2. fejezet - A vizuális megismerés

Tartalom

Mi a kép?
A képi megjelenítés célja
Vizuális kommunikáció: képes beszéd
A látás: érzékelés és gondolkodás
A látás mint érzékelés
A látás mint gondolkodás
Műalkotások elemzése mint vizuális gondolkodás
Alak (Gestalt) elmélet
A vizuális képességrendszer értékelése
Hivatkozások, olvasnivalók

(Kárpáti Andrea)

 

"A vizuális nyelv minden más kommunikációs eszköznél hatékonyabban képes a tudást terjeszteni. Segítségével az ember tárgyi formában fejezheti ki és adhatja tovább tapasztalatait. A vizuális kommunikáció egyetemes és nemzetközi: nem ismeri a nyelv, a szókincs vagy a nyelvtan korlátait; egyaránt megérthetik írástudatlanok és művelt emberek. Tényeket és eszméket nagyobb mértékben és mélyebbre hatolva tud közvetíteni a vizuális nyelv, mint más kommunikációs eszközök. A statikusan verbális fogalmat a dinamikus képnyelv érzéki elevenséggel képes életre gerjeszteni."

 
 --(Kepes, 1979, 6. old.)

1.ábra. A vízözön után. Gyermekrajz. Lány, 8 éves, 1993, Budapest.

Mi a kép?

Fejezetünk célja, hogy röviden áttekintse a képi megjelenítés, mint fontos megismerési forma és ismeretközlő nyelv kialakulását és használatát befolyásoló néhány kulturális és egyéni hatóerőt. A feladat nem egyszerű, jól mutatja ezt a fejezetünk képes mottójául választott gyermekrajz. A téma közismert: véget ért a Vízözön, Noé és családja újra szárazföldre léphet. A bibliai szüzsé azonban csak egyik és nem is a legfontosabb, amit az ifjú alkotó közölni akar. A rég hallott történetet a tengerrel való első találkozása idézte fel: a hullámok mindent elsöprő erejéről eszébe jutott a világot majdnem elveszejtő özönvíz. Rajzolás közben azonban friss emlékek vetültek a fejében élő, régi képekre: búvárkodás, tevegelés, pálmafa, amelyről az eddig csak boltban látott kókuszdió potyog a földre… Mindezt kisgyerekkori sémáival, a téma ihlette új, saját motívumokkal és könyvillusztrációk nyomán született ábrákkal fejezte ki. Egy kép ez vagy sokféle képmás laza együttese? Megfejthető-e akkor is, ha nem hallottuk beszélni róla a szerzőt? Élményrajz ez, képes elbeszélés vagy illusztráció? Ha az utóbbi: kié a történet?A válaszadás előtt olvassák tovább a fejezetet!

A képi megjelenítés célja

A firkától a műalkotásig, a műszaki rajztól a piktogramig, a digitális grafikától a multimédiáig sokféle műfajban, sokféle eszközzel készíthetünk képeket. A képek osztályozásával és értelmezésével szintén sok tudományág foglalkozik, a fejlődéslélektantól a művészetterápiáig, az experimentális esztétikától a művészettörténetig. Téma, technika, műfaj vagy stílus alapján rendezik és értelmezik a képeket, melyek alapvetően két nagy csoportba oszthatók: mentális képek, amelyek csak létrehozójuk számára „láthatók” és a képtárgyak, vagyis anyagban megjelenített, látható, két- vagy háromdimenziós, álló vagy mozgó ábrázolások. (Searle,2003)

A képi megjelenítés célja a kifejezés, nem a pontos visszaadás. Gombrich (1976) szerint a művészettel kapcsolatos technikai elvárások alapvetően tévesek, hiszen az alkotó (a jel készítője éppúgy, mint egy csendéletfestő) elsősorban gondolatok, hangulatok és látványok – illúziók – visszaadására törekszik. Panofsky (1984) a képelemző lehetőségek két fajtáját, az ikonológi át (a képi ábrázolással foglalkozó tudományágat) és az ikonográfi át (a képi jelentés társadalmi konvenciókon és stílusok jelrendszerén át vezető felfejtését bemutatva érzékelteti a kép kettős természetét: utal a valóságra, de azon túlmutató jelentése van. Igaz ez a legegyszerűbb képi jelre is, amely az úttesten való áthaladás helyét, a zebrát jelöli: a figura kultúránként változik. Az ikonográfia sajátos formája a fejlődéshez kötött, sajátos jelrendszer, amelyet óvodások, kisiskolások és kamaszok rajzainak összehasonlításával figyelhetünk meg.

