14.4. A detergensek alkalmazásai

A biológiai kutatásokban a detergensek legelterjedtebben a membránkötött fehérjék izolálásában és oldhatóvá tételében használatosak. A detergensek hatása ebben a folyamatban több lépésben érvényesülhet:

alacsony detergens/lipid aránynál (0.1-1.0 g/1g) a detergens monomerek belépnek a membránba, permeábilissá, fluidabbá teszik azt, de még nem roncsolják szét (I. fázis). Ha ez az arány növekszik, megindul a detergensek micellaképződése (kb. 2-3 g/g) és közreműködnek a membrán szétesésében. A membrán szolubilizásása során detergens-lipid-protein micella komplexek alakulnak ki (II. fázis), majd a további szolubilizásás során kb. 4-10 g/g aránynál válik teljessé a membrán szolubilizációja és detergens-protein micella komplexek képződnek, amelyek már különböző fehérjeelválasztási technikákkal vizsgálhatók (III. fázis).

A membránproteinek szolubilizációja minden egyes fázisban folyik, ami a detergens és a fehérjék milyenségétől függ. Pl. a periférikus (extrinsic) fehérjék már az I. fázisban szolubilizálódnak, még mielőtt a membrán szétesne. A legtöbb fehérje a II. fázisban, mint detergens-lipid-fehérje micella-komplex jelenik meg és csak a magasabb detergens koncentrációjú, III. fázisban lesznek tiszta detergens-fehérje micellák.

A detergensek felhasználhatók membránproteinek beépítésére is meghatározott összetételű liposzóma rendszerekbe, ahol viselkedésük in vitro körülmények között vizsgálható.

A detergensek egy részét (SDS, CHAPS, NP-40, Na-dezoxikolát) főként elektroforetikus fehérjeelválasztásra használják. A Na-kolát, a Na-dezoxikolát és az oktilglukozid elterjedten alkalmazott detergensek liposzóma rendszerek előállítására.