14. fejezet - Magyarországi mérőhálózat

Tartalom

14.1. A hazai meteorológiai mérések történeti áttekintése
14.2. A jelenlegi helyzet
14.2.1. A megfigyelési alaprendszer
14.2.2. Rádiószonda mérések
14.2.3. Radarmérések
14.2.4. Egyéb aktív távérzékelési eszközök
14.2.5. Villámdetektálás
14.2.6. Levegőkémiai mérések

14.1. A hazai meteorológiai mérések történeti áttekintése

A hazai rendszeres mérések megindulása előtti időkben számtalan történelmi feljegyzés készült – sokszor nem is közvetlenül az időjárás leírása céljából – melyek következtetni engednek, vagy épp konkrét eseményekkel utalnak egy-egy időszak éghajlati viszonyaira. A feljegyzésekből sokszor csak az derül ki, hogy mennyire volt hideg, vagy csapadékos egy adott év, vagy évszak. Az első részletesebb feljegyzés-sorozatot Thököly István készítette az 1600-as évek végén, az első hazai műszeres mérések pedig az 1700-as évek végén kezdődtek. A Budai Csillagvizsgáló 1780-ban, a kezdetektől csatlakozott a Societas Meteorologica Palatina (Pflatzi Meteorológiai Társaság) európai mérőhálózatához. Az állomáson a csapadék, a légnyomás, a felhőborítottság és a szél mérését, megfigyelését végezték. 1870-ben alakult a hazai mérések koordinálását végző „Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet”. Az intézet elsődleges célja az állomáshálózat fejlesztése volt.

Az elmúlt több mint 140 évben a hazai meteorológia mérőhálózat jelentős átalakulásokon és fejlődésen ment keresztül. Az állomáshálózat az új technikai megoldások, az egyre korszerűbb mérőrendszerek, a lehetőségek és az igények együttes figyelembevételével folyamatosan változik, fejlődik.