1. fejezet - Bevezetés

Tartalom

A szemléltetés, a vizualizáció és a design
Irodalom

(BUBIK VERONIKA)

A szemléltetés, a vizualizáció és a design

 

"Lanyhább hatást tesz a lélekre az,
Miről csak a füle útján értesült,
Mint az, ami a megbízhatóbb tanú,
A szem előtt folyik le és amit
Maga a néző közöl önmagával"

 
 --(Horatius)

Az információ könnyebben befogadható, ha nem csak elvontan, verbális csatornán keresztül juthatunk hozzá, hanem tapasztalatot szerezhetünk róla más csatornákon is. „A megismerés folyamata az érzékszerveken keresztül zajlik. A valóságból nyerhető információk 90%-át a szem veszi föl.” (Tószegi, 1994) A tudomány közzétételében vagy az oktatásban a szemléltetésnek fontos szerep jut.

A leghitelesebb tapasztalat az, ha valamivel közvetlenül, kézzelfoghatóan találkozhatunk. Például ilyen tapasztalatot adnak a fizikai vagy kémiai kísérletek. A Csodák Palotájában is ez történik. A jelenségek szemlélőjévé vagy résztvevőjévé teszik a közönséget (akik elsősorban gyerekek). Az átélés megkönnyíti a látottak megértését. Az orvosi egyetemeken is van betegbemutatás, hiszen egy betegség felismerését így lehet a legbiztosabban megtanulni. Az anatómia oktatásának része a boncolás, a preparálás, így a hallgatók a valóságos emberi testről közvetlen és átélt tapasztalathoz jutnak.

1. ábra. Rembrandt van Rijn: Tulp doktor anatómiája, 1632


http://www.rembrandthuis.nl/index.php?item=229&lang=en

A TED Konferenciák egyik előadásán Jill Bolte Taylor agykutató, egy igazi emberi agyat hozatott be, hogy megmutassa a közönségnek azt, hogy miről beszél. Az ő előadásának esetében a bemutatott tárgy illusztráció volt, egyúttal hatáselem, amely drámaiságával szintén segítette az információ átadását és azt, hogy a kapott tudás emlékezetes maradjon a közönség számára. (Lásd még A prezentációról című fejezetben!)


1. videó. Jill Bolte Taylor (agykutató) előadását egy emberi agy preparátummal illusztrálja. 2008

A teljes előadás a TED Ideas worth spreading oldalon:

http://www.ted.com/talks/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight.html

Nem mindig van azonban lehetőség egy előadáson vagy egy publikációban közvetlenül bemutatni azt, amiről beszélünk. Például a mérete miatt vagy a nagy földrajzi távolság miatt. Könnyen belátható, hogy ennek még ezernyi oka lehet. Ha pedig a beszéd tárgya nem anyagi jellegű, akkor feltétlenül más módszerhez kell folyamodnunk, ha láttatni szeretnénk. Analógiákra, mennyiségekre alapozva vagy szerkezeti mivoltukban vizualizálhatjuk az ilyen témákat. Ha tehát valamit közvetlen valóságában nem tudunk felmutatni, akkor képeket, filmet, modelleket, maketteket használunk.

Az iskolákban is sokféle szemléltetőeszköz segítette és segíti ma is a tanulást. Az osztályterem falán szemléltető táblák függnek, közöttük például néhány az ábécé betűinek megjegyzését szolgálja. Vannak képes segédeszközök a nyelvtanuláshoz, minden kémiateremben ott a periódusos rendszer ábrája. Vannak térképek, földgömb, csontváz, molekulák modelljei. Régebben keretezett diaképek voltak a művészettörténeti előadásokhoz, írásvetítő fóliák minden témához, magyarázó ábrákkal. Ma már prezentációk készülhetnek számítógépen és interaktív tábla is sok helyen rendelkezésre áll. A matematikaórát például emlékezetessé teheti egy animációs film, még akkor is, ha a gyerekek többségének nem kedvence a matematika.

2. videó. Zénon paradoxonja: Akhilleusz és a teknős versenyfutása, 2012

http://youtu.be/skM37PcZmWE

Felöltötte: cattywilde

Sokkal könnyebb megérteni így, vizualizálva, hogy mi Zénón paradoxonjának a lényege. Hogyan győzi le a teknős a leggyorsabb görögöt? Mi az ellentmondás lényege?