2. ábra. Azonos jelentésű, másként megformált piktogramok

(Bal oldali kép forrása: Colourbox blog. Jobb oldali kép forrása: Featurepics blog.)

3. ábra. A térábrázolás fejlődése a gyermekrajzban.

(Felső sor, balról jobbra: 3, 8 és 11 éves fiúk rajzai.Alsó sor, balról jobbra: 13 és 15 éves fiúk rajzai)

Ha képekről beszélünk, kétdimenziós ábrázolások jelennek meg a szemünk előtt. Ilyeneket mutat be John Berger (1990) Mindennapi képeink című könyvében, amelyben egymás mellett, azonos módszerekkel elemez festményt, reklámot és sajtófotót. Mindegyiket a vizuális művészetek körébe sorolja, – s ezzel utal a 20. század, az Új Képkorszak (Peternák, 1992) egyik legfontosabb jelenségére: a szóbeli és írásos kommunikációval szemben uralkodóvá váló képi kifejezés jelentőségére. Vannak, akik a háromdimenziós ábrázolásokat is ide sorolják.

 

" Kétdimenziós kép egy papírra rajzolt alaprajz, egy vászonra festett festmény, bármely álló vagy mozgó képsorozat, illetve minden fotó, valamint sokféle más technikai kép. A kétdimenziós képek esetében a szemlélő elvonatkoztat attól a tértől, amelyben a kép található, vagyis a hordozóval nem törődve 90˚-os ránézéssel szemlél (egyébként a kép torzított állapotát látná). (…)Másrészt: az alapvetően kétdimenziós képek háromdimenziós áthallásokat kapnak, amikor a kép-tárgy is bekerül a szemléletbe (vagy használatba). Ilyen pl. az építészeti műszaki rajzok tárgyi papírtekercse vagy mappája, de még inkább a tárgyi valójában szemlélt (bekeretezett, falra akasztott) festmény vagy grafika. (…) Háromdimenziós képek a térben létrehozott látható alkotások. A mindenféle álló és mobil térkonstrukciók, térosztások és térberendezések tartoznak ide. Ilyen egy szobor, egy gép, egy apró használati tárgy vagy éppen egy kert vagy település, vagy akár a színpadi fényjáték. A háromdimenziós alkotások is képek tehát, hiszen megalkotásuk során ugyanúgy mentális képekkel, képi gondolkodással és más mentális folyamatokkal állnak kapcsolatban, mint a két dimenzióban megjelenített alkotások. Szemlélésükkel is ugyanúgy mentális képeket generálunk. Legfeljebb az értelmezés során a képbejárás módja fog különbözni"

 
 --(Sándor, 2011, 69–70. old.)

Kép tehát minden, ami konstruált látvány: a jel, az ábra, a műalkotás és a többféle médiumban egyszerre megjelenített multimédia – a zenei és a beszédhang, az írott szöveg, az álló- és mozgókép kifejező eszközeit harmonizáló, digitális mű. A koherens, a beavatottak számára érthető jelrendszer fontos sajátossága a képi kifejezésnek – ezért tudjuk „elolvasni” a riportfotót, rendőrségi rajzot, szerkezetet magyarázó rajzot, térképet. Hogy ki mennyit ért meg belőlük, nemcsak, sőt elsősorban nem a szemünk élességétől függ, hanem a gondolkodásunk rugalmasságától, a mentális „képtárunk” gazdagságtól, a társadalmi konvenciók vagy szakmai jelrendszerek ismeretétől. A képolvasás tehát kognitív tevékenység. (Serpell, 1981) A kép fogalma napról napra gazdagodik: immár beletartoznak a digitális megjelenítések – köztük a látványt mint illúziót korábban elképzelhetetlen (mert technikailag megvalósíthatatlan) tökélyre fejlesztő szintre emelő virtuális valóság.

4. ábra.ArtCafé a Second Life virtuális együttműködési környezetben: meghívó egy eseményre.

Northern Illinois University, USA virtuális környezete. A kép forrása: a projekt blogja.

5. ábra. ArtCafé a Second Life virtuális együttműködési környezetben: egy virtuális kiállításmegnyitó.

A kép forrása: a projekt blogja.

A Second Life környezetből letölthető ábra.

