14.3. A detergensek viselkedését befolyásoló tényezők

14.3.1Hőmérséklet – Minden detergens hőmérséklet-függő viselkedése egy fázis diagrammal írható le, amely megjeleníti a kristályos, a monomer és a micelláris állapotot. A kristályos és a micelláris fázis közötti vonalat a CMT határozza meg. A detergens hatás, azaz a micellaképződés a CMT felett érvényesül. A közel horizontális vonal kijelöli a monomer és micelláris állapot közötti határt. A hármas pont, a Kraft-pont, az a hőmérséklet, ahol a három fázis, a kristályos, a monomer és a micella egyensúlyban van (14.3. ábra). Számos detergensnél a Kraft-pont egyenlő a CMC-val.

Egy detergens oldat hőmérséklet-összetétel fázis diagramja

14.3. ábra Egy detergens oldat hőmérséklet-összetétel fázis diagramja

14.3.2 Kémhatás – A pH szerepe különösen az ionos detergensek esetében jelentős. Az anionos detergensek csak akkor maradnak szolubilisak, ha az oldat pH-ja magasabb, mint az ionos csoport pKa értéke (disszociációs állandója). A kationos detergensek (pl. a szekunder és a tercier aminok) csak a pKa értéküknél alacsonyabb pH-nál oldhatóak. A kvaterner aminok nem pH érzékenyek. Néhány epesav, különösen a dezoxikolát (DOC) és származékai, a pKa értékeiknél magasabb pH-án már gélesednek. A nem-ionos alkildimetilamin oxidok kationos komponensekké válnak savas pH-án, és ezért változik a CMC értékük és az N-uk is.

14.3.3 Ionerő – Az oldat ionereje is befolyásolja a detergensek viselkedését. Pl. az ellenion koncentrációjának növelése (a Na+ a Na-dodecilszulfát esetében) csökkenti a CMC értékét és nő az N, mivel az elektrosztatikus taszítás a monomerek között csökken, vagy megszűnik.

14.3.4 Detergens koncentráció – A detergensek hatását befolyásolja a CMC értékük feletti koncentrációjuk emelkedése. Több detergensnél megfigyelhető a micella méretének növekedése, ha a koncentrációjuk jóval a CMC felett van.

14.3.5 Ionok – A többértékű ionok jelenléte ellentétes hatást gyakorolnak az egyértékű ellen-ionoktól eltérően. Számos karboxilát-típusú detergens kicsapódik Ca2+, vagy Mg2+ ionok jelenlétében, de előidézheti egyes detergensek kicsapódását a foszfát-puffer, foszfát komponense is. Egyes nyomokban jelenlévő, szennyező nehézfémek katalizálják a polioxietilén-típusú detergensek autooxidációját.

14.3.6 Szennyezések – Nem elhanyagolható az alkalmazott detergensek tisztasága sem. Az ipari tisztaságú detergensek számos szennyező anyagot tartalmazhatnak, mint pl. a szintézis melléktermékeit, degradációs termékeket, fém ionokat, pigmenteket, maradék reagenseket és oldószert. A biológiai kísérletekhez nagy tisztaságú készítmények használata ajánlatos. Különösen a polioxietilén-bázisú, anionos, ipari tisztaságú detergensek (TRITON, TWEEN, BRIJ, GENAPOL, THESIT) tartalmaznak peroxidot és aldehideket, amelyek káros hatással vannak a fehérjékre. Ezeknél különösen ajánlott a nagytisztaságú termékek használata (Calbiochem Protein grade). A különböző fehérje izolálási protokollok tartalmazhatnak olyan egyéb szerves anyagokat is, amelyek befolyásolják a detergensek hatását. Ilyenek például az alkoholok, amelyek a detergensek kicsapódásához vezethetnek.