8.2 A domborzatmodell előállítása és jellemzői

A domborzatmodelleket a következő adatok felhasználásával állíthatjuk elő:

Az eredeti terepi felmérési adatok egy háromdimenziós ponthalmazt jelentenek, amelyeket valamely magassági rendszerhez (magassági alaphálózathoz) képest terepi felmérési módszerrel illetve műszerrel (mérőasztal, tahiméter, mérőállomás, szintezőműszer, GNSS) mértek fel. A pontok értelemszerűen szabálytalan vízszintes eloszlásúak. A sztereo-fotogrammetria elterjedése előtt ún. mérőasztalos felvétellel készítették el a szintvonalas domborzati térképeket. Ma csak kisebb területek felméréséhez használnak földi felmérési módszert. Akkor használhatjuk fel ezt a fajta adatot, ha a szintvonalas térképek elkészülte után azok munka-anyagait, így az eredeti terepi jegyzőkönyveket és a belőlük készült pontjegyzékeket megőrizték.

A szintvonalas térképek részben az előző bekezdésben említett terepi felmérések, részben a mindjárt említendő sztereo-fotogrammetria eljárásaival készültek. Adattartalmuk kisebb az eredeti terepi adatokénál. A szintvonalak manuális vagy automatikus digitalizálásával a szintvonal menti pontok vízszintes pozíciói illetve a szintvonalakhoz tartozó magasság ismét háromdimenziós ponthalmazt eredményez. Ez a ponthalmaz az eredeti terepi felmérési adatok egyfajta modelljének tekinthető, a raszteres adat ahhoz hasnolóképpen, a TIN→GRID konverzióval állítható elő. A digitalizált szintvonalakból készített modellek azonban háromféle jellemző hibával is torzítottak:

Halszálka-hibák domborzati modellen

47. ábra. „Halszálka-hibák” egy domborzati modellen: amikor a szintvonalak digitalizálásakor a töréspontok túl messze vannak egymástól.

Sztereo-képpárok esetében az azonos területről különböző pozícióból átfedéssel készült, elsősorban légifelvételek (48. ábra) eltérő belső torzulási viszonyai tartalmazzák a területre vonatkozó magassági információt. A torzulásokat elsősorban a mindkét felvételen jól látható geodéziai ponthálózati elemek (ezek koordinátái mind a vízszintes, mind a magassági rendszerben ismertek) kölcsönös képi helyzete tartalmazza. Ezt kiegészíti a többi, nem ismert pozíciójú, de a felvételeken egymáshoz párosítható egyéb objektumok halmaza. Az eljárás végeredménye korábban legtöbbször valamilyen szintvonalas térkép lett, amelyből az előző pontban ismertetett módon készíthetünk domborzati modellt. A számítástechnika fejlődésével a képpárokból és a rajtuk azonosított alappontok adataiból szerencsés esetben közvetlenül is készülhet raszteres domborzati modell. Ehhez nemcsak légifényképeket, de közepesnél jobb felbontású űrfelvételeket is lehet használni (ASTER domborzati modell). Megemlítendő, hogy az azonosított és párosított képi elemek nem feltétlenül a talajszinten, hanem ahhoz képest magasabban (növényzet, épületek) helyezkednek el, ezeket vagy figyelmen kívül hagyjuk, vagy a létrejött modellt eleve nem domborzatmodellként, hanem az ezeket az elemeket is tartalmazó felszínmodellként értelmezzük.

Sztereó légifénykép-pár

48. ábra. Sztereo-képpár: ha szemünket a végtelenre fókuszáljuk, a kép térhatásban jelenik meg.

A radar-technológia két módon is kapcsolódik a domborzati modellezéshez. Az itt csak megemlített, de nem tárgyalt radar-interferometria elsősorban a felszín magassági változásait képes térképezni. A radar-alapú magasságmérés azonban a domborzat és a tereptárgyak magasságát is közvetlenül képes meghatározni.. Ez az a technológia, amely a 2000-es évek első felében forradalmasította a digitális domborzati modellek elérhetőségét és óriási lökést adott a segítségükkel elvégezhető kutatásoknak. A Föld viszonylag sűrű légkörén áthaladni képes radarhullámokkal ugyanis nemcsak a felszínről követhetjük a repülőgépek pozícióját (amelyre a radart az 1930-as és 40-es években kifejlesztették), hanem légi- és űreszközök fedélzetéről, irányított radarnyalábbal a felszín távolsága is meghatározható. Az űrrepülőgép fedélzetén elhelyezett radarforrás-észlelő párossal rögzített adatokból 2003-tól készült el a következő pontban részletezett SRTM (Shuttle Radar Topography Mission)-adatbázis, amely a publikálását követő évtizedben – elsősorban ingyenessége és globálisan egységes jellemzői miatt – világszerte a leginkább használt felszínmodell lett, amelyet számos tudományág kutatói használnak szívesen. A technológia jellegéből következően az épített környezet és a növényzet részleges hatása is az adatokban van. Hátránya emellett a viszonylag kicsi, 100 méter körüli vízszintes felbontás.

Amennyiben a felbontást növelni szeretnénk, a legújabban egyre elterjedtebbé váló légi lézerszkennelést (LIDAR) kell alkalmaznunk. A lézeres távmérés néhány évtizede, a hordozható lézerek megjelenése óta része a terepi geodézia eszköztárának. A lézer irányát egy adott térszögben változtatni képes, és a visszaérkező jelet rögzítő berendezés, a lézerszkenner azonban csak az utóbbi évtizedben vált és válik egyre általánosabban használt eszközzé. A lézerszkennert nemcsak földi ponton, hanem repülőeszköz fedélzetén is el lehet helyezni. A lézerszkenner jele a természetes és mesterséges objektumokról visszaverődik, nagy pontsűrűsége (akár több pont négyzetméretenként) miatt a növényzettel borított felszínek esetében időnként eléri a talajt is. Nagy felbontása miatt különösen alkalmas a közel sík területek mikro-domborzatának térképezésére.

A raszteres domborzati, illetve magassági modellek minőségi jellemzői:

Amennyiben a forrás szintvonalas térkép, úgy megadandó:

Meg kell jegyezzük, hogy a magassági adatok ábrázolási élessége és pontossága nem azonos. A számábrázolási élesség azt mutatja meg, hogy mekkora az ábrázolható legkisebb magasságkülönbség (pl. 1 méter). Ez azonban eltér attól, hogy a magasságot milyen pontosan tudjuk becsülni (pl. 3 vagy 5 méter). Természetesen a számábrázolás élessége a pontosság alatt kell maradjon, különben ő maga rontja le azt. A raszteres domborzati modell egy kép, amelynek kép sorai és oszlopai valamilyen ellipszoidi vagy vetületi koordináta-rendszer alapirányaival párhuzamosak. E koordináta-rendszer, és valamely képpontnak az ebben értelmezett helye fontos meta-adatai a domborzati vagy felszínmodellnek.