11.2. Tengeri mérések rendszere

A tengerfelszín, valamint az alsóbb rétegek fizikai állapotáról egy világméretű tengeri meteorológiai és oceanográfiai mérőrendszer szolgáltat adatokat. Ilyen összetett mérési program csakis egy jól szervezett, a különböző résztvevőket összefogó, nemzetközi együttműködés keretében képzelhető el (WMO, 2008). A feladat végrehajtásában a Meteorológiai Világszervezet (WMO – World Meteorological Organization) és a Kormányközi Oceanográfiai Bizottság (IOC – Intergovernmental Oceanographic Commission of UNESCO) játszik kulcsszerepet A mérések lebonyolítását az Oceanográfiai és Tengeri Meteorológiai Közös Szakmai Bizottság (JCOMM, the Joint Technical Commission for Oceanography and Marine Meteorology) végzi. Külön programokat hoztak létre az egyes oceanográfiai és tengeri meteorológiai mérési eszközök (pl. hajók, bóják) méréseinek koordinálására (http://www.jcommops.org). A Meteorológiai Világszervezet szabályozza a mérések követelményeit (WMO, 2003) és ajánlásokat is megfogalmaz a mérések végrehajtásának módjára (WMO, 2001).

A tengeri meteorológiai mérések alapvetően két csoportba sorolhatók. Megkülönböztethetünk közvetlen, in situ méréseket, és közvetett, távérzékelési módszereken alapuló megfigyeléseket.

A közvetlen tengeri mérések valamilyen mozgó, vagy helyhez kötött eszközön végezhetők (lásd: 2. fejezet). Ilyen mérőplatformok a meteorológiai méréseket végző hajók, a lehorgonyzott és sodródó bóják, olajfúró-tornyok stb.

A közvetett tengeri mérések két csoportra oszthatók: a felszínről, illetve a világűrből végzett távérzékelési módszerekre. Ezek a Globális Megfigyelő Rendszer Földbázisú, illetve Űrbázisú Alrendszeréhez kapcsolódnak.