3. fejezet - A tengeri élőlények elterjedését befolyásoló tényezők

Tartalom

Tengeráramlatok
Apály-dagály jelenség
A tengerek hőháztartása
A tengerek sótartalma
A tengerek fényviszonyai
A tengerek tápanyag-viszonyai

Tengeráramlatok

Az óceánok és tengerek vize soha nem mozdulatlan, kisebb-nagyobb hullámzás mindig észlelhető rajta, de a hullámoknál jóval nagyobb méretű vízmozgások is megfigyelhetőek (pl. tengeráramlatok és az árapály jelenség).

A tengeráramlatok (leegyszerűsítve) kontinentális léptékben mérhető óriási folyók, melyek létrejöttében sok tényező játszik szerepet.

  • A Föld állandó irányú szelei (pl. passzátszelek, nyugati szelek, sarki szelek) a tengervizet mozgásra késztetik, hatásuk körülbelül 100 méter mélységig érezhető.

  • Az ez alatti régióban a sókoncentráció különbség és hőmérséklet különbség hatására jönnek létre le- és felszálló áramlatok.

Bár a felszíni áramlatokat a szelek hozzák létre, azok iránya nem egyezik meg a széliránnyal. Az áramlatok irányát négy tényező befolyásolja:

  • Coriolis-erő: a Föld tengely körüli forgásából adódó eltérítő erő, mely nevét felfedezőjéről (Gaspard de Coriolisról) kapta. A Coriolis-erő az északi féltekén az óramutató járásával megegyező, a déli féltekén azzal ellentétes irányba téríti el a felszíni áramlatokat. Ez az erő nemcsak a vizekre, hanem a légkörre is hatással van.

  • Súrlódási-erő: a szelek csak a felszíni vízrészecskéket tudják megmozgatni. Az alattuk lévő rétegnek a vízrmolekulák súrlódással adják át az energiát. A mélység növekedtével a vízrészecskék sebessége csökken, és irányuk eltér a felszíni széliránytól. A különböző vízrétegek mozgásának vektorait összekötve egy spirális alakot kapunk, ezt felfedezőjéről (Vagn Walfrid Ekman) Ekman-spirálnak nevezik. A szél ereje által befolyásolt (max. 100m vastagságú) vízréteget Ekman–rétegnek nevezik. A Coriolis-erő és a súrlódási-erő együttes hatására a felszíni vízrétegek mozgása a széliránytól 90 fokkal eltér!

  • A fenti két tényező mellett a kontinensek alakja és az apály-dagály jelenség is módosítja a felszíni áramlatokat.

A fentiek hatására az óceánokban óriási, kör alakú vízmozgások jönnek létre, melyek meleg illetve hideg vizeket szállítanak, és jelentős mértékben befolyásolják a szárazföldek éghajlatát, valamint a tengeri élőlények elterjedését is.

Az áramlatok osztályozása:

Hőmérsékletük szerint beszélhetünk hideg és meleg tengeráramlatokról. Az Egyenlítő felől kiinduló áramlatok meleg, míg a sarkok felől jövők hideg vizet szállítanak. Az Ausztrál kontinensre pillantva könnyen meghatározhatjuk, hol helyezkedik el az Ausztrál Nagy-Korallzátony. Hiszen a kontinens keleti oldalán egy, az Egyenlítő felől érkező meleg áramlat halad, míg a nyugati oldalon déli irányból érkező hideg áramlat található. Tudjuk, hogy a zátonyépítő kőkorallok meleg, tiszta vizet igényelnek, így csak Ausztrália ÉK-i részén élhetnek, míg a hideg vizeket hozó áramlatok által lehűtött DNy-i részen mediterrán az éghajlat (vagyis csak itt találkozhatunk a mérsékeltövi vizeket kedvelő nagy fehér cápával, melyet a tápanyagszegény trópusi vizekben hiába keresnénk).

A tengeráramlatok másik csoportosítása szerint beszélhetünk felszálló és leszálló áramlatokról. Vertikális mozgásukat a hőmérsékleti és sókoncentráció különbségek okozzák, mivel a meleg és hígabb tengervíz könnyebb, a hideg és sűrűbb nehezebb. Felszálló áramlatok olyan helyeken jönnek létre, ahol az óceánok belseje felé mozgó áramlatok helyébe a fenékről felemelkedő, tápanyagokban gazdag vizek lépnek (ún. upwelling áramlatok). A tengerfenék tápanyagraktárként működik, a felszálló áramlatok sok foszfort és nitrogént hoznak magukkal. Emiatt ezekben a hideg vizekben a fitoplanktoni élőlények kedvező életfeltételeket találnak, és sok növényevő halat tudnak ellátni táplálékkal, amelyek sok nagy ragadozónak is megfelelő életfeltételeket biztosítanak. A felszálló áramlatok közelében halbőség és a földrajzi helyzetüknek megfelelőnél jóval hidegebb éghajlat található (pl. Afrika DNy-i és Dél-Amerika DNy-i része).

A leszálló áramlatok létrejöttének egyik oka az, hogy az egyenlítői áramlat vize meleg és kis koncentrációjú, amely a magasabb szélességi fokokat elérve lehűl, és koncentrációja megnő, azaz lesüllyed. Másik oka lehet, hogy a sarkok felől jövő hideg áramlatok melegebb vizekkel találkoznak, és azok alá süllyednek (pl. antarktiszi konvergencia). A lesüllyedő áramlatok (downwelling) oxigénnel látják el a mélytengereket.

Amint a fentiekből kitűnik, a hideg-meleg, tápanyagokban gazdag-szegény tengeráramlatok alapvetően meghatározzák a tengeri élőlények elterjedését.