Villém Flusser szerint a képek jelentésteli felületek. Alkotójuk kiemel néhány információt a „kinti téridőből”, és ezt a sík két dimenziójára szűkítve kínálja fel számunkra. A képek befogadásának képességét, amellyel képesek vagyunk a világot néhány jellegzetes vonással megjeleníteni, ilyen jelzéseket értelmezni és visszavetíteni a világra, „ imaginációnak ”nevezi. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy képeket állítsunk elő és mások képeit megfejtsük, vagyis a jelenségeket kétdimenziós szimbólumokkal fejezzük ki, és ezeket a szimbólumokat leolvassuk. (Flusser, 1990) Az angol nyelvben használt picture és image szavak jól érzékeltetik, hogy a kétféle képmás között különbség van: az első inkább a látható, a másik szó a nem látható, a mentális képre vonatkozik – bár a mindennapi nyelvben ezt is használhatjuk kézzelfogható ábrázolásra. (Horányi, 2006) Ha elfogadjuk, hogy a magyarázó rajz és a művészi grafika egylényegű, bár eltérő célú és minőségű, érthetővé válik a kultúra történetének az a sajátossága, hogy jelentős képzőművészek gyakran foglalkoztak tudományos problémákkal, míg a tudósok szívesen jelenítettek és oldottak meg művészeti problémákat is.

 

"Akár Piero della Francesca vagy Leonardo, akár más és kevésbé neves matematikusok példája mutatja, hogy munkáikban különböző szépségek működtek együtt, és megragadhatta őket az a furcsa hatalom is, melyet az a fajta egzakt tudás adott a kezükbe, amely alkalmas arra, hogy a kutató tevékenység révén új eredményt hozzon létre. Ha azt mondjuk, hogy művészek voltak, akkor a mai értelemben vett művészetkategória talán alkalmas a tevékenységük megnevezésére, de ha azt mondjuk, hogy olyanfajta tevékenységet végeztek, mint amit a tudomány végez, akkor talán még közelebb járunk az igazsághoz. Az a fajta tudományosság, ami majd a racionalizmussal indult el, és századunk elejéig uralkodó volt, gyakorlatilag innen merítette a készségeket. Leonardo a mai értelemben véve tudományos megfigyeléseket végzett, és annak eredményeként konstruálta meg a képet, mely eltért attól, amit korábban láttak."

 
 --(Peternák, 1999)

6. ábra. Leonardo da Vinci tervrajza. (Forrás: Kisalföld.) [2]

7. ábra.Egy Symmetry Festival 2004 logója, F. Farkas Tamás grafikája. (Forrás: Bérczi Szaniszló cikke.) [3]

Terestyéni Tamás tovább tágítja a kép fogalmát, bevonva ebbe a körbe a mozgásos, időbeli művészeteket is. Szerinte a külső reprezentáció képi fajtájába tartoznak

 

"a fizikai hasonlóságra, az ’olyan mint’ viszonyra épülő alkotások, amelyek vizuális, zenei és mimetikus eszközökkel ábrázolnak, képeznek le, jelenítenek meg valamit: rajzok, festmények, szobrok, fényképek, filmek, programzene, cselekményes táncok, balett, pantomim stb."

 
 --(Terestyéni, 2006, 102. old.)

Az állóképek képsorozatokat alkothatnak, ezek egyik gyakorta használt fajtája a tárgybemutatás, amely közelítéssel-távolítással és részletkiemeléssel készült állóképek sorából áll. A tudományos dokumentációban éppúgy alkalmazzuk ezt a képfajtát, mint a reklámban. Bár több képről van szó, befogadás, értelmezés és elemzés szempontjából a sorozat egy képmásnak számít. A képsorozat másik válfaja a folyamat fázisokra bontott bemutatása – ebben a fejezetben számos ilyen példa van, melyek egy-egy vizualizációs mű készülésének fázisait, az alkotói döntéseket érzékelteti.

