1.5. Feladatok

1.5.1. Uborka növények nevelése különböző tápoldatokban

Vetés: 15 cm átmérőjű Petri-csészébe két réteg szűrőpapírt helyezünk, és 12 ml ioncserélt desztillált vízzel (vezetőképessége max. 3 µS) megnedvesítjük. A Petri-csészébe körkörös elrendezésben 50 uborkamagot helyezünk el és 30 °C-os sötét termosztátban egy napig csíráztatjuk.

Ültetés: Műanyag edényekbe 200-200 ml 0,5 mM-os CaSO4-oldatot öntünk. Edényenként 3-3 db csíranövényt ültetünk a korábban összeállított növénytartóra. A növényeket desztillált vízzel nedvesített szűrőpapír korongokkal fedjük be. Az edényeket is takarjuk be nedvesített szűrőpapírral és helyezzük vissza a sötét termosztátba.

A növények fényre és tápoldatra helyezése: A növényeket egy nap múlva 400 ml tápoldatot tartalmazó edényekbe tesszük, és átvisszük a növénynevelő helyiségbe. A kísérletekhez négyszeresére higított Hoagland-tápoldatot használunk, amelyhez a szükséges makrosókat általában 1000-szeres, a mikrosókat 4000-szeres töménységű törzsoldatok formájában készítünk elő. Hiánytápoldatot vagy a kísérleti célnak megfelelő adalék anyagokat tartalmazó tápoldatokat készítünk az alábbiak szerint.

kontroll: Fe-EDTA-t vagy Fe-citrátot tartalmazó teljes tápoldat

Fe hiánytápoldat: a teljes tápoldatból kihagyjuk a vasat,

Cd kezelés: a teljes tápoldathoz 0,01 mM Cd(NO3)2-ot adunk,

Pb kezelés: a teljes tápoldathoz 0,01 mM Pb(NO3)2-ot adunk,

Cu kezelés: a teljes tápoldathoz 0,01 mM CuSO4-ot adunk,

Cu-EDTA kezelés: a teljes tápoldathoz 0,01 mM CuSO4-ot és 0,01 mM K2EDTA-t adunk

NH4-tápoldat: a teljes tápoldatból kihagyjuk a nitrátot tartalmazó sókat és helyettük (NH4)2SO4-ot, K2SO4-ot és CaCl2-ot mérünk be a szükséges koncentrációban,

KHCO3-pufferolt tápoldat: az NH4-tápoldathoz mérjünk be 10 mM KHCO3-ot.

Mérés, értékelés: Mérjük meg a friss és a használt (2 napos) tápoldatok pH-ját! Mérjük meg a két hetes növények részeinek (gyökér, szár, sziklevél, levelek) friss tömegét, majd 80 ºC-on tömegállandóságig történő szárítás után a száraz tömegét! (A gyökér friss tömegének méréséhez több réteg szűrőpapír segítségével távolítsuk el a tápoldatcseppeket!) Számítsuk ki a száraztömeg százalékos értékét! Minden adathoz számítsuk ki az egyes növényekből (növényi részekből) mért átlagot és a szórást! Értékeljük a kezelések hatását a gyökér anyagcseréjére (elsősorban H+ leadás), a növény víztartalmára és növekedésére!

1.5.2. Uborka és búza nevelése talajon

Talaj előkészítése: Határozzuk meg a felhasznált talaj víztartalmát és szántóföldi vízkapacitását. Számítsuk ki a vízkapacitás 60 %-át egységnyi talajra nézve. Az ültetéshez előkészített tenyészedényeket töltsük fel a szükséges mennyiségű talajjal, majd nedvesítsük meg.

Ültetés, nevelés: Ültessünk el cserepenként (15 cm átmérő esetén) 5-5 uborkamagot, illetve 10-10 búzaszemet. Helyezzük el a cserepeket a növénynevelő kamrában.

Mérés, értékelés: Két hét nevelés után mérjük meg a növények részeinek (gyökér, szár, sziklevél, levelek) friss tömegét, majd 80 ºC-on tömegállandóságig történő szárítás után a száraz tömegét! (A gyökér friss tömegének méréséhez távolítsuk a talajt csapvizes mosás segítségével, majd több réteg szűrőpapírral távolítsuk el a felületéről a vízcseppeket!) Számítsuk ki a száraztömeg százalékos értékét! Minden adathoz számítsuk ki az egyes növényekből (növényi részekből) mért átlagot és a szórást! Értékeljük a növények növekedését a talaj és a tápoldat viszonylatában!