8.4 Az épített környezet és a növényzet hatása: a felszínmodellek

Amint a korábbiakban láttuk, a domborzatmodellek készítésének egyes technikái nem, vagy csak komolyabb utófeldolgozási munkák segítségével képesek elkülöníteni a talaj és a növényzet, továbbá az épített objektumok magasságát. És amint azt a következő fejezetben látni fogjuk, a légifelvételek georeferálásakor ezekre az információkra is szükségünk van ahhoz, hogy a terepszintből kiemelkedő objektumok, épületek korrekt vetületi helyükre kerüljenek.

Emiatt a talaj, illetve a földfelszín magasságát mutató domborzatmodellek mellett szükségünk van a ténylegesen fényképezett felszín magasságát bemutató ún. felszínmodellekre (DFM) is. Ezek elkészítése kétféleképpen történhet:

LIDAR-bázisú domborzati modell

52. ábra. Mesterséges magassági elemek (utak, vasutak, gátak) a Badacsony és Szigliget közti lapály lidar-adatokból szerkesztett magassági modelljén (Zlinszky et al., 2012).

Itt kell ismét megemlítenünk, hogy az előző pontban említett, radar-bázisú SRTM domborzatmodell a növényzetre, illetve az épített környezetre utaló magassági elemeket is tartalmaz. A jelzett magasságnak a tényleges domborzattól való eltérése csak a növényzet illetve a városok kiterjedésére utal, de a tényleges magasságot nem is közelíti, minősített felszínmodellként nem használható.

A felszínmodellek a georeferálás gyakorlatában raszteres adatok. A vízszintes felbontás függvényében ez mindenképp modellhibát okoz, hiszen a raszter-modell nem képes a függőleges falak vagy az erdőhatárok háromdimenziós leírására. Ez a hiba azonban a légifénykép (vagy az ultranagy-felbontású műholdfelvétel) georeferálásánál pixelméret alatti vízszintes hibát okoz, ami mindenképp jóval kisebb eltérés, mint ami a magassági modell teljes figyelmen kívül hagyásából származna.