8. ábra. Narratív sorozatrajz: Mit rajzoljak? Lány, 18 éves, Budapest, 2002

Ez a képtípus lényegében folyamatábrázolás, amely a mozgást kulcspozíciókban megmerevedett állóképek sorozatával éri el. Ezzel a módszerrel jeleníthető meg a múló idő is, és a sorozatkép technikailag tökéletes megoldása a valós időt megragadó mozgókép. Zrínyifalvi Gábor szerint ez„tempuszkép” amely soha nincs jelen egyidejűleg, a maga egészében. A mozgókép egyszerre nem szemlélhető, mire véget ér, el is tűnik, és csak az emlékezetben érhető tetten, azaz a mozgókép egésze csak mentálisan válik „szemlélhetővé”. (Zrínyifalvi, 1997, 2002)A technikai képekkel foglalkozó Vilém Flusser(1990, 2000) a géppel végzett képalkotást, ezt a 21. században már uralkodó technikát az elsők között vonta be a képről szóló elemző irodalomba. Szerinte nem valamiféle különleges, a kézzel alkotott képektől alapvetően különböző (gyanúsan egyszerűen előállítható, sokszorosítható, tehát művészetidegen) kifejezésmódról van szó, csak annyi történt, hogy az új technikák új formákat és hatásokat generáltak. Ezek megértéséhez, a „képi fordulat” – a vizuális kifejezés uralkodóvá válása – átéléséhez ismerni kell korunk új képalkotó módjait, köztük a digitális grafikát, a multimédiát, a térhatású filmet is. Marshall McLuhan (2001) igen sokat idézett mondása itt is helyénvaló: a médium az üzenet, sajátosságaival részévé válik a közlésnek.

Vizuális kommunikáció: képes beszéd

Az új médiumok ismerete alapvetően fontos ahhoz, hogy sokszínűen és hatékonyan használjuk a vizuális közlési formákat. Róka Jolán a kommunikáció harmadik szintjeként ír a vizuális nyelvről, amely a verbális és a nemverbális közlésmód egyenrangú társa. A különbség szerinte annyi, hogy a vizuális szint „közvetett, az üzenetátadás csak közvetítő közeg révén valósulhat meg”. (Róka 2002, 33. p.) A társadalmi kommunikáció – a közlés társas környezetének megismerése – mint kommunikációs modellszintén fontos médiumként szerepelteti a képi nyelvet (Horányi A., 2001.) Rosengren (2004) a kommunikációt jelek és szimbólumok útján történő közléseknek tekinti. A kommunikáció szintjei között sorolja a társadalmi kommunikációt:

  1. individuális kommunikáció (ezen belül belső, személyközi és csoportkommunikáció);

  2. szervezeti kommunikáció;

  3. társadalmi és tömegkommunikáció;

  4. kommunikáció nemzetek és kultúrák között.

 

"A kommunikáció tehát valaminek a közlése, közzététele, amely által az ún. közös tudásunk gyarapodik."

 
 --(Rosengren, 2004, 13. old.)

Ebben a rendszerben a vizuális közlés természetes módon kapcsolódik a verbális kifejezéshez, és egyenrangú nyelvként, önmagában is használható.

 

"Az agy éppoly kevéssé dolgozik képekkel, mint kijelentésekkel. Funkcionálisan összekapcsolt neuronok csoportjaival dolgozik.(…) mindennapi tapasztalat, miszerint gondolkodásunk igazából a képek közegében zajlik."

 
 --(Nyíri, 2003, 276. old.)

 

"A reprezentáció olyan jelölés, jel vagy szimbólumhalmaz, mely valamit ’újra megjelenít’ vagy ’képvisel’ számunkra. Más szavakkal, egy dolog helyett áll, mert a dolog maga nincs jelen; a dolog rendszerint a külső világ vagy a képzeletünk (vagyis belső világunk) egy aspektusa."

 
 --(Eysenck-Keane, 1997, 216.old.)

9. ábra. A megjelenítések (reprezentációk) típusai. (Eysenck–Keane, 1997, 216. old.)

Szecskő Tamás a kommunikáció társadalmi funkcióit a következőkben látja:

  1. tájékoztatás: a környezet eseményeinek megértésére és a megfelelő reagálásra szolgáló információk gyűjtése, tárolása, kezelése;

  2. szocializáció: közös tudásalap biztosítása a társadalmi élethez;

  3. motiváció: egyéni és társadalmi célokhoz döntés és tevékenységösztönzés;

  4. vita és eszmecsere: az egészséges társadalmi nyilvánosság fejlesztése;

  5. oktatás: az intellektuális fejlődés és személyiségformálódás elősegítése, szaktudások és készségek elsajátíttatása, permanens folyamatként, megfelelő tudásanyag és információ-készlet közkinccsé tétele;

  6. kulturális fejlődés: az emberiség kultúrájának őrzése, továbbadása – kulturális identitások erősítése;

  7. szórakoztatás: az egyén alkotóerejének rekreációja;

  8. integrálás: a különböző társadalmi csoportok egymás megismerése és megértése. (Szecskő, 1994, 8. old.)

