4. fejezet - Radioaktív izotópok alkalmazása a növényélettani kutatásokban

szerző: Dr. Szigeti Zoltán

Tartalom

4.1 Egyes alapfogalmak dióhéjban
4.2 Radioaktív izotópok, mint a biológiai nyomjelzés eszközei
4.3 Az izotópválasztás szempontjai
4.4 A radioaktív sugárzás mérése
4.5 A folyadékszcintillációs méréstechnikáról röviden
4.6 Az izotópokkal végzendő munka biztonsági előírásai
4.7 Zöld növények in vivo fotoszintetikus széndioxid fixációjának meghatározása
4.7.1 Feladatok
4.8 Ionfelvétel mérése gabonafélék levágott gyökerével
4.8.1.Feladatok
4.9 59Fe adszorpciójának és felvételének mérése
4.9.1 Feladatok
4.10 Felhasznált irodalom

4.1 Egyes alapfogalmak dióhéjban

Mielőtt a címben jelzett téma tárgyalására rátérnénk, először kémiai tudásuk felfrissítéseként, emlékeztetőként a radioaktivitással összefüggő néhány alapismeretet kell röviden tisztáznunk, melyek az izotópokkal végzendő munkához, annak megértéséhez szükségesek.

Az első az, hogy mik azok az izotópok? Az izotópok az elemek olyan atomjai, melyekben a protonszám azonos, a neutronszám különböző, azaz az izotópok azonos rendszámú, de eltérő tömegszámú atomok. A radioaktivitás adott rendszámú és tömegszámú atommagok azon tulajdonsága, hogy spontán sugárzás kibocsátása közben a tömegszámuk, a rendszámuk vagy a magenergiájuk változik. A radioaktív sugárzásnak 3 fajtáját különböztetjük meg: az α-, β- és γ-sugárzást. A radioaktivitás mértékét az aktivitás fogalmával jellemezzük. Az aktivitás az időegységre eső magbomlások száma (a bomlás sebessége). Mértékegysége a Bq (becquerel) 1 Bq = 1 bomlás s-1. Megkülönböztetjük a specifikus aktivitás fogalmát is, ami nem más, mint tömegre, molra, térfogatra vonatkoztatott aktivitás (Bq g-1, Bq mol-1, Bq cm-3). A radioaktív elem bomlási valószínűségét a felezési idővel (t1/2) jellemezzük. Ez az az idő, amely alatt az aktív atommagok száma a kezdeti érték felére csökken.