III./6. Science centerek – interaktív tudományos élményközpontok /játszóházak

A science centerek (interaktív tudományos bemutatóhelyek – nincs rá jó magyar kifejezés, bár újabban terjed az interaktív tudományos élményközpont kifejezés) alapgondolata Konfuciustól ered: „Ha hallom, elfelejtem, ha látom, emlékszem rá, ha magam csinálom, akkor megértem.” – vagyis a közvetlen tapasztalat nagyon fontos szerepe a világ megértésében. Ezt a gondolatot ültetik át a gyakorlatba a tudomány területén a science centerek.

A science centerek missziója

Érdemes áttekinteni néhány nagy science center „mission statement”-jeit (megállapításokat a küldetésükről):

„A tudományos és technikai ismeretek terjesztése a közösség lehető legszélesebb köreiben, különösen a fiatalok között.” – Experimentarium, Koppenhága, Dánia – http://www.experimentarium.dk/

„Oktató és vonzó kiállításokkal és programokkal kommunikálunk a látogatók széles körével. Célunk, hogy átadjuk az emberrel és az ember és a természet, illetve az ember és a kultúra  viszonyával kapcsolatos tudást, könnyen felfogható információkat szolgáltatva a tudomány és a társadalom aktuális témáival és fejleményeivel kapcsolatban.” – Museon, Hága, Hollandia – http://www.museon.nl

„Küldetésünk, hogy a tudománnyal inspiráljunk, neveljünk és szórakoztassunk mindenkit, bármilyen korú is legyen, olyan programokkal és kiállítási eszközökkel, amelyek interaktív módon adják át a tudást.” - Arizona Science Center, USA – http://www.azscience.org/

„A tudomány és technika elveihez, gyakorlatához, alkalmazásaihoz és következményeihez való pozitív hozzáállás, megértésre való törekvés és érdeklődés felkeltése, továbbá az emberek biztatása arra, hogy ezt a napi tevékenységükben is felhasználják, ezzel elősegítve a flamandok kulturális és gazdasági jólétét.” – Technopolis, Mechelen, Belgium – www.technopolis.be/

Ezeket a célokat a science centerek többféle módszerrel érik el. Mindenekelőtt olyan kiállítási tárgyakkal, amelyek interaktív, kézzel fogható, kipróbálható módon ismertetik meg a látogatókkal a természettörvényeket, a technikai eszközök működését, adnak át egyéb, például élettani ismereteket. Emellett számos science center készít a tanárok számára oktatási anyagokat, tart számukra tanfolyamokat (például az Exploratorium bevételeinek mintegy 40%-át az ilyen tanfolyamokért az oktatási adminisztrációtól kapott pénz teszi ki). Fontos része a mindennapi emberek elérésének a külső helyszíneken való megjelenés is. Különböző rendezvényeken, illetve oktatási intézményekben mutatják be az interaktív eszközöket, illetve a tudományos kísérleteket. Ilyen esetekben akár sokkal célzottabban is lehet a témát megválasztani, a helyi közönségnek megfelelően. Néhány science center, például a belgiumi Technopolis, vagy a finn Heureka nagyobb méretű, néhány száz négyzetmétert betöltő utazó kiállításokat is összeállít (ezeket többnyire először saját kiállítóterükben mutatják b, amelyeket bérbe adnak, s így számos országban bemutathatók . A Technopolis üzemeltet egy kitolható oldalú kamiont is, benne berendezett utazó kiállítással, amellyel szintén járja a különböző helyszíneket.

Számos jelentős eseményt is szerveznek a különböző nagyobb science centerek. Európa legnagyobb szabadtéri rendezvénye a varsói Science Picnic (http://pikniknaukowy.pl/) , amelyet egy nap alatt mintegy százezren látogatnak meg. Ennek rendezője a nemrég megnyílt Kopernikus Science Center (http://www.kopernik.org.pl/). Az Európa szerte megrendezett Kutatók Éjszakájának (http://ec.europa.eu/research/researchersnight/index_en.htm) is fontos résztvevői a science centerek. Érdekes kezdeményezés volt a Wonders Európai Tudományos Fesztivál keretében rendezett Science Carousel, amelyet a European Science Events Association (EUSCEindított útnak 2006-ban. Ennek keretében a különböző science centerek sorra egy következő science center (vagy science festival) rendezvényére küldtek különböző érdekes bemutatókat, eszközöket, eseményeket, körbemenve ilyen módon Európán. A sorozat Lisszabonból indult, és ott is ért véget egy záró rendezvénnyel.

Mivel a különböző intézményekben nagyon sok olyan tartalom születik, amely az oktatásban jól felhasználható, nemrég zárult le egy projekt EU támogatással, az OpenScienceResources (OSR). Ennek keretében az anyagokat egy közös európai portálon összegyűjtötték, méghozzá olyan módon, hogy ezek magán a portálon oktatási programokká szervezhetők, és mások számára is hozzáférhetővé tehetők – http://www.osrportal.eu/.

A célközönség

A science centerek többféle célközönséget vesznek célba és a módszereikben alkalmazkodnak is hozzájuk.

Egyik (vagy talán legfontosabb csoportját alkotják a célközönségnek az iskolai csoportok. Ennél a célcsoportnál az a lényeges szempont, hogy hogyan tudják egymást kiegészíteni az oktatás hagyományos, formális (iskolai) módszerei és az informális, elsősorban a science centerekhez kapcsolódók. Ehhez nagyon sok intézmény készít a tanárok számára módszertani füzeteket, sokan meghívják a tanárokat az iskolai látogatás előtt, hogy előkészítsék őket rá, ingyenes belépést biztosítanak számukra (néhányan, például az Experimentarium Koppenhágában, még vendégül is látják őket). Számos intézmény esetében (pl. Exploratorium, Heureknagyon szoros az együttműködés a helyi és országos oktatási adminisztrációval. A kiállítási eszközöket úgy alakítják ki, hogy a tanulók kísérletezhessenek, „felfedezhessenek” a segítségükkel, hiszen az így megszerzett tudás sokkal mélyebben rögzül és az így megtapasztalt módszertan is segít később az ismeretszerzésben. A számos helyen rendszeresen tartott kísérlet-bemutatókat is olyan módon alakítják ki, hogy azok kapcsolódni tudjanak az iskolai tananyaghoz.

A science centerek másik legfontosabb célcsoportját a családok képezik. Számukra elsősorban a tudomány érdekességét próbálják megmutatni, a családdal érkező (pályaválasztás előtt álló) fiatalok érdeklődését felkelteni a tudományos-műszaki pálya iránt. Erre érdekes, játékos, de valamilyen tudományos elvet vagy jelenséget bemutató eszközök, illetve szórakoztató, érdekes kísérleteket bemutató science show-k szolgálnak. Itt elsősorban nem az ismeretszerzés dominál, hanem az élmény, az „érzelmi” kapcsolódás, annak a megmutatása, hogyan működnek a természeti törvények, megmutatva, hogy ezek kiszámíthatóak, megbízhatóak és megismerhetőek. Ezáltal az ez irányban tehetséges fiatalok a tudományos-műszaki pálya felé irányíthatók.

A fenti célcsoportokhoz alkalmazkodni kell az intézménynek a napi megjelenésben is: más történik egy science centerben hétköznap, amikor elsősorban iskolai csoportokból állnak a látogatók és más a hét végén, amikor elsősorban a családok látogatják őket.

A bemutatók, kiállítások célja

  • A tudomány és technika jelentőségének bemutatása a mindennapi életben, a gazdaság minden szegmensében és a jövő alakításában.

  • Olyan módon bemutatni a tudományos elveket, hogy az felkeltse a mindennapi emberek érdeklődését.

  • A megfelelő célcsoportoknak a tantervhez kapcsolódó módon bemutatni a tudományt.

  • Annak elérése, hogy a formális oktatásban is minél szélesebb körben használják az interaktivitást.

Az oktatásban betöltött szerep

A science center végső soron egy oktatási intézmény, még akkor is, ha nem a formális oktatás keretein belül működik. A formális oktatás egy zárt, megfogalmazott tudáshalmazt próbál átadni a tanulóknak. A különböző tanítási módszerek többféle pedagógiai koncepció köré szerveződnek.

A kognitív pszichológia az embert információ-feldolgozó rendszernek tekinti, amely komplex ismeretelemekkel rendelkezik, s a teljes tudás egy szervezetten tárolt rendszerré formálódik. A rendszer működésének a hátterében mentális műveletek húzódnak meg, és az új ismeretek ebbe a meglévő ismeretekkel való interakció során kerülnek bele.

A konstrukcionista felfogás szerint viszont az ember folyamatosan konstrukciókat alkot a környező világról a megszerzett ismeretek alapján és minden új ismeret ebbe a konstrukcióba illeszkedik bele. Minden új ismeret megszerzése és megértése csak a már meglévő ismeretek segítségével történhet. A konstrukciók mindenkinél mások, és így a tanulási folyamat is mindenkinél más és más (http://hu.wikipedia.org/wiki/Pedag%C3%B3giai_konstruktivizmus).

A fenti meggondolások azonban arra mutatnak, hogy újra kell gondolni a tanulási folyamatot. Mindenekelőtt autentikus tanulási környezetet kell teremteni és az ismeretszerzés folyamatát a mindennapi élet környezetébe kell beágyazni. Emellett a tanulónak magának kell kialakítania a számára legmegfelelőbb tanulási módszertant. A tanulásnak pedig mindig valamilyen kooperatív folyamatnak kell lennie, amelyben a környezet visszatükrözi az általa kialakított konstrukciót, amelybe a tudást beleillesztette. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy sokak véleménye szerint a tanulás folyamatában nem a megszerzett ismeret a legfontosabb, hanem az ismeretszerzés folyamata. Ennek a tevékenységnek mintegy „mellékterméke” a megszerzett ismeret. A fentiek alapján kialakultak új tanulási technikák, amelyekhez elsőrangú környezetet szolgáltatnak a science centerek, mint az informális tanulás új színhelyei.

Ha a tanuló nem készen kapja az ismeretet, hanem maga jut el lépésről lépésre hozzá, akkor a tudás jobban elmélyül, a megértés sokkal alaposabb lesz. A science centerek kézzelfogható, kipróbálható eszközei, amelyek működése mögött mindig valamilyen tudományos elv, törvényszerűség vagy jelenség húzódik meg, ehhez kiváló lehetőséget szolgáltatnak. Ilyenkor a tanár, aki a tanítványaival együtt fedezi fel az eszközöket, nem információ-szolgáltató lesz, hanem maga is felfedezőtárs.

Ilyenkor a megszerzett ismeret nem egy jól szervezett információhalmaz lesz, hanem egy folyamatnak az eredménye, amelyben a jelenségtől kell eljutni a mögöttes tartalomig. Ennek része, hogy a „felfedezőnek” függetlenül és átgondoltan meg kell szerveznie tevékenységét, cselekvéseit, mindezt egy komplex folyamat keretében, amelyben részt vesz a gondolkodás, az érzelmi hozzáállás és a manuális tevékenység is.

Erre a science centerek esetében kialakult egy új fogalom, az „edutainment”, amely az education – oktatás – és entertainment – szórakozás – szavakból állt össze, talán a szórakozva tanulás kifejezéssel lenne jellemezhető. Ez a forma feloldja a formális oktatás és a szabadidőben való ismeretszerzés közötti határokat, és valóban, elsősorban a science centerek környezetére a legjellemzőbb. Miközben a formális oktatásban erőteljes irányítás érvényesül egy meghatározott folyamat mentén, a science centerben egy nyitott tanulási helyzet alakul ki, ahol a tanulás útvonala nem előre meghatározott, és gyakorta inkoherens. Sokszor felvetődik, mennyire használható az így megszerzett tudás. A tanulás légköre kétségtelenül laza, jellegzetesen kommunikatív és kooperatív, ami egyáltalán nem jellemző a formális oktatási helyzetekben, az iskolában. A tanuló maga határozza meg előrehaladásának a sebességét, ezért végigmehet a megismerés útján anélkül, hogy ebben neki valamilyen időbeli korlát határt szabna. Ezért ez a tanulási helyzet sokkal inkább képes felszínre hozni a tanuló saját gondolatait. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez az informális tanulási helyzet helyettesítheti a formális, iskolai oktatást, de mindenesetre jól kiegészíti azt, és motiválhatja is a tanulókat, kedvet csinálhat a formális tanuláshoz.

Éppen ezért a science centerek legnagyobb részében nincs igény például kiállítási vezetésre, bár sok helyen kínálnak ilyent. Ugyanakkor a workshop-ok többnyire nagy sikert aratnak a látogatók között. Ezeket rendszerint iskolai csoportoknak tartják, és a téma kapcsolódik a kiállítás egyes tematikus részeihez. A worshop-ok annál sikeresebbek, minél jobban kapcsolódnak témájukban az iskolai anyaghoz.

Számos helyen találni a science centerekben laboratóriumokat, ahol a látogatók, megint csak elsősorban iskolai csoportok, meghatározott kísérleteket végezhetnek. Ilyen például a Heureka (www.heureka.fi) (Helsinki) laboratóriuma, ahol a tanulók a víz tisztaságára, összetételére vonatkozó elemzéseket végezhetnek, vagy a Deutsches Museum nano-laboratóriuma, ahol sok minden más mellett egy AFM, atomerő-mikroszkóp segítségével végezhetnek megfigyeléseket. A laborok jelentősége elsősorban az, hogy sokkal közelebb hozza a tudomány módszertanát a tanulókhoz, mint a kiállítási eszközök, bár ez utóbbiaknál is egyre fontosabb szempont, hogy kísérletezni, felfedezni lehessen a segítségükkel.

Ezt a szemléletváltozást mutatja, hogy korábban ezekre az eszközökre azt a jelzőt használták, hogy „hands on”, vagyis kézzel megfogható dolgok (szemben a hagyományos múzeumokkal, ahol „hozzányúlni tilos”, bár mostanában már a hagyományos múzeumokban is egyre inkább próbálják „kézzel foghatóvá” tenni a dolgokat). Az új szemlélet inkább a „kísérletező”, „kutató”, „felfedező” (experimenting, exploratory, discovering) kifejezéseket használja. A lényeg, hogy az eszköz nemcsak megfogható, hanem igazából nem szab meg egy határozott cselekvési utat, ahogyan használni lehet, hanem többféle lehetőséget hagy nyitva, s a látogatónak kell ezeket megkeresnie, és ezeken keresztül felfedeznie azokat a tudománnyal, technikával kapcsolatos mondanivalókat, amelyeket az eszköz magában rejt. Kétségtelenül ez időigényesebb folyamat, de elmélyültebb tudást is eredményez, méghozzá nem elsősorban tárgyi tudást, hanem annak a felfedezését, hogy a természet törvényei, a tudományos törvényszerűségek megismerhetők, felfedezhetők, és megbízhatóan mindig ugyanúgy működnek. Ennek megfelelően az eszközök felépítése is megváltozott, sokkal több szabadsági fokot hagynak a látogató számára nyitva. Ugyanakkor hozzá tartoznak az interaktív kiállításokhoz az olyan eszközök is, amelyek működése mögött viszonylag kicsi a tudományos háttér. Ezek jelentősége abban van, hogy az emléknyomok sokkal jobban rögződnek (az agykutatás legújabb eredményei szerint), ha valamilyen érzelmi háttér is kapcsolódik hozzájuk. Ha a látogató jól érzi magát, akkor jobban fog azokra a jelenségekre is emlékezni, amelyeket a kiállításon felfedezett. A tanulók esetében ez azt is jelenti, hogy a formális oktatás kereteiben (az iskolai órán) megjelenő, már megtapasztalt ismeret is jobban be fog vésődni, ha hozzákapcsolódik egy máshol szerzett kellemes emlékhez, élményhez. (Az agyban – éppen a Brain Prize első jutalmazottjainak kutatásai is egyebek között ezzel kapcsolatosak – a nappal rögzült tapasztalatok „átírása” a hosszú távú memóriába úgy történik, hogy alvás közben a hippokampusz gerjeszt olyan jeleket – éles hullámokat –, amelyek hatására ezek a tapasztalatok gyorsított ütemben sokszor egymás után lejátszódnak az agyban, és ennek során rögzítődnek a hosszú távú memóriában. Ez a folyamat azoknál az emléknyomoknál megy elsősorban végbe, amelyekhez valamilyen érzelmi tartalom is társul – ami lehet kellemes vagy akár kellemetlen is.)

A science centerek története

Igazából már a harmincas években volt egy kezdeményezés ezen a téren, vagyis olyan törekvés, hogy a látogatókat aktivitásra serkentsék. A müncheni Deutsches Museumban rendeztek be egy olyan kiállításrészt, ahol a látogatók nemcsak megtekinthették a kiállított tárgyakat, hanem különböző eszközökkel kísérleteket végezhettek, mérhettek, összerakhattak dolgokat, megfigyelhettek jelenségeket. Ez a kezdeményezés azonban abbamaradt, elsodorta a második világháború.

A világháború után sokáig nem volt ilyen kezdeményezés, egészen a hatvanas évek végéig. 1968-ban Frank Oppenheimer San Franciscóban a városi elöljáróságtól elkérte azt az egyetlen épületet, amelyik megmaradt az 1915-ös világkiállítás után – ez olyan szépre sikeredett, hogy nem volt szívük elbontani, időszaki kiállításoknak, vásároknak adott helyet. Oppenheimer az épületben néhány asztalon különböző kísérleteket, bemutató eszközöket helyezett el, és invitálta a város lakóit, hogy próbálják ki ezeket. A siker óriási volt, és ebből nőtt ki a világon az első science center, az Exploratorium (http://www.exploratorium.edu/). Itt körülbelül 9000 négyzetméteren mintegy 650 eszközzel kísérletezhetnek ma a látogatók (nem olyan régen egyébként elindult egy költözési folyamat, amelynek eredményeképpen 2013-tól az öböl partján, a dokkoknál folytatják tevékenységüket). Már az Exploratorium nevének kiegészítése is jelzi, hogy milyen tágra nyitják a világot: a tudomány, művészet és az emberi érzékelés múzeuma.

Az Exploratorium példája ragadósnak bizonyult. Másodikként Torontóben nyílt meg az Ontario Science Centre (http://www.ontariosciencecentre.ca/) . Ezt követően minden magára valamit is adó amerikai város rendezett valamilyen kiállítást ebben a szellemben – ahol a tárgyakat nem tilos, hanem szinte „kötelező” megfogni, kézbe venni, kipróbálni. Azután a „ragály” más földrészekre is átterjedt, ma már világszerte mintegy 2-3000, csak Európában 3-400 ilyen intézmény működik.

Természetesen a méretek nagyon változóak, a berlini Spektrum (www.dtmb.de/Spectrum/index.html) ezernéhányszáz négyzetméterétől (amely mellesleg a 26500 nm területű Deutsches Technikmuseum egyik részlege, bár külön épületben) a párizsi Cité des Sciences et de l’Industrie (közismert nevén a Villett(http://www.cite-sciences.fr/fr/cite-des-sciences/) összesen mintegy 150 000 négyzetméteréig. A tematika is változó, vannak speciális területekre szakosodott intézmények, például Linzben az Ars Electronica (http://www.aec.at), amelyik az informatikára koncentrál, és általános, tudományhoz kapcsolódó legkülönbözőbb eszközökből álló bemutatók.

Néhány további tematikus science center

Dynamic Earth, Edinborough (www.dynamicearth.co.uk/). A föld belső szerkezetét, dinamikáját mutatja be.

Catalyst, Whitney, Nagy Britannia (www.catalyst.org.uk/). Csak kémiával foglalkozik.

International Centre for Life, Newcastle, Nagy Britannia (www.life.org.uk/). Kizárólag biológiai témákat mutat be.

Néhány alapvető európai intézmény, általános tematikával:

A svájci Winterthurban működik a Technorama (www.technorama.ch/), amely nagyban emlékeztet az Exploratoriumra, szinte annak európai „kiadása”.

Helsinkiben, pontosabban a Helsinki melletti Vantaa-ban épült a nyolcvanas években a Heureka (www.heureka.fi), amelynek számos utazó kiállítása is járja a világot.

Nagy-Britannia egyik alapintézménye Cardiffban a Techniquest (www.techniquest.org/).

Európa egyik legnagyobb science centere a már említett Cité, amely évente mintegy 3 millió látogatót fogad. Részben interaktív kiállításai vannak, de találhatunk itt hagyományos múzeum jellegű részeket is. Külön, köröülbelül 5000 négyzetméteren helyezkedik el a Cité des Infants – kifejezetten gyerekeknek készült bemutató, itt csoportosan vezetik végig a kis látogatókat, próbáltatják ki velük az eszközöket.

A müncheni Deutsches Museum (www.deutsches-museum.de/) alapvetően hagyományos műszaki múzeum, de a kiállítási tárgyak között szinte mindenütt találhatók interaktív eszközök is, amelyek a témához kapcsolódnak.

Kelet-Európában az utóbbi években számos helyen épültek science centerek. Pilsenben pár éve nyílt meg a Techmania (www.techmania.cz) a Skoda művek egyik használaton kívüli épületében, első lépésben 3000 négyzetméteren, de mostanában bővítik tízezer négyzetméterre.

Prágától nyolcvan kilométerre nagyjából északra fekszik Liberec, ahol egy akvapark mellett épült fel az Iqpark (http://www.iqpark.cz) , amely mintegy 250 interaktív tudományos eszközzel fogadja a látogatókat.

Ljubjanában a kétezres évek elején nyílt meg a Hijsa Experimentová (http://www.h-e.si/) , ahol elsősorban kísérletezésre invitálják a látogatókat.

2010-ben fejezték be a Varsóban a Kopernikus Science Centre (http://www.kopernik.org.pl/) építését és nyitották meg a kiállítást mintegy 6000 négyzetméteren. Érdekessége, hogy akárcsak Amszterdamban a Nemo (www.e-nemo.nl) esetében, egy aluljáró megy el az épület alatt.

Magyarországon 2012-ben nyílt meg Győrben a Mobilis (http://mobilis.gyor.hu/ ) bemutatóközpont, amely elsősorban az autóipar témáira koncentrál, valamint Mosonmagyaróvárott a Futura (www.futuramoson.hu), amely egy általános tematikát bemutató science center.

És még…

Érdekes a brit science centerek története. Az ezredfordulón mintegy 500 millió fontot fordítottak 12 új science center létrehozására, vagy megújítására. Bristolban például megújult az @Bristol (www.at-bristol.org.uk ), Glasgowban megépült a Glasgow Science Centre (www.glasgowsciencecentre.org), Birminghamben a Think Tank (www.thinktank.a. Azonban a semmiből ott termett intézmények működésre már nem kaptak pénzt, és bizony hosszan küszködtek, mire sikerült elfogadható gazdálkodást kialakítaniuk. Bristolba például Goery Delacote-ot, az Exploratorium korábbi vezetőjét hívták meg „válságmenedzsernek”. Ő nem nagyon régen újságolta, hogy sikerült egyensúlyba hozni az intézményt, bár ehhez be kellett zárni a WildWalk-ot, ahol a látogató egy „dzsungelben” barangolhatott.

Ugyancsak érdekes a brémai Universum (www.universum-bremen.de) története. A városi tanács elemzése ugyanis arra vezetett, hogy arrafelé meglehetősen nagy vonáskörzetben nincs science center, ezért néhány tíz millió euróból építettek egyet, amelyet azután egy nonprofit társaság kezelésébe adtak. Évi mintegy 400 ezer látogatójuk van és azon kivételes intézmények közé tartoznak, amelyek a bevételeikből fenn tudják tartani magukat.

Érdemes megemlíteni az amsterdami Nemo-t (www.e-nemo.nl), amelyet a neves építész, Renzo Piano tervezett. Először New Metropolis néven nyílt meg, de hamarosan a csőd szélére került. Új vezetést kapott és új nevet, s ma már stabilan működik.

Nem olyan régen nyílt meg Wolfsburgban (nem nagy távolságban az Autostadt-tól) a Phaeno Science Center (www.phaeno.de) , amelyet Zaha Hadid tervezett. Érdekessége, hogy az építésznőnek szinte ez volt az első megvalósult ilyen nagyszabású terve, ami abban is megmutatkozott, hogy bizony már a megépítése után is számos változtatást, javítást kellett az épületen végrehajtani.

Brüsszel mellett, Mechelenben épült a Technopolis (www.technopolis.be), az egyik legsikeresebb európai intézmény. Annak ellenére, hogy mintegy 20 kilométeres vonatozással lehet ide kijutni (hasonlóan a Heurekához), nagyon sok a látogatójuk, sőt, számos vállalati rendezvénynek is helyet adnak (jó pénzért). Náluk ugyancsak számos időszaki kiállítás épül, amely azután rövidebb-hosszabb idő után „vándorútra” indul.

2013. március 4-én este kigyulladt és gyakorlatilag porig égett Nápoly egyik büszkesége, a Tudomány Városa (Cittá della Scienz, amely a science centerek európai közösségének legnagyobb, legismertebb olasz tagja volt. Jelentőségét mutatja, hogy a Nobel-díjas Carlo Rubbia indított kezdeményezést az intézmény helyreállítására. Támogató bizottságot hozott létre, amelynek tagjai között van Claudio Abbado, Renzo Piano és egy másik Nobel-díjas fizikus, Davis Gross is (az ő nevét sokszor hallottuk a Higgs bozon kapcsán). De Nápoly polgármestere szerint is a lehető leghamarabb újra kell építeni, hiszen a város egyik fő vonzerejének számított. Az adományok gyűjtése máris megkezdődött, és az Európa Parlament is külön ülést szánt a kérdés megtárgyalásának.

Az intézmény Nápoly Bagnoli kerületében volt, és nemcsak science centerként működött, hanem inkubátorházként és képzőközpontként is. Története a nyolcvanas évek végére nyúlik vissza, amikor egy időszaki kiállítást rendeztek interaktív eszközökből. Miután ennek nagy sikere volt, létrehoztak egy alapítványt (IDIS), ahol egy nem sokkal korábban végzett fiatal filozófus, Vincenzo Lipardi, a központ későbbi vezetője is elkezdett tevékenykedni. A cél az volt, hogy egy állandó kiállítás létrehozásával inspirálják Bagnoli átalakulását high-tech központtá. A komoly fejlesztés 1996-ban kezdődött, ebben az olasz állam, a nápolyi régió és Nápoly városa is részt vállalt, és már ebben az évben megnyílt a leendő kiállításnak egy kis részlege. Végső formáját 2001-ben nyerte el, ekkor már megnyitotta itt kapuit a kongresszusi központ, a továbbképző központ és az üzleti innovációs központ is. Ez volt az első olasz „hands on” bemutató, vagyis science center. Mintegy 10 ezer négyzetméteres kiállító területén minden eszközzel kísérletezni lehetett, műhelyfoglalkozásokat tartottak, és remélhetőleg hamarosan bekövetkező újjáépítése után ez ugyanígy folytatódik.

Nemo Science Center Amszterdamban (video melléklet)

forrás: youtube.com

A Csodák Palotája – az első magyarországi science center

www.csopa.hu

Öveges József régi álma volt egy olyan hely, „tudományos játszóterem”, ahol kíváncsi gyerekek és felnőttek szabadon kísérletezhetnek, kedvükre ismerkedhetnek a tudomány izgalmas világával. Nevet is adott az elképzelt helynek: Csodák Palotája. „Én a megszállottja vagyok annak, hogy másoknak szellemi örömöt okozzak. A meglátás, a tudásgyarapítás örömét és boldogságát akarom egyszerű kísérleteimmel mindenkinek megszerezni” – vallotta. Neki ugyan nem sikerült létrehoznia egy ilyen intézményt, de a gondolat a 90-es évek elején újra életre kelt.

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT) akkori főtitkára, Ferenczi György szilárdtest-fizikus – az időközben megvalósult külföldi példákon felbuzdulva, s Kroó Norbert fizikus akadémikus biztatására – felkarolta az ötletet és nekilátott megszervezni egy ilyen intézmény megvalósítását. Az ő kezdeményezésére ítélt meg egy jelentős összeget a program elindítására az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMF, majd csatlakozott az elképzeléshez Rubik Ernő.

Az ELFT és a Rubik Nemzetközi Alapítvány 1993-ban ­– a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával – létrehozta a Budapest Science Centre Alapítványt (BSC, most már azzal a megfogalmazott céllal, hogy kialakítson egy állandó interaktív tudományos kiállítást (eredetileg interaktív tudományos játszóháznak nevezték, de ez azt sugallta, hogy csak gyerekeknek szól, ezért ez a megnevezés lassan elmaradt), a Csodák Palotáját, átvéve Öveges József név-elképzelését. A program vezetésével Kádár Edit mérnököt bízták meg, aki nemzetközi tájékozódás és tapasztalatszerzés után egy kis csapat élén megkezdte munkáját. Ennek eredményeként már a következő évben megrendezésre került az első időszaki kiállítás, Kreativitás 1994 címmel, amely egy-egy hétig a Műszaki Egyetemen, illetve a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen volt látogatható. Ezt egy nagyobb időszaki kiállítás követte, amelyet a Vasas teniszcsarnokában rendeztek, mintegy ezer négyzetméteren. Ennek hat hét alatt mintegy százharmincezer látogatója volt az ország minden részéből, s ez elég meggyőzőnek bizonyult ahhoz, hogy a Soros Alapítvány és az OMFB elegendő támogatást adjon egy állandó kiállítási hely megvásárlásához – ez a Könyvesház korábbi épületének első emelete volt a Váci úton. Itt nyílt meg 1996 szeptemberében az első állandó kiállítás. Az első kiállítás anyagának mintegy egyharmadát még a Heureka Gyermekvilág című összeállításának eszközei alkották (szögletes kerekű autó, tépőzárfal, bluebox, légpárnás szőnyeg, holdsétastb.), részben azonban már saját készítésű, illetve olyan eszközök, amelyek egy erre kiírt pályázatra érkeztek be. Erre a kiállításra három és fél hónap alatt közel százharminc ezren voltak kíváncsiak.

1997 tavaszán nyílt meg a második kiállítás (a Heureka drága bérleti díja csak néhány hónapi kölcsönzést tett lehetővé), Hétköznapi Mágiák címmel, amelyen a saját fejlesztésű eszközök mellett láthatók (és kipróbálhatók) voltak a pozsonyi Schola Ludus Labyrint című gyűjteményének darabjai – ezek interaktív eszközök segítségével a tudomány és a művészet kapcsolatát jelenítették meg.

1997 őszére elkészült a Csodák Palotája első teljesen saját anyagból álló kiállítása, Illúziók címmel, és létrejött a mintegy tucatnyi eszközből álló utazó kiállítás is, amely iránt azóta is meglehetősen nagy az érdeklődés. Ez a kiállítás a szeptember végi nyitástól a június végi zárásig több mint 120 000 látogatót fogadott.

A kezdeti félévente történő csere után az alakult ki, hogy csak évente egyszer érdemes cserélni az eszközöket, illetve azok nagy részét, valamilyen témára fókuszálva, ami az új kiállítás címét is adhatja. 1998 őszén olyan kiállítást sikerült összeállítani, amely, ahogyan a címe: Próbáld ki magad, is jelezte, nagyon jelentős aktivitást igényelt a látogatóktól. Ez hozta meg az első igazi sikert, ekkor kezdett az induláskori óriási látogatószámot követő jelentős csökkenés után újra észrevehetően emelkedni a látogatók száma. A cím azt jelezte, hogy a látogatók ezúttal saját fizikai és szellemi képességeiket, érzékszerveiket próbálhatták ki. Ezt mintegy 150 000 látogató meg is tette!

Az 1999 őszi kiállítás a tudomány játékosságát igyekezett bemutatni. A címe: Bolondos tudomány, azt sugallta: itt minden lehetséges – az árnyék színes, a zongora kerek, a tárgyak lassan esnek, de a tollpihe kőként zuhan, s persze a gyerekek erősebbek a felnőtteknél. A sok érdekesség között kiemelt helyet kaptak a mágneses jelenségekkel és a repülés fizikájával foglalkozó eszközök. A terem közepén pedig egy igazi MIG15 vadászrepülőgép állt.

2000 őszén a Csodák Palotája egy “best of” kiállítással jelentkezett, a korábbi legsikeresebb darabokból állt össze a Játék a javából című kiállítás. Közben sikerült az épület egy további részét megvásárolni, és ezzel részben a kiállítás területét növelni, részben viszont helyet csinálni egy előadóteremnek, ahol olyan tudományos kísérleteket lehetett bemutatni, amelyek nem tehetők ki a terembe, vagy mert veszélyesek, vagy mert szaktudást igényelnek.

Ennek az Öveges teremnek az elkészülését jelezte a következő, 2001 őszén megnyílt kiállítás címe: Kísérletezz velünk. Az elnevezés arra utalt, hogy a kiváló tudomány-népszerűsítő, Öveges József sok évtizeddel korábbi álmát valósította meg a terem. Szakavatott előadók itt naponta többször látványos kísérleteket mutattak be olyan kísérleti eszközök segítségével, amelyek így együttesen talán egyetlen iskola szertárában sem találhatók meg. A kiállításon belül egy kamara-kiállítás is megnyílt, amely a genetika legújabb eredményeiből mutatott be példákat. Az Öveges terem, vagyis egy olyan előadóterem, ahol látványos, érdekes, tanulságos kísérleteket lehet bemutatni, azóta is a Csodák Palotája minden helyszínén megtalálható. Közben a látogatószám évi mintegy 200 ezerre emelkedett és sikerült a kiállítást – a kiegészítő tevékenységekkel együtt (eszközépítés külső megrendelésre, utazó kiállítás, kísérlet-bemutatók külső helyszíneken, EU pályázatok) – önfenntartóvá tenni.

2005-ben a Csodák Palotája átköltözött a Millenáris Park D épületébe, ahol az új kiállítás három szinten berendezve nyílt meg és természetesen kialakításra került az Öveges terem is. Egy idő után egyébként megszűnt az a gyakorlat, hogy minden ősszel, amikor a kiállítás megújult (mert ez az új helyszínen is gyakorlat maradt), új címet is kapott. Az alap-szlogen, „A világ érdekes” állandó jelzőt kapta.

A kísérlet-bemutatók sikerén és az előadók gyakorlottságán felbuzdulva a Csodák Palotája először, még a Váci úton egy folyamatos 24 órás kísérletbemutató-sorozatot tartott. Később, már a Millenárison egy hosszabb, 33 órásat – az ennek az anyagából készült válogatás DVD-n is megjelent. A teljes kísértbemutató-sorozat ma is megtekinthető a niif videótóriumában (http://videotorium.hu/), a fizika kategóriában, innen kezdődően: http://videotorium.hu/hu/categories/details/600,Fizika?order=timestamp_desc&direction=&start=160&perpage=20.

2012-ben lejárt a Csodák Palotájának a Millenáris Nonprofit Kft.-vel kötött szerződése (melyet kétévente, illetve utolsó alkalommal már csak egy évre kötöttek a kiállítás bemutatásáról a D épületben), ezért a kiállításnak el kellett költöznie. Az új helyszínt a Campona Bevásárló- és Szórakoztatóközpontban sikerült megtalálni, ahol valamivel kisebb, de jobban berendezhető területen gyakorlatilag a teljes korábbi kiállítást fel lehetett építeni, leszámítva azokat az eszközöket, amelyek egy meghatározott magasságot igényelnek (holdséta, monocikli, óriás jojó). Úgy tűnik, hogy a látogatók száma sem csökkent, sőt némileg emelkedett is, ami a Tropicariummal való szinergiát mutatja.

A Csodák Palotája több európai projektben is részt vett. Az első ilyen a Technopolis-szal és egy németországi alapítvánnyal (http://www.science-days.de ), valamint a dán Industrion-nal (ma Continium, www.continium.nl ) együtt végrehajtott nagy európai felmérés volt a science centerek európai jó gyakorlatáról.Ennek címe „Bringing pupils to science and technology” (Vigyük közel a tanulókat a tudományhoz és technikához) volt. Akkoriban kezdett Európa rádöbbenni, hogy ha nem tesz valamit, akkor a fiatalok elfordulnak a tudományos-műszaki pályáktól, pedig a 21. századot elsősorban a tudomány-technika fogja alakítani. Ehhez – mármint a fiatalok „visszacsábításához” a tudományos-műszaki pályára – az elképzelés szerint nagyon nagyban hozzájárulhatnak a science centerek.

Hasonló volt a témaköre a HOBO (Hands on Brains on) pályázatnak, amelynek célja annak a vizsgálata volt, hogy hogyan egészíthetik ki egymást a formális és informális oktatás módszerei. Ebben a Csodák Palotája a matematika témakört dolgozta ki.

Az OpenScienceResources (OSR) pályázat azt tűzte ki célul, hogy a science centerekben felgyűlt nagy mennyiségű, oktatáshoz használható anyagokat összeszedje egy olyan európai portálon, amelyet az európai tanárok használhatnak az oktatáshoz, a tananyag kiegészítéséhez.

Kommunikáció

A Csodák Palotája megnyitása óta eltelt időben gyökeresen megváltoztak a kommunikáció csatornái. Amikor az első kiállítás megnyílt, még érdekességet jelentett néhány számítógép, amelyen kizárólag internetezni lehetett („fantasztikus” 64 k/s sebességgel). Ez akkor még újdonságnak számított. A kommunikáció a hagyományos csatornákon ment: tévé, újságcikkek, hirdetések. Azóta ez gyökeresen megváltozott, nagyon nagy hangsúlyt kapott az internetes kommunikáció és ezen belül is a közösségi oldalakon való megjelenés. Ha az ember tájékozódni akar a science centerek világában, érdemes végigböngészni a weboldalaikat, majd utána a közösségi oldalaikat is (linkeket ld. fenteb. Igazából ezek a weboldalak használhatók egyben szakirodalomnak is, megtalálhatók itt a kiállítási tematikák, eszközleírások, küldetések megfogalmazása, programok.

Kérdések

1. Hol volt az első interaktív tudományos bemutató?

  • Az Exploratoriumban San Franciscóban

  • A Deutsches Museumban Münchenben

  • Az Ontario Science Centre-ben Torotóban

2. A kézzel fogható bemutatók alapgondolata: „Ha hallom, elfelejtem, ha látom, emlékszem rá, ha magam csinálom, akkor megértem.” – kitől ered?

  • Lao Ce

  • Konfucius

  • Arisztotelész

3. Elsősorban mit mutatnak be a science center eszközei?

  • A természettörvények működését

  • A technikai eszközök működését

  • Mind a kettőt

4. Melyik Európa legnagyobb szabadtéri tudományos rendezvénye?

  • Az Edinburgh-i science festival

  • A genovai science festival

  • A varsói Science Picnic

5. Hol rendezik a Kutatók Éjszakáját?

  • Londonban

  • Milánóban

  • Európa számos városában európaszerte

6. Mekkora egy átlagos utazó kiállítással berendezhető terület?

  • 100 nm

  • 400 nm

  • 1000 nm

7. Sorolja fel a science center-ek legfontosabb célcsoportjait, és azt, hogy mi a legfontosabb, amit ezeknek a science center nyújt!

8. Mi a tanár szerepe a tanulók számára a science center-ben?

  • információszolgáltatás

  • ellenőrzés

  • felfedezőtárs

9. A science center mint oktatási intézmény helyettesítheti-e az iskolát?

  • igen

  • nem, de jól kiegészíti az iskolai oktatást

  • nem, mert elsősorban a szórakozásról szól

10. Mikor jött létre az első modern science center, az Exploratorium?

  • 1953

  • 1960

  • 1968

11. Körülbelül hány science center működik világszerte?

  • 100

  • 800

  • 2-3000

12. Soroljon fel néhány tematikus science centert!

14. Kitől származik a Csodák Palotájának az elnevezése?

  • Sas Elemér

  • Antal Imre

  • Öveges József

13. Mikor nyílt meg a Csodák Palotájának állandó kiállítása?

  • 1991

  • 1995

  • 1996

15. Hány órán át tartott a leghosszabb kísérletbemutató-sorozat a Csodák Palotájában?

  • 10 óra

  • 24 óra

  • 33 óra

16. Hová költözött a Csodák Palotája 2012-ben?

  • Köki terminál

  • Savoya Park

  • Campona Bevásárló és Szóraköztatóközpont.

17. Soroljon fel néhány újabban megnyílt magyarországi science centert!

18. Ki tervezte az amszterdami Nemo-t?

  • Zaha Hadid

  • Renzo Piano

  • Makovetz Imre