6.2 A vetületi analízis és az önkényes vetületválasztás

Gyakran előforduló eset, hogy a geokódolandó térkép vagy más raszteres állomány valódi vetületét nem ismerjük. Geokódolásra azonban ebben az esetben is szükség van. Ehhez viszont meg kell tudnunk (vagy, ha ez nem lehetséges, meg kell becsülnünk) az állomány vetülettípusát és paramétereit, illetve szükség esetén a geodéziai dátumát is.

Mielőtt a térkép vagy az adatrendszer vetületét/dátumát ismeretlennek deklaráljuk, próbáljuk irodalmi vagy térképészeti adatok alapján kinyomozni azt. Keressünk a vetületre utaló adatokat a térkép szöveges részében (36. ábra). Előfordul, hogy a vetülettípust megadják, de a paramétereket nem. Olyan esettel is találkozhatunk, hogy utalnak a nemzeti vetületre/dátumra, de nem ismertetik annak definícióját –, ekkor irodalmi kutatás vagy internetes böngészés is segíthet. Topográfiai térképek a legritkább esetben készülnek „kitalálhatatlan” vetülettel (bár a hazai turistatérképek azért szép feladatot jelentenek az elemző számára). Az adott ország nemzeti vetületi rendszere és a kapcsolódó dátum akkor is jó kiindulópont, ha ez a térképen nincs feltüntetve. Ha egy országban több vetületi rendszert is használtak az adott időszakban, akkor mindegyiket érdemes megvizsgálni. A szelvényezés számadatai is segíthetnek a pontos vetület kiválasztásában.

Vetületi paraméterek megadása amerikai topográfiai térképen

36. ábra. Sok amerikai topográfiai térképen nemcsak a vetület típusát (itt: Lambert-féle szögtartó kúpvetület) adják meg, de a vetületi paramétereket (itt: a sztenderd vagy metsző paralelköröket) is.

Hazánkban egy-egy térkép vagy adatrendszer lehetséges vetületei általában: EOV, katonai Gauss-Krüger vagy budapesti sztereografikus vetület. Az EOV-vetületet 1975-ben vezették be, ezt megelőzően tehát nem készült ilyen térkép. A Gauss-Krüger vetületben készült topográfiai alapot az 1960-as évektől kezdve polgári célokra is felhasználták, maga a koordináta-rendszer azonban titkos volt, így ezeken a térképeken vagy nincs koordináta-megírás (a szelvények sarokponti koordinátái viszont számíthatók), vagy a sztereografikus koordináták vannak feltüntetve. Ha a szelvényszám „L/M-33/34”-gyel kezdődik (az osztásjel itt vagylagosságot jelent) akkor a térkép Gauss-Krüger vetületű. Az 1:75000 méretarányú sztereografikus térképek szelvényszáma négyjegyű, az 1:25000-eseké egy kötőjel utáni, 1-4 közötti számjeggyel egészül ki, és a földrajzi hosszúságok sok esetben ferrói kezdőmeridiánnal vannak jelölve. A hazai turistatérképek is legtöbbször a Gauss-Krüger topográfiai alap bázisán készültek, azonban a térképek úgy vannak elforgatva, hogy a négyzetháló (amely semmilyen vetületnek nem felel meg) északi iránya a mágneses észak felé mutasson.

Ha az ismeretlen vetületű térkép által ábrázolt terület kicsi, akkor gyakorlatilag mindegy, hogy milyen vetületet választunk. 10-20 kilométeres távolságon belül a fellépő húrmagasságok nem fogják meghaladni a térinformatikai pontosságot veszélyeztető 5 méteres mértéket. Ebben az esetben inkább a geodéziai dátum megválasztására ügyeljünk, ennek paraméterezéséhez azonban egyetlen illesztőpont is elegendő. A dátumellipszoid méretei szintén alig befolyásolják a pontosságot, az elhelyezést pedig úgy kell beállítanunk, hogy kezelje a fellépő vízszintes eltolásokat.

Ha a térképünk méretaránya kicsi, és így viszonylag nagy területet fog át, akkor abból a szempontból szerencsés a helyzetünk, hogy a térképi leolvasás fél milliméteres pontosságának, vagy a szkennelt pixelek terepi méretének megfelelő távolság több száz méter is lehet, tehát bármilyen vetületet kiválaszthatunk, amely az adott területen ilyen pontossággal megközelíti a térkép valódi vetületét. Több száz méteres pontossági határ mellett a geodéziai dátumválasztás gyakorlatilag mindegy. A vetületválasztáshoz a fokhálózat elemzésére van szükség.

Közepes szélességeken (pl. Európában) az áttekintő térképeken a paralelkörök képei nagyjából koncentrikus körök, a meridiánok pedig a pólus irányába mutató, közel egyenes vonalak, és az egyenlő hosszúságkülönbségű meridiánívek képe közötti szög is egyenlő. Ebben az esetben akkor is közelíthetjük a térkép vetületét Lambert-féle kúpvetülettel, ha a térkép maga nem abban készült.

Végezetül két praktikus tanács. Ha kis méretarányú, nagyobb területet átfogó térképet georeferálunk, érdemes a fokhálózati metszéspontokat illesztőpontnak választani és ezek definiálását követően a koordinátákat a térkép vetületének megfelelő koordinátákra váltani. Amennyiben a vetület típusát és a paramétereket jól becsültük meg, a térkép az új rendszerben a függőleges és a vízszintes irányhoz illeszkedő téglalap lesz (37. és 38. ábrák). Egymilliósnál nagyobb méretarány esetén a geodéziai dátum megválasztása tetszőleges; az nem befolyásolja az eredményt.

Lázár deák térképe a Google Earth felületén

37. ábra. Lázár deák Magyarország-térképe (1528) saját vetületében georeferálva: az eredmény egy torzítalan téglalap.

Lipszky János térképe a Google Earth felületén

38. ábra. Lipszky térképe (1810): a georeferált térkép szabályos téglalap, az azt körülvevő sárga zóna a befoglaló foktrapéz.