11. fejezet - Tengeri meteorológiai mérések

Tartalom

11.1. Rövid történeti áttekintés
11.2. Tengeri mérések rendszere
11.3. Földbázisú tengeri mérések
11.3.1. Hajókon végzett megfigyelések
11.3.2. Kötött bójákon végzett megfigyelések
11.3.3. Sodródó bójákon végzett megfigyelések
11.3.4. Tengerszint-mérő állomások
11.3.5. Az ARGO Rendszer
11.4. Űrbázisú tengeri mérések

Földünk felszínének több mint kétharmadát óceán borítja. Az óceán felszíni és felszínközeli állapota, áramlási viszonyai, a vízfelszín felett kialakuló légköri viszonyok egyaránt jelentősen befolyásolják bolygónk éghajlatát és az időjárási folyamatokat. Emiatt rendkívül fontos, hogy pontos képet kapjunk a tengerek, óceánok és a fölöttük lévő légréteg állapotáról.

A tengeri meteorológiai és oceanográfiai mérések fölhasználási területe mára igen széles körűvé duzzadt. Ezek néhány fontosabb felhasználási területei a következők:

  1. Meteorológiai adatok az időjárás előrejelzési modellek számára.

  2. Meteorológiai és oceanográfiai adatok az óceán-légkör éghajlati modellek kezdeti értékeinek meghatározására, valamint a modellfuttatások eredményeinek ellenőrzésére.

  3. Az óceánok hőmérsékleti viszonyainak ismerete a halászat gazdaságossá tételéhez.

  4. Az időjárási viszonyok, tengeráramlatok, a vízhőmérséklet és sótartalom ismerete az óceánok geofizikai felméréséhez.

  5. A felszín alatti vízoszlop fizikai paramétereinek ismerete mélytengeri fúrások végrehajtásához.

  6. Információk az időjárási helyzetről és a tengeri jégről a hajózás számára.

A jövőben várhatóan tovább fog növekedni azon területek száma, amelyek igénylik és hasznosítani tudják ezeket az információkat.

11.1. Rövid történeti áttekintés

Az 1700-as évek közepe táján Benjamin Franklin (ő találta fel a villámhárítót is) megfigyelte, hogy a postajáratok hosszabb idő alatt érnek Amerikából Európába, mint a kereskedelmi hajók. Nemsokára kiderült, hogy utóbbiak egy tengeráramlatot használnak ki, amit az 1500-as évek elején már a spanyolok is ismertek, de felfedezésüket szigorú titokként őrizték. A XVIII. százaban végül mégis közkinccsé vált a Golf-áramlat föltérképezése, amit azután sorra követtek a világóceánon végzett további vizsgálatok, expedíciók.

A XX. század elejére az oceanográfia önálló tudománnyá vált. Manapság korszerű műszerekkel, jól szervezett nemzetközi hálózatok keretében folyik a világóceán fizikai állapotának felmérése. Mivel az óceán és a légkör szoros kölcsönhatásban áll egymással, az oceanográfiai mérések mellett fontos szerepet kap a tengerek fölötti légkör állapotának a vizsgálata is. Ez utóbbit a meteorológiai mérések széles skálája biztosítja.

A fizikai oceanográfia néhány évtizedes múltra visszatekintő tudományág – egyben az oceanográfia legfiatalabb ága, a tengerek fizikai állapotának felmérésével, modellezésével és előrejelzésével foglalkozó tudomány (Czelnai, 1999).