A vizuális kommunikáció a nyolc terület mindegyikében jelentős szerepet kap. Tájékoztat, része a társadalmi érintkezésnek, motivál, megjeleníti érveinket, a tudományos vizualizáció és a szemléltetés révén az oktatás fontos része. A képzőművészet, építészet és iparművészet a kulturális fejlődés meghatározó része, s egyben a szórakozás szférájában is jelen van: környezet és tartalom egyszerre. A nyolcadik kommunikatív funkció, a társadalmi kommunikáció területén pedig fontos eszköze az ön-meghatározásnak, énkifejezésnek, kultúrkörök és osztályok azonosításának.

A képi közlés, mint kutatási terület, az ember alkotta, látható képek kommunikatív szerepeit vizsgálja.(A téma szakirodalmáról kiváló értékelő áttekintést ad Sándor, 2003 és 2011.) A vizuális kommunikáció során az üzeneteket képek továbbítják. Terestyényi (2006) szerint nem minden képi közlés tekinthető egyben kommunikációnak is. Csak akkor beszélhetünk üzenetközvetítésről, ha a kép többet mond egyszerű ábrázolásnál, közlendője van. Miklós Pál (1995) a hétköznapi használati tárgyakat is a vizuális kommunikáció médiumának tekinti. A kiváló Kelet-kutató, a kínai festészet és tárgykultúra alapos ismerője szerint a tárgy önmagában is közlés, pusztán azáltal, hogy megtervezték, felépítették, esztétikai és funkcionális elvek szerint alakították. Használati tárgyaink mindegyike kulturális rendszerbe illeszkedik és sokféle jelentéssel bír. A leginkább közismert példa a divat (Barthes, 1999), amely általánosan elfogadott és értett közlő nyelv. Ebben a kötetben számos példa mutatja, mennyire fontos a design kommunikációs szerepe, mennyire más egy-egy betűtípus, szín vagy méret hatása és üzenete. (Baudrillard, 1987) Nemcsak értelmezési kérdés ez, hiszen egy túldimenzionált, „harsogó” névjegy átnyújtásával sokkal több üzenetet juttatunk partnerünkhöz a címünknél és telefonszámunknál. Szó szerint és szimbolikusan is: letesszük a névjegyünket. Aki kapja, annak emberi minőségek jutnak eszébe, s miközben a cifra kartonlapot nézi, minket ítél meg. A képi gondolkodás a külvilágból érkező jeleket strukturálja, alakítja értelmes információkká. (Kepes, 1965)

1. táblázat. A társadalmi funkciók és a vizuális kommunikációs színterek kapcsolata (Sándor, 2011, 38. old.)

társadalmi funkcióa társadalmi kommunikációs funkciót szolgáló vizuális kommunikációváltozat (vizuális (is) kommunikációs színtér)
tájékoztatása vizuális jelek a társadalmi élet minden területén a tömegtájékoztatás területén (a média egészét értve ez alatt, a szóróanyagoktól a folyóiratokon át a televízióig és internetig) a legkülönfélébb típusú képalkotások személyek és közösségek információközlésének vizuális vonatkozásai, testbeszéd
motiváció

vizuális reklám

testbeszéd

vizuális szemléltetés

vita és eszmecsere

tudományos kutatások vizuális vonatkozása

politikai kampányok vizuális arculata

szocializáció

a település, a lakás (mint vizuálisan is ható élettér) és a tárgyak

társadalmi csoportok és az egyén vizuális jellemzői és jelrendszerei

az egyén teste

oktatás

vizuális szemléltetés

vizuális tapasztalatok szerzése és ismeretközlés

vizuális kompetencia, képességek, gondolkodás fejlesztése

kulturális fejlődés

múzeumok, kiállítóhelyek, digitális gyűjtemények: az egész emberalkotta képi világ (benne a vizuális művészetek is)

kulturális termékek képanyaga (vizuális összetevője)

szórakoztatás

szórakoztató kulturális jelenségek vizuális összetevői

vizuális játékok

integráláskülönböző társadalmi csoportok testi-öltözködésbeli jelrendszere, a téma vizuális bemutatásai, dokumentumai


[2] Takács Zsolt (2013): 107 éve először repülőgépen – hőlégballonon már az ókorban is? Kisalföld.hu, 2013. 07. 17. A cikk illusztrációja.

[3] Bérczi Szaniszló (2004): Szimmetria Fesztivál Budapesten. Magyar Tudomány, 2004/1. 114. old.