Már Comenius, a kiváló pedagógus is nagyon fontosnak tartotta a szemléltetést a 17. században. Orbis Pictusa több mint kétszáz kiadást élt meg. Sok generáción keresztül vehették a kezükbe a gyerekek, és mindig népszerű volt. Olyan dolgokat szemléltetett nekik a képekkel, amelyek a saját környezetükben nem voltak elérhetőek a közvetlen tapasztalat számára. A képek jobban megragadták a figyelmet, mint a folyamatos szöveg. Ezt támasztja alá Edward Tufte példája is, amikor egy kakaduról készített színes metszet kapcsán más érdekes dolgok mellett azt is leírja, hogy a képhez kapcsolódó egyéb adatok egy vaskos, 6 kötetes kiadvány valamelyik kötetében bújnak meg. A kiadvány immár több mint 250 éves, és látszik, hogy a szöveget tartalmazó kötetek újszerű állapotban vannak, alig nyitották ki őket. Ezzel szemben a képes atlasz, amely a 6 kötet melléklete, és amelyben a bemutatott, nagyon szép kivitelű kakadu is szerepel, rongyosra van forgatva. Ezekből a példákból is láthatjuk, hogy a képi ábrázolás a figyelmet könnyebben megragadja, sok információt képes hordozni és átadni.


2. ábra. Comenius: Orbis Pictus 1659, London

http://www.fulltable.com/vts/e/encyc/comm/a.htm

3. ábra. Comenius: Orbis sensualium pictus 1658, Nürnberg

http://de.wikipedia.org/wiki/Benutzer:Rainer_Zenz/Orbis

2–3. ábrahoz: Comenius Orbis Pictusában egy elvont fogalom, Isten megjelenítése

Két kiadásban eltérnek az ábrák, a szentháromság dogmája mind a kettőben fontos eleme a képnek. Az egyiken szinte magyarázó ábrát találunk erről, a másik jelszerűbb, intuitívabb.

4. ábra. Edward Tufte által említett Kakadu

http://www.edwardtufte.com/bboard/q-and-a-fetch-msg?msg_id=0002O7

Az európai képzőművészet legfőbb feladata hosszú évszázadokon keresztül az volt, hogy a valóságot a fölfogható világ elemeinek ábrázolásával ragadja meg. A 20. század elején ez a funkció veszített fontosságából. A művészet gyökeresen átalakult. A kompozíció, a színek, a formák anélkül is hordoznak kifejezést, hogy konkrét tárgyat ábrázolnának. A művészi képalkotás mozgatórugója az intuíció, amely teljesen szubjektív élményekből is táplálkozhat.

5. ábra. Jan Vermeer van Delft: A koncert, 1665–66

http://hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:Vermeer_The_Concert.jpg

6. ábra. Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij: Fuga, 1914

http://hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:Fugue.JPG

7. ábra. Add el a lelked! 2009

http://www.los-list.com/blog/bookworm-david-mccandless/

Copyright David McCandless, Courtesy of HarperCollins, from The Visual Miscellaneum

Nagyon érdekes David McCandless gyűjtése. Az Amazon.com „Mechanical Turk” szolgáltatásán keresztül fölkérték a résztvevőket, hogy rajzolják le a lelküket. A két oldalnyi jel mind másmilyen. Az egyik oldalon a nők, a másik oldalon a férfiak rajzai. Ez is vizualizáció, amely azonban teljesen intuitív, szubjektív.

A művészet átalakulása mellett számunkra érdekes a tudomány és a művészet viszonyának alakulása is. A 17. század végétől, a mai értelemben vett tudomány kialakulásának kezdetétől egyfajta versengés alakult ki a képi ábrázolás és az elvont fogalmi leírás között – tulajdonképpen a tudomány és a művészet között –, hogy melyik alkalmasabb a valóság igazságát jobban megközelíteni. (Érdekes módon időben ez éppen egybeesik Comenius munkásságával.) A 18. század végén Joseph Louis Lagrange, olasz születésű, francia matematikus, akit kora legnagyobb matematikusaként tartottak számon, műveiben elutasította bármilyen magyarázó ábra használatát, hogy megőrizze a tiszta algebra nyelvét. Ez a döntése egybecsengett azzal a korabeli meggyőződéssel, hogy a matematika képes a valóságot racionálisan leírni, és megközelíteni az abszolút igazságot. Ennek a meggyőződésnek az eredményeként egy magát komoly tudósnak tekintő matematikus nem használt semmilyen vizuális elemet a műveiben. A gondolat a tudomány képviselői mellett a filozófiára is hatással volt. Kant és Hegel az analitikus, racionalitáson alapuló gondolkodást helyezték előtérbe a képekkel és az intuícióval szemben (Weibel). Ez elvezetett a világ olyanfajta megfogalmazásáig, amely a tapasztalat, az érzékelés számára felfoghatatlan. Természetesen ezt az elvont nyelvet egy hétköznapi ember nagyon nehezen értheti, csak az a tudós érti jól, aki gyakorlott ennek használatában. Ez a megközelítés nem segítette a tudomány megértését a szélesebb közönség számára. Az ábrák, a képek viszont bonyolult, összetett gondolatok, folyamatok megértését is képesek megkönnyíteni. Az egyszerűség kedvéért gondoljunk például egy olyan ábrára, amely arra tanít bennünket, hogyan kell origamit hajtogatni. Gondoljunk bele abba, hogy ezt mennyivel nehezebb lenne pusztán szavakkal elmagyarázni!

Ma már nem vitás, hogy a képeknek, ábráknak és egyéb szemléltetőeszközöknek helye van a tudományban. Nem csak a közönség kedvéért, hogy figyelmüket fölkeltsék és könnyebben feldolgozható magyarázatokat kaphassanak, hanem a kutatók munkáját is megkönnyíti a különféle képalkotó eszközök, adatvizualizációs szoftverek használata. Az efféle képeknek az olvasása, értelmezése is speciális ismereteket feltételez, tehát nem feltétlenül közönségbarát. Az adatvizualizáció alapfokon automatikus folyamat. Bizonyos adatokat, bizonyos szabályok szerint láthatóvá tesznek, és aki ismeri az ezekben való tájékozódást, az könnyen leolvashat számára fontos információkat róluk. A vizualizáció tulajdonképpen azt jelenti, hogy valamit láthatóvá teszünk.


9–10. ábra. Körök–kromoszómák közötti kapcsolatokat reprezentáló vizualizáció. Biológia

http://www.visualcomplexity.com/vc/project_details.cfm?index=33&id=312&domain=Biology

11–12. ábra. Élesztő Phosphorylome Térkép. Biológia

http://www.visualcomplexity.com/vc/project_details.cfm?index=26&id=269&domain=Biology

A design azon a ponton léphet be a munkafolyamatokba, amikor az válik fontossá, hogy ne csak láthatóvá váljon az információ, hanem minél könnyebben használható, értelmezhető legyen. Ahogyan a modern tudomány kialakulásának kezdetén a tudomány és a művészet útjai elváltak egymástól, ma újra keresztezik egymást, több ponton is. Az egyik ilyen pont a design. Vagyis a tartalom megformálása olyan módon, hogy annak a lényege váljon láthatóvá, minél könnyebben fölfogható legyen, minél könnyebben földolgozható legyen, a megfelelő mélységben, a megfelelő közönség számára. (A közönség ilyen speciális szegmense lehet akár maga a tudóstársadalom is.)

Egyik fejezetünk az infografikáról szól. Az infografika is egyfajta vizualizáció. Az adatvizualizációval vannak átfedései. Az infografika viszont nem létezik design nélkül, míg az adatvizualizáció lehet egyszerű automatizmus is.

A művészi ábrázolás módszereiben szintetizálta az elmúlt évszázadok tapasztalatait. Ma is képes ábrázolni a valóság elemeit, valamilyen szempontból pontosan vagy szubjektíven, tud absztrahálni, tud kommunikálni jelekkel vagy narratív módon. Elég tudás áll rendelkezésre ahhoz, hogy a vizuális kommunikáció nyelvét pontosan és tudatosan lehessen használni.

A tudománytól elvárjuk, hogy pontos, megbízható és objektív legyen. Tehát a tudomány szemléltetésében a szubjektív kifejezésnek éppen csak akkora teret szabad engedni, amely nem zavarja meg a tudományosság feltételeit. De a szubjektivitást azért nem kell teljesen megtagadni, nem is lehet. Megmutatkozik mindenképpen a stílusban, a gondolkodás módjában. Ez nem csak a designerek munkájára érvényes, hanem magukra a tudósokra is. (Bucchi, 2010)

A tudomány és a művészet másik kereszteződésénél az adatvizualizáció másik irányba mozdul. A begyűjtött adatok feldolgozása történhet tudományos módszerekkel és ezek vizualizálhatók is. Viszont már az adatok begyűjtését és feldolgozását is lehet művészi célokra is használni. A művészet a folyamat bármely pontját megragadhatja, saját céljainak megfelelően. Az adatok tulajdonságaival, az adatfeldolgozás mechanizmusával vagy a vizualizációval, a létrejövő képpel, amely az adatbeviteltől függ, is operálhat a művész. Így mindez immár saját, művészi tartalommal telik meg.

3. videó. Pockets Full of Memories by George Legrady (DEAF03)

http://v2.nl/archive/works/pockets-full-of-memories

http://vimeo.com/44602943

http://www.fondation-langlois.org/html/e/page.php?NumPage=329

Légrády György installációja a közönség által betáplált adatokat vizualizációja