8.2. A holdfázisok és az árapály kapcsolata

Ezt a szöveget nyilvánvaló volta miatt helyeztük függelékbe, amiatt, hogy a fejezet törzsszövegében hivatkozunk rá.

A Holdfázisok és a dagály kapcsolatának asztronomikus vetülete.

F.1. ábra. A Holdfázisok és a dagály kapcsolatának asztronomikus vetülete (Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/46/Moon_phases_en.jpg)

Az F.1. ábrán látható módon a dagály és a holdfázisok közötti kapcsolat igen egyszerűen leírható, ha figyelembe vesszük a napdagályt is. A Földpálya (azaz az ekliptika síkja) és a Holdpálya közötti deklinációs eltérés miatt a Nap a Holdat Nap-Föld-Hold együttállás esetén is teljesen megvilágítja. Ekkor van telihold (kivéve a holdfogyatkozást, amikor együttálláskor a Hold az ekliptika síkjában van). Újholdkor az együttállás Nap-Hold-Föld típusú. Fentiek alapján nyilvánvaló, hogy újholdkor csak nagyon ritkán látunk „nulla-Holdat”, a holdfogyatkozás időbeli antipódusain, amikor mindhárom égitest az ekliptika síkjában van.

Nyilvánvaló, hogy az utóbbi (újhold) eset az, amikor a Hold-dagály és a Nap-dagály összeadódik, tehát extrém dagályhullámra kell számítanunk. Tehát az újhold a dagály szempontjából a veszélyes periódus. Álljon itt az alábbi idézet Arany János „Sir Patrick Spens” c. ballada-fordításából:

„Múlt este az új hold szarva közt

Látszott a régi hold:

Ha most uram tengerre szállsz,

Félek baj ér utól.”

Mint tudjuk, a „baj” meg is történt (ugyanis az extrém dagály negatív amplitúdójú részébe kerültek be Skócia partjainál.) Ugyanakkor, a Földtengely ferdesége miatt, bármilyen földrajzi szélességen bekövetkezhet ez az együttállás, a vele együtt járó hatásokkal együtt. Tulajdonképpen ez (azaz a Hold-dagály és a Nap-dagály vektoriális összeadódása) az alapja annak, hogy az árapályt kaotikus folyamatként kezeljük, amely mindig szolgálhat meglepetésekkel.