6.2. Joliot-féle O2-elektród

A fent ismertetett hátrányoknak a kiküszöbölésére fejlesztették ki a gyors és nagyérzékenységű, ún. impulzus elektródokat. Ezeknek első formáját a 70-es években P. Joliot készítette. A Joliot-elektród esetén a Pt katód felülete nagy, kb. 1 cm átmérőjű körlap, és az Ag anód egy 2-3 cm átmérőjű gyűrű. A minta közvetlenül a Pt katódon helyezkedik el, így az O2 azonnal eljut az elektródhoz. Ez az elrendezés teszi lehetővé a kis térfogatú (50-100 ml) mintából történő oxigénfejlődés kinetikájának néhány ms-os felbontású követését, illetve a folyamatos megvilágítás helyett a rövid (1-2 ms) fényimpulzusok alkalmazását is. A Joliot-elektród használata tette lehetővé annak felfedezését, hogy fényimpulzusokkal történő megvilágítás esetén az oxigénfejlődés 4-es periódusú csillapított oszcillációt mutat. Ezek a mérések vezettek el a 4 pozitív töltés szekvenciális tárolására szolgáló fotoszintetikus vízbontó rendszer ma elfogadott modelljének kidolgozásához.