének köszönhetően a tiszta légköri inhomogenitásokat és turbulenciákat is fel tudjuk térképezni. Ennek során a légköri törésmutató-változásokból származó reflexiókat vizsgáljuk. A Doppler-radarok így a zenithez közeli magassági szögön körülforgatva windprofilerként (lásd később) is működtethetők és mérőpont fölött a szél vertikális profilja meghatározható.

9.1.8. Polarizációs radarok

A radarok egy viszonylag új generációja ún. polarizációs mérésekre is alkalmas. A polarizációs radar lehet lineáris, vagy cirkulációs polarizációs radar. A lineáris polarizáció esetén az elektromos erővonalak egyenesen futnak és a földfelszínhez képest meghatározott irányuk van. A két leggyakrabban használt polarizációs irány a horizontális (földfelszínnel párhuzamos) és a vertikális (földfelszínre merőleges) – ezt a fajta polarizációt duál-polarizációnak is nevezik. A cirkulációs polarizációnál az elektromos térerősség vektor egy csavarvonalat ír le.

A polarizációs mérések azon az elven alapulnak, hogy a hidrometeorok különböző szórási tulajdonságokkal rendelkeznek, ezáltal a polarizált sugárzást eltérően verik vissza. A szóródás során a kibocsátott sugárzás polarizációs iránya megváltozhat és fáziseltolódások léphetnek fel, amit polarizációs radarral mérni tudunk.

A hidrometeorok szórását azok mérete, alakja, a polarizációs irányhoz való relatív irányítottságuk és dielektromos állandóik határozzák meg. Ezek a tulajdonságok azonban a halmazállapottól is függnek. Ezáltal a polarizációs eljárással kimutatható a jég jelenléte is.

A polarizációs radarmérések során polarizációs paramétereket határoznak meg. Ezek a paraméterek a hagyományos impulzus radarokhoz képest pontosabban teszik lehetővé a hidrometeorok csoportosítását (Szegedi, 2012).

  1. differenciális reflektivitás,

  2. depolarizációs arány,

  3. lineáris depolarizációs arány,

  4. cirkuláris depolarizációs arány,

  5. differenciális terjedési fázisszög,

  6. specifikus fázisszög változás,

  7. kereszt-korrelációs együttható.

A polarizációs paraméterek meghatározásához ismerni kell a részecskék szórási tulajdonságait, melynek maghatározására vagy bonyolult modellekel történik, vagy felszíni és repülőgépes mérésekből megállapított csapadékfajtákhoz, tapasztalati úton rendelt paraméterek alapján.

9.1.9. Magyarországi radarmérések

A magyarországi radarhálózatot három orosz gyártmányú MRL-5 típusú impulzus üzemű radar alkotta az 1990-es években Szentgotthárd-Farkasfán, Budapest-Pestszentlőrincen, és Nyíregyháza-Napkoron. Ezek a radarok egyszerre két hullámhosszon működtek, 3 és 10 cm-es hullámhosszúságú sugárzást kibocsátva.

Az MRL-5 radarok 300 km a felderítési hatótávolság mellett 100–150 km-ig minőségi információt, azon túl csak tájékoztató jellegű információt szolgáltattak. A radarokkal PPI és RHI méréseket végeztek.

Az 1990-es évek első felében automatizálták a radarokat. Az automatizálási rendszer egy ipari kivitelű PC/AT számítógépből és egy nagy teljesítményű processzorból áll. A mérések 32/64/128/256 km-es méréshatárig 0,25/0,5/1/2 km-es térbeli felbontással és 0,5 dBZ mérési pontossággal történtek. A PPI- és RHI-mérések mellett a felhőzet jobb feltérképezése érdekében ún. HY-SCAN képeket készítettek. Ezeket a méréseket 0°, 0,3°, 0,7°, 1,2° és 1,8°-os magassági szögeken készített PPI típusú mérések kombinációjából állították elő. Ilyen méréseket 5-15 percenként végeztek csapadékos időjárás esetén. A zivatarfelhőkről gyakran nagy felbontású PPI képek is készültek.

1995 decemberétől a Közép-Európai Radar Együttműködés (CERAD) keretében az országok között kölcsönös adatcsere folyik, ennek köszönhetően egy közép-európai kompozitkép is elérhető.

Jelenleg az Országos Meteorológiai Szolgálat kezelésében a 2004-ben befejeződött korszerűsítéseket követően Pogányváron, Napkoron és Budapest-Pestszentlőrincen egy-egy DWSR-2500C típusú duál-polarizációs Doppler-radar működik. A 9.3. ábrán Az Országos Meteorológiai Szolgálat pestszentlőrinci radarállomása látható.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat Pestszentlőrinci radarállomása

9.3. ábra: Az Országos Meteorológiai Szolgálat pestszentlőrinci radarállomása.

A radarok 5,5 cm-es hullámhosszon működnek. A vidéki radarok teljesen egyforma mérési programmal működnek. A budapesti radart korábban telepítették, így kis mértékben eltér a többitől (9.3. táblázat). 2013-ban megkezdődött az Országos Meteorológiai Szolgálat 4. radarállomásának telepítése Szentes-Lapistón. A 4. radar előreláthatóan 2015-től üzemel majd és ezáltal a délkeleti országrészre vonatkozó radarmérések minőségi javulása várható.

Az országos radar kompozit képhez 240 km-es tartományban 9 magassági szögön végeznek méréseket 15 perces ciklusban, de ugyanebben a ciklusban Doppler mérések is folynak 120 km, 60 km, 30 km sugarú körben. Miután egy adott magassági szögön a radar körbefordul, egy kúpfelületről lesznek méréseinek, melynek csúcsán a radar található.

9.3. táblázat: Az Országos Meteorológiai Szolgálat időjárási radarjainak mérési paraméterei (Forrás: Dombai, 2009)

 

Budapest-Pestszentlőrinc

Napkor / Pogányvár

 

Hagyományos mérés

Duál-polarizációs mérés

Hagyományos mérés

Duál-polarizációs mérés

Impulzusismétlési frekvencia hagyományos mérésnél (PRF)

600 Hz

1180 HZ

600 Hz

1180 HZ

Impulzus hossz

0,8 ms

0,8 ms

0,8 ms

0,8 ms

Maximális mérési távolság

240 km

120 km

240 km

120 km

Mért adatok

reflektivitás

differenciális reflektivitás,

reflektivitás

differenciális reflektivitás,

differenciális terjedési fázisszög,

specifikus fázisszög változás

A mérések magassági szögei

0,0

0,5

1,1

1,8

2,7

3,8

5,1

6,6

8,5

0,5

1,0

2,0

0,0

0,5

1,1

1,8

2,7

3,8

5,1

6,6

8,5

0,5

1,0

2,0

Az Országos Meteorológiai Szolgálat kompozit radarképe 2006. augusztus 20-án, 19 UTC-kor

9.4. ábra: Az Országos Meteorológiai Szolgálat kompozit radarképe 2006. augusztus 20-án, 19 UTC-kor (Forrás: Országos Meteorológiai szolgálat – www.met.hu)

A 9.4. ábrán az Országos Meteorológiai Szolgálat radarméréseiből készített kompozit képe látható 2006. augusztus 20-án, 19 UTC-kor. A megjelenítés néhány éve változott, a 9.5 ábrán a jelenleg elérhető radarkép egy kivágatát mutatja 2012. június 22-én 04 UTC-re.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat kompozit radarképe 2012. június 22-én, 04 UTC-kor az ország északkeleti régiójában

9.5. ábra: Az Országos Meteorológiai Szolgálat kompozit radarképe 2012. június 22-én, 04 UTC-kor az ország északkeleti régiójában. (Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat – www.met.hu)