3. fejezet - A kompozícióról

Tartalom

Bevezetés
A kompozíció formája és nevezetes részei
Kompozíciós irányvonalak és alakzatok
A képkompozíció típusai és eszközei
A zárt és a nyitott kompozíció
Szimmetria és aszimmetria
A figyelem irányítása
Csoportosítás, tagolás
Pozitív és negatív tér
A térbeliség illúziója
A mozgás, mozgalmasság illúziója
Hogyan befolyásolják a kompozíció olvasását az illúziók és a kulturális beidegződések
Összegzés, tanácsok
Ellenőrző kérdések
Irodalom

(HADABÁS GITTA)

Bevezetés

 

"A kép kompozíciójától függően egy-egy forma minden alkalommal más funkciót tölthet be. Ