5. fejezet - Veszélyes tengeri élőlények

A tengerek élővilága csodálatosan változatos, az embert könnyen elkápráztatják a szebbnél-szebb és változatosabbnál-változatosabb állatok. Nem árt azonban tudni, hogy közöttük néhány mérgező vagy mérges állat is megtalálható. Ezek egy része az ember számára is veszélyes. A mérges állatok valamilyen méregapparátussal rendelkeznek és aktívan juttatják át a méreganyagukat. Hatóanyagukat mind zsákmányszerzésre, mind védekezésre használhatják. A mérgező állatoknak nincs olyan eszközük, amellyel a méreg anyagukat átjuttathatnák más élőlénybe. Hatóanyagukat ők védekezésre használják. A méreg általában többféle, kémiai szempontból jól definiálható vegyületből, ún. toxinból áll. Természetesen nincs olyan tengeri állat, amely kimondottan az ember ellen fejlesztett volna ki valamilyen mérget. Hatóanyaguk azonban hatásos lehet az emberre is, ezért rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk vele, mely élőlények a veszélyesek, és mérgezés esetén mi a teendő. A mérges és mérgező állatok többsége a meleg égövek lakója, így az Adrián jóval kevesebb veszély fenyeget bennünket, de érdemes kitérnünk a máshol élő, de még az emberre is halálos fajokra is.

Ráadásul sokszor a látszat csalóka, pont a legszebb, leglátványosabb fajok a legmérgezőbbek. Színpompájuk sokszor pont a figyelmezetésre vezethető vissza. Ellenben a valódi mérges állatok sokszor rejtő színeket viselnek, így alig lehet észrevenni őket. A tengerparton, tengerben kutató természetbúvárnak ismernie kell az emberre is veszélyes élőlényeket, az általuk okozott sérüléseket és az elsősegély módszereit. Ezáltal magunk el tudjuk kerülni a fájdalmas emlékeket, és másokon is tudunk segíteni. A legfontosabb alapszabály: Ne nyúlj semmihez, amiről nem tudod, hogy micsoda! A sérülés mértéke, súlyossága mellett az is lényeges, hogy mekkora esély van rá. Bár a cápatámadás nagyon súlyos lehet, de esélye gyakorlatilag nulla (főleg az Adrián), míg a tengeri sün szúrása kevésbé veszélyes, de sokkal-sokkal gyakoribb. Azt mondhatjuk, hogy kétféle víz-alatti természetbúvár létezik, az egyik, aki már belelépett tengeri sünbe, a másik, aki bele fog lépni. Alábbiakban a mediterrán térség (Földközi-tenger, Adriai-tenger, Fekete-tenger) veszélyes élőlényeivel foglalkozunk, rendszertani sorrendben tárgyalva őket. A trópusi tengerekben (kevés kivételtől eltekintve) rendszertanilag nagyon közeli rokon fajok veszélyesek. Bár színezetük, méretük más, de az elsősegély ugyanaz.

Szivacsok (Porifera)

A szivacsok között valódi mérges vagy mérgező állatok csak elvétve találhatók. Mivel nincsenek valódi szöveteik, méregapparátusok sincs. A szivacstest azonban tartalmazhat másodlagos anyagcsere termékeket, amelyek mérgezőek lehetnek. Ráadásul egyes szivacsokban szimbionta algák is élhetnek, amelyek képesek méreganyagot termelni. Az igazi problémát a szárazra került szivacsok okozhatnak, amelyek váztűi (kova- és mésztű) allergiás tüneteket váltanak ki.

A legjellegzetesebb tünetek közé tartozik a gyors fájdalom, bőrpír, viszkető, égető érzés, ödémás bőr, esetleg ekcéma. A felépülés is viszonylag gyors, 2-3 nap után a tünetek csökkennek, viszketés 1 hétig is eltarthat, a nyomok a bőrön akár hetekig is megmaradnak. A kezelés elsősorban a lokális tünetek enyhítését szolgálják. Az adriai fajoknál legfeljebb a nagyon érzékeny embereknél lehetnek tünetek.

Csalánozók (Cnidaria)

Nevüket mérgező csalánsejtjeikről kapták, melyek főleg az állat tapogatóin helyezkednek el, de egyéb testtájakon is megtalálhatók. A csalánozók közé tartozó összes állat rendelkezik csalánsejttel, azonban az általuk okozott mérgezés erőssége függ:

A toxinok fehérje természetű anyagok (polipeptidek), de a mérgezéshez hozzájárulnak a tapogatókban lévő egyéb anyagok is. Célszerű minden faj érintését elkerülni, bár egyes állatok érintése még nem okoz sérülést, hiszen az ember tenyerén vastag a bőr. Ellenben, ha a kezünkön maradt (láthatatlan) mérget átvisszük más érzékenyebb testfelületre, pl. valaki megvakarja a szemét, a nyakát vagy az alkarját, akkor az a bőrfelület be fog gyulladni. Már csak ezért sem szabad tapogatni a medúzákat, virágállatokat, korallokat!

Tünetek:

Leggyakrabban allergiás reakciók, bőrpír, viszketés, hólyagosodás, bőrelhalások alakulnak ki. Súlyosabb esetekben fontos tünet a vörösvértestek szétesése. A csípés hatására nagy mennyiségű hisztamin szabadul fel, amely tágítja a vérereket, fokozza a kapillárisok permeábilitását, a gyomorsavtermelést és a sima izomzat összehúzódását. A halálos esetekben a vérnyomás drasztikusan leesik, ezt nevezik anafilaxiás sokknak, és keringési rendszer leáll.

Kezelés:

A csalánozó csípések tünetei megfelelő kezelés hatására hamar eltűnnek, de később (akár hónapok múlva is) újra megjelenhetnek. A legfontosabb a csalánozó csípéskor a még ki nem sült csalánsejtek eltávolítása vagy inaktiválása. Az eltávolításra a legjobb módszer cellux szalagot helyezni az érintett részre, amelybe beleragadnak a csalánsejtek, tapogatók. Mikroszkóp alatt a csalánsejtek alapján még azt is meg lehet állapítani, melyik faj csípte meg az embert. A ki nem sült csalánsejtek tönkretételére egyaránt megfelel a tömény alkohol, az ecet, a só, a cukor vagy, ha más nincs a száraz, meleg homok is. A keserűsó oldatát (magnézium-szulfát) is szokták használni.

A megelőzésnél a legfontosabb, valamilyen testet fedő ruha viselése, a legjobb a búvárruha.

Nagyon veszélyes fajok:

  1. portugál gálya (Physalia physalis): ez a világszerte elterjedt telepes hidraállat nagy rajokat alkothat. Gázzal telt lebegtető hólyagja a víz felszínen tartja, lemerülni nem tud. Szelek, áramlatok sodorják egy helyre a rajokat. Kb. 20-30 cm nagyságú, de kékes színű karjai akár 50 m mélységbe is lenyúlhatnak! Toxinja erős, enzimeket és peptideket tartalmaz, hatására a szív egyre lassabban húzódik össze. A membrán-transzport rendszert akadályozza, blokkolja az izom-ideg kapcsolatot.

    Tünetek: azonnali égető érzés a bőrön, arc és nyak vörössé válik, a légzésszám emelkedik. Mellkasi izomgörcs, szív vagy légzésleállás. A légzési nehézség miatt a testben széndioxid felhalmozódás lép fel, a sérült bekékül (cianózis). Gyakori a hangadás képességének elvesztése (aphonia), a halál szívelégtelenség miatt következik be. A különböző helyeken élő egyedek által okozott mérgezés erőssége eltérő, akár halált is okozhat! A méreggel szemben egyre fokozódó érzékenység figyelhető meg.

    Felépülés nem halálos esetekben néhány órától, néhány hétig tart.

    5.1. ábra Portugál gálya

  2. kockamedúzák (Cubozoa): mérsékeltövi (és trópusi) tengerekben élnek. Úszóharangjuk kissé szögletes (innen kapták nevüket), melyről 4 kar lóg le. Mérgük nagyon erős, akár halálos mérgezést is okozhatnak. (Az Ausztrália és Indonézia között élő tengeri darázs - Chironex fleckeri - a legveszélyesebb méreggel rendelkező csalánozó.)

    Tünetek: a felszabaduló szerotonintól erős fájdalom, légzési nehézségek, cianózis, habos nyál, hányás, eszméletvesztés, abnormális EKG, fehérje vizelés. Általában hemolízis is kialakul. Halál a légzés leállása miatt következik be. 10 m tapogató már halálos.

    Felépülés néhány órával a csípés után megkezdődik, de a bőrlehalás megmarad.

    5.2. ábra Kockamedúza

Kellemetlen, fájdalmas mérgezést okozó (gyakori) fajok:

  1. Bíborrózsa (Actinia equina): kikötőkben, a sziklák árapály által elborított területein nagyon gyakori. Apálykor egy vörös gombóccá hózódik össze, dagálykor rövid vörös karjait kinyújtja, ilyenkor nagyon szép virágra hasonlít. Mérete max. 6-7 cm. Mérge csak az érzékenyebb bőrfelületekre jutva okoz fájdalmas bőrpírt, duzzanatot.

    5.3. ábra Lóaktínia

  2. Viaszrózsa (Anemonia sulcata): Kikötőkben, sziklás aljzat állandóan vízzel fedett területein kis mezőket is alkothat. Mérete a karokkal együtt 20-40 cm is lehet. Mérge fájdalmasabb, mint a bíborrózsáé.

  3. Világító medúza (Pelagia noctiluca): medúzák közül a leggyakrabban okoz problémát. Kis (max. 10 cm), vöröses színű úszóharangjáról hajszálvékony (akár méteres) karok lógnak le. Csalánmérge fájdalmas. Ha egyet látunk, akkor valószínűleg több is lesz a környéken, mert a hullámok, az áramlások sodorják ide-oda őket. Szájkarjai le is törhetnek, így akkor is okozhat mérgezést, ha maga az állat már nincs is ott. Méreganyaga fehérjék keveréke. A csípés helyén hólyagok alakulnak ki. Néha hányás, eszméletvesztés is kialakul. A bőrelhalás sokáig megmarad, gyakran hegek maradnak vissza. Ahol megjelennek a világító medúzák csak óvatosan úszkáljunk, lehetőleg ruhában. Csípéskor azonnal hagyjuk el a vizet és távolítsuk el a tapogatókat a bőrünkről.

  4. Fátyolrózsa (Alicia mirabilis): bár nem túl gyakori, de nagy testmérete (50 cm), hosszú (akár 1 méteres), fátyolszerű karjai és fájdalmas mérge miatt érdemes megemlíteni. Csak éjszaka nyílik ki, nappal sziklák alá húzódik vissza.

    5.4. ábra Fátyolrózsa

Általános, minden csalánozó mérgezésnél alkalmazható elsősegély :

  1. A sérültet segítsük ki a vízből, és nyugtassuk meg.

  2. A sérült testrészt azonnal öntsük le ecettel, mivel a gyenge sav közömbösíti a mérget. Ecet hiányában használjunk denaturált szeszt, vagy tiszta alkoholt, mivel ezek gátolják a még ép csalánsejtek kiürülését. Ha a fenti folyadékok nem állnak rendelkezésre napolajat is használhatunk. Nagyobb magyarországi boltokban kaphatunk ammónium-hidroxidot tartalmazó, rovar és medúzacsípésre hatásos kis stiftet. Mérete és könnyű kezelhetősége miatt a legpraktikusabb!

  3. A csalánozó karjai gyakran leszakadnak, és a sérültre tapadnak. Ezeket távolítsuk el, de ne fogjuk meg azokat csupasz kézzel, mivel a még ép csalánsejtek ilyenkor is veszélyesek! Csipesszel szedjük le, vagy tengervízzel (soha ne édesvízzel!) mossuk le a karokat, ugyanis az édesvíztől a még ép csalánsejtek megduzzadhatnak, kilökődhetnek, újabb mérgezést okozva. A még ép csalántokok kilökődését megakadályozhatjuk, ha a csalánozó tapogatóit valamilyen vízelvonó anyaggal szórjuk be (pl. száraz homok, cukor vagy só).

  4. Erős fájdalom esetén adjunk fájdalomcsillapítót. A gyulladás helyét hidrocortizon származékkal kenjük be, izomgöcs esetén kalciumot juttassunk a szervezetbe.

  5. Súlyos mérgezés esetén orvosi ellátás szükséges! Ügyeljünk a tünetek erősödésére, az esetleges légzés, vagy szívmegállás esetén újraélesztést kell alkalmazni!

  6. Ellenanyag alkalmazása. Csak a tengeri darázs ellen készítenek ellenanyagot.

Puhatestűek (Mollusca)

A puhatestűek között csak kevés mérgező faj van. Az egyik legveszélyesebb faj a lábasfejűek közé tartozó kékgyűrűs oktopusz, amelyazonban a mediterráneumban nem él. A csigák (Gastropoda) osztályából a kúpcsigák családjának (Conidae) néhány faja lehet veszélyes az emberre. Mediterrán és trópusi tengerekben is élnek. Házuk könnyen felismerhető a jellegzetes kúpos alakról és a vékony, rés alakú szájadékról. Számos faj háza porcelánszerű, így szépségük miatt sokan gyűjtik őket. Reszelőnyelvük fogaiból apró nyilacskák alakultak ki, melyek hossza (fajtól függően) 1–10 mm között van. Ezek méregmiriggyel állnak összeköttetésben. A méreg fehérjetermészetű, összetett anyag, ún. conotoxin. Kompakt és stabil vegyület. Erőssége a táplálékuktól függ. Azok a fajok, melyek puhatestűeket (más csigákat) fogyasztanak, gyengébb méreggel rendelkeznek, mint azok, amelyek halakat zsákmányolnak. Az utóbbi csoport mérge emberre is halálos lehet. A méreg az ideg-izom ingerület-átvitelt gátolja.

Tünetek:

A gyenge mérgű fajok szúrásának helye vöröses, az erős mérgűeké kékes.

Nagyon veszélyes fajok:

Ilyenek nem élnek a mediterrán régióban (csak a trópusi tengerekben. A legveszélyesebb fajok a Conus geographus, C. magus, C. radiatus, C. striatus.

Ezek szúrási tünetei meglehetősen súlyosak. Erős helyi fájdalom, duzzanat, ödéma, 20-30 perc múlva zsibbadás, kisugárzás, izomgyengeség, mozgásképtelenség (ataxia), nyelési és légzési nehézségek. Végül kóma és halál a légzés leállás miatt. Ellenanyag nincs a mérgezés ellen.

Kellemetlen, fájdalmas mérgezést okozó (gyakori) faj:

Mediterrán kúpcsiga (Conus mediterraneus): Rejtőzködő életmódot folytató faj, háza moszatokkal, kérgező mohaállatokkal borított. Max. 5 cm. Mérge darázscsípés erősségű.

Elsősegély:

Mivel a méreganyag hőstabil fehérje, a (halaknál használatos) meleg vizes kezelés nem hatásos. A mérgezésre speciális gyógymód jelenleg nincs.

5.5. ábra Mediterrán kúpcsiga

Gyűrűsférgek – soksertéjűek (Polychaeta):

Szabadon mozgó, víz-alatti százlábúra emlékeztető állatok, melyek szelvényeiken sörtéket hordoznak. Ezek belsejében méreganyag található, és izgatáskor kilőhetik azokat, fájdalmas apró sebeket ejthetnek velük. Egyes fajaik erős állkapcsot viselnek, és a harapásuk is mérgező lehet. A méreg alfa-glycerotoxin, amely 300.000 D méretű fehérje. Szinapszisokban gátolja az ingerületátadást. Hasonló a fekete özvegy mérgének hatásához: új ion-csatorna keletkezik.

Tünetek:

Égető, viszkető érzés lép fel. Majd a szúrás vagy harapás helyén duzzanat jöhet létre, mely akár néhány hétig is fennmaradhat.

Kellemetlen, fájdalmas szúrást okozó (gyakori) fajok:

  1. Tűzféreg (Hermodice carunculata): Sziklás vagy homokos aljzaton, tengerifű-mezőben is él. Dögevő, így elhullott állatok tetemén gyakran csapatosan látható. Mérete 30-35 cm. Testén kétoldalt kis csokrokba szedve, fehér, tűszerűen vékony és törékeny sörték ülnek. Ezeket védekezésképp felborzolja, ilyenkor látványosan „kifehéredik” az állat. A sörték könnyen beletörnek az ember bőrébe.

    5.6. ábra Tűzféreg

  2. Szivárványló sünféreg (Aphrodite aculeata): a partok közelében homokos, iszapos aljzaton, kövek alatt él. Mérete 10-20 cm. Testét sűrű sörték borítják, melyből a test két oldalán hegyes tüskék állnak ki. Ezekkel fájdalmas szúrást okozhat, ha valaki óvatlanul fogja meg.

5.7. ábra Szivárványló sünféreg

Elsősegély:

Először a bőrben maradt tüskéket kell eltávolítani. A sörtéket apró méretük miatt csipesszel nehéz kiszedni. Leghatásosabb megoldás, ha finoman ragtapaszt nyomunk rájuk, és lehúzzuk, mindezt néhányszor megismételjük. Majd a sérült testrészt alkohollal, ammóniaoldattal célszerű lemosni. Harapás esetén fertőtlenítővel (pl. Betadine oldat) kell a sebet kimosni. Fontos a másodlagos fertőzések kivédése antibiotikumos kezeléssel.

Tüskésbőrűek (Echinodermata)

Többé-kevésbé minden tüskésbőrű mérgező, vagy a tüskék okoznak mérgezést vagy az epidermiszben levő mirigyek váladéka. A méreg fehérjék és glükoproteidok keveréke, amely zömében helyi ödémákat, esetleg izomelhalásokat okoz csak.

A leggyakrabban a tengeri sünök okoznak mérgezéseket.

Tengeri sünök (Echinoidea)

Számos fajuk hegyes, törékeny mésztüskéket visel, melyek könnyen átszúrhatják az ember bőrét (még búvárruha sem nyújt elegendő védelmet). A sebbe tört tüskék miatt a nem fertőtlenített seb szinte kivétel nélkül mindig elgennyesedik. Néhány fajuk a tüskék által ejtett sebbe mérget is tud fecskendezni. A tüskék között azonban vannak kisebb, rövidebb meszes képződmények is, amelyek méreganyagot tartalmaznak. Ezeket fogócskáknak (pedicellárium) hívjuk. A tüskék mérgét csak kevéssé tanulmányozták eddig.

Tünetek:

A méreg noradrenalin tartalma miatt vérnyomás emelkedést okoz. A legfontosabb tünet az egyből megjelenő heves, erős fájdalom, amely néhány óra múlva enyhül. Ha nem tudjuk tökéletesen eltávolítani a tüskét, akkor biztos, hogy a seb elgennyesedik.

Kellemetlen, fájdalmas szúrást okozó (gyakori) fajok:

  1. kővájó sün (Paracentrotus lividus): pirosas színű háza 6-8 cm átmérőjű, fekete tüskéi 3-4 cm-sek. Méreganyaga nincs

    5.8. ábra Kővájó sün

  2. fekete tengeri sün (Arbacia lixula): zöldes színű háza 6-7 cm átmérőjű, barnás tüskéi 3-4 cm-sek. Méreganyaga nincs.

    5. 9. ábra Fekete tengeri sün

  3. díszsün (Centrostephanus longispinus): háza 4-6 cm, hosszú tüskéi 20 cm-sek is lehetnek. A tüskékben lévő lilás folyadék miatt a szúrás helyén a bőr elszíneződhet. Nappal sziklák réseiben rejtőzik, és csak éjszaka jön elő.

    5.10. ábra Díszsün

Elsősegély:

  1. A sebben maradt tüskéket csipesszel, steril tűvel, óvatosan távolítsuk el. Az ecet feloldja a felületi tüskék többségét, ezért, ha eltávolítani nem sikerül, naponta többször áztassuk ecetbe a testrészt, majd fedjük ecetes borogatással. A tüske nagyon törékeny és mélyebbre vándorolhat, ami sebészeti kimetszést tehet szükségessé. Nem tudnak lebomlani, mint a növényi tüskék, ezért az el nem távolítottak betokozódhatnak, és hosszan tartó panaszokat okozhatnak. Főleg az ízületek környékén lévő tüskék jelenhetnek komoly problémát.

  2. Fertőtlenítés céljából a szúrás helyét ecseteljük be Betadine-oldattal.

  3. Mérgező szúrású fajok esetében merítsük a sérült testrészt a lehető legmelegebb, de még elviselhető hőmérsékletű (kb. 50°C) vízbe.

Porcoshalak (Chondrichtyes)

A porcoshalak egy része rendelkezik méregmiriggyel. A méregmirigyek holokrin típusúak, vagy feltöltődnek a méreganyaggal, majd kiürülésükkor elpusztulnak. A méregmirigyek a tövissé módosult fogas-pikkelyek epidermiszében helyezkednek el. A méreganyag rendkívül gyorsan elbomlik, így 80 Co-ra felmelegített méreganyag 1 perc alatt elveszíti a hatékonyságát.

Zsibbasztóráják (Torpedinidae)

Mérsékeltövi és trópusi tengerekben is élnek. Bár a közéjük tartozó fajok nem termelnek méreganyagot, megérintésük veszélyes lehet, ugyanis korongra hasonlító testük két oldalán vesealakú, elektromos áramot termelő szervek helyezkednek el. Ezek izmok módosulásával keletkeztek, és 400-600 db hatoldalú oszlopból állnak. Az oszlopocskákat, egymástól szigetelő (kocsonyás) anyaggal elválasztott, ún. elektromos-lemezek építik fel. Mindegyik ilyen lemez egy-egy elemnek felel meg. Az általuk termel áram erőssége fajonként különböző, körülbelül 100-300 Volt és 2000 Watt erősségű. A termelt áramot tájékozódásra és a zsákmányállatok elkábítására használják. A létrehozott áram erőssége jóval alatta marad a komolyan veszélyes édesvízi (amazonasbeli) elektromos angolnáénak (>800Volt).

Tünetek:

Megérintésük nem veszélyes, csupán fájdalmas, zsibbadó, bizsergető érzetet okoz. Ennek ellenére óvakodni kell ettől, ugyanis a váratlan elektromos ütés ijedtséget, sokkot válthat ki.

Kellemetlen áramütést okozó (gyakoribb) faj:

Elsősegély:

Az elektromos ütésre speciális gyógymód nincs.

Tövises ráják (Dasyatidae)

Bár több rája csoportban is lehetnek tövissé módosult placoid pikkelyek, ez leginkább a tövises rájákra jellemző. A tövissé alakult fogaspikkely a farokúszó közepén helyezkedik el, így az állat komoly sebeket tud ejteni. A méreg hatására remegés (hiperkinézis), levertség, gyengeség, kimerültség, bágyadtság, reflex hiány, rángatódzás, vonaglás, nyáladzás, hányás, székletürítés, nehéz légzés, szívproblémák (atrio-ventriculáris blokk) alakulnak ki. Nem halálos esetekben gyorsan visszatér a normális állapot.

  1. közönséges mérgesrája (Dasyatis pastinaca): Zöldes színű lekerekített teste hegyes orrban végződik. Mérete max. 2,5 m. Szeret a fenéken feküdni, gyakran homokkal, iszappal félig betemeti magát. Egy-két nagy, méregmiriggyel összeköttetésben lévő, tövist visel hosszú farka testhez közelebb eső harmadán.

  2. sasrája (Myliobatis aquila): Háta sötét, hasa világos színű, szemei nagyok, orra lekerekített. Mérete max. 1,5-2 m Nem ül le a fenékre, hanem az aljzat felett, mindig a nyílt víztérben mozog. Nevét szárnyszerűen kiszélesedő mellúszóiról kapta. A hosszú farok tövénél 1-3 nagy, méregmiriggyel összeköttetésben lévő tövist visel.

Elsősegély:

A seb kimosása tengervízzel. Nagyon meleg (max 50 oC hőmérsékletű) vízben való áztatása a sérült résznek (30-90 percig) csökkenti a tüneteket.

Speciális elsősegély rája-szúrásnál:

Mivel a seb nagy és erősen vérzik, a fent leírt melegvizes kezelésen kívül a következő teendők vannak:

  1. Az erősen vérző sebet és környékét mossuk ki sós vízzel (a felszínen maradt méreg eltávolítása miatt). A tövist bőrhüvely védi, mely gyakran a sebben marad. Ez másodlagos sebfertőzést okozhat, ezért csipesszel távolítsuk el a sebben maradt bőrhüvely-maradékokat. Ha a seb már nem vérzik, egy kicsit nyissuk meg, hogy újra vérezzen (csak rája-szúrás esetében!).

  2. Orvosi ellátás mindenféleképpen szükséges, mivel tetanus elleni védőoltás, antibiotikum adása és a seb sebészi zárása is szükséges lehet.

Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)

Mérgező szúrású halak:

Bár rendszertanilag nagyon különböző csoportokba tartozó halakról van szó, az általuk okozott sérülés és a hasonló elsősegély miatt együtt tárgyaljuk őket. Szúrásuk és így mérgezésük is mindig az úszókkal kapcsolatos. Méregmirigyük sejtek halmaza, amelynek nincs kivezető csatornája.

Tünetek:

Minden ide tartozó halra jellemző, hogy szúrásuk erősen fáj, a megszúrt testrész megdagad. Rája-szúrásnál a tövisek nagyobb mérete miatt mély seb keletkezik, mely bőségesen vérzik. A seb környéke megdagad és kékessé válik. A többi mérgező szúrású halnál a tüskék kisebbek, így vérzés nincs, vagy csak minimális mértékben. Mérges pókhalnál jelentős ödémásodás lép fel, és ideiglenes lebénulhat a sérült testrész.

Veszélyes szúrású (gyakoribb) fajok:

  1. kis sziklahal (Scorpaena porcus): max. 25 cm testméretű, sziklás és homokos aljzaton is élő hal. Színezete változó, szürkés, vöröses, foltokkal, csíkokkal tarkított rejtőszín. Sziklaüregekben, moszatok között rejtőzik, soha nem ássa el magát. A hátúszó első részének kemény úszósugarai méregmiriggyel állnak összeköttetésben.

    5.11. ábra Kis sziklahal

  2. nagy sziklahal (Scorpaena scrofa): testmérete max. 50 cm, főleg sziklás aljzaton él. Színezete vöröses, foltokkal, csíkokkal tarkított rejtőszín. Sziklaüregekben, hajóroncsokon rejtőzik, soha nem ássa el magát. A hátúszó első részének kemény úszósugarai méregmiriggyel állnak összeköttetésben.

    5.12. ábra Nagy sziklahal

  3. csillagvizsgáló hal (Uranoscopus scraber): hosszúkás teste max. 30 cm. Kettős hátúszójának első, kisebb, fekete részén nincsenek mérgező tövisei, de a kopoltyúfedőn nagy tüskéket visel. A pókhalakhoz hasonlóan beássa magát a homokba, csak fejtetőre tolódott szeme és függőleges szája áll ki. Szája alsó részén vörös, féregszerű csalogató nyúlványt visel.

    5.13. ábra Csillagvizsgáló hal

  4. mérges pókhal (Trachinus draco): teste hosszúkás (20-40 cm), szája nagy felfelé álló. Hátúszója kettős, melynek első, kisebb (fekete) részén viseli mérgező töviseit. A hátúszót csak veszély esetén mereszti fel, egyébként nem látható. Beássa magát a homokba, csak a szeme és szája áll ki. (Több hasonló pókhal faj él a mediterrán régió tengereiben). A legveszélyesebb szúrású hal az Adriai-tengerben! Ideiglenes bénulást okozhat!

    5.14. ábra Mérges pókhal

Elsősegély:

  1. A sérültet fektessük le, a sérült testrészt emeljük fel.

  2. Merítsük a sérült testrészt 30-90 percre, a lehető legmelegebb, de még elviselhető hőmérsékletű (kb. 50°C) vízbe (a méreg nem hőstabil fehérje, hő hatására elveszíti toxicitását). A melegvizes kezelést a fájdalom megszűntéig folytassuk (ez általában 2 órán belül megtörténik).

  3. A sebet Betadine oldattal fertőtlenítsük.

  4. Az áldozat a lehető legkevesebbet mozogjon. A sérült végtagot néhány napig megemelt állapotban kell tartani.

  5. Orvosi ellátás szükséges lehet!

Néhány fajnál ellenméreg is létezik, melyet csak szakképzett személy adhat be.

Murénák (Muraenidae):

A mérsékeltövi és a trópusi tengerekben is egyaránt előforduló halak. Testük, a páros úszók hiánya miatt, kígyóra emlékeztet. A murénák általában békésen viselkednek az emberrel szemben. A bekövetkezett balesetek két okra vezethetők vissza. Az egyik, hogy ezek az állatok territóriumvédők, emiatt a lakóüregükbe nyúló, betolakodó embert megpróbálják távol tartani. A másik, amikor a szigonyozott, vergődő, vérző halat szeretnék elkapni, és tévedésből a búvár kezébe, harapnak. A rendszeresen táplált állatok ügyetlen etetésénél is előfordulhat ilyen baleset.

Tünetek:

Harapásuk nagy, tépett sebet ejt, amely erősen vérzik. A murénák többségének nincs mérge, csupán néhány faj rendelkezik méregmiriggyel. Ellenben a seb másodlagos elfertőződése nagyon gyakori és rendkívül veszélyes. További veszélyt jelent a nagyméretű seb miatti vérveszteségből fellépő sokk.

Veszélyes harapású faj:

  1. közönséges muréna (Muraena helena): Sötétbarna, márványos mintázatú teste max. 1,5 m hosszúságú. Szeme kicsi, kopoltyúrése kör alakú, mellúszói nincsenek. Ezek alapján lehet jól elkülöníteni a tengeri angolnától (Conger conger), melynek szeme nagy, kopoltyúrése félhold alakú és van mellúszója. Sziklaüregekben él, főként éjszaka vadászik.

5.15. ábra Közönséges muréna

Elsősegély:

  1. Állítsuk el a vérzést a seb bekötözésével, vagy ha súlyosabb sérülésről van szó az erek elszorításával. Ne mozgassuk a sérültet feleslegesen.

  2. Fertőtlenítsük a sebet és környékét Betadine oldattal.

  3. Orvosi ellátás mindenféleképp szükséges!