13.5. A műholdak felépítése

A műholdak legfontosabb funkcionális egységei a következők:

  1. megfigyelőrendszer,

  2. energiaellátó rendszer,

  3. orientációs és stabilizációs rendszer,

  4. információ-kezelő rendszer,

  5. rádió-kapcsolatot fenntartó rendszer.

A műholdak energiaigényét napelemekkel és kémiai akkumulátorok használatával elégítik ki. Az alapvető energiaforrást a napelemek adják: ezek jobbára szilícium kristályokból készített lapocskák, amelyek a napsugárzást elektromos energiává alakítják át. A napelemeket a műhold palástján, vagy a műholdhoz kapcsolódó sík lapokon helyezik el és gondoskodnak arról, hogy ezek a panelek a keringés során mindig a Nap felé forduljanak. A kémiai akkumulátorok (általában NiCd) elsősorban a Föld árnyékos oldalán illetve nagy energia felvételek esetén lépnek működésbe.

A műhold orientációját és stabilizálását aktív és passzív technikai megoldásokkal érik el.

Az aktív módszerrel mindhárom tengelyre vonatkozó stabilizációt valósítanak meg. A három tengely iránya a helyi vertikális, a műhold sebességvektorának iránya és az arra merőleges irány. Ennek a módszernek a megvalósítása elektromotorral hajtott pörgettyűkkel és elektromotoros tekercsekkel történik.

A passzív módszer egyetlen tengelyre vonatkoztatott forgási stabilizációs módszer. A giroszkópikus effektus révén a műhold forgástengelye az állócsillagokhoz képest változatlan marad. Kis rakétamotorok segítségével szabályozható a forgási sebesség, illetve csökkenthető a nutáció.

Irodalomjegyzék:

Tänczer, Tibor. 1988. Műholdmeteorológia. Akadémiai Kiadó, Budapest.

World Meteorological Organization. 2003 (WMO, 2003). Manual on the Global Observing System. Volume I – Global Aspects. WMO-No. 544. Geneva. ISBN 92-63-13544-4.

World Meteorological Organization. 2008 (WMO, 2008). Guide to Meteorological Instruments and Methods of Observation. WMO-No. 8. Geneva. ISBN 978-92-63-10008-5.

http://nimbus.elte.hu/kutatas/sat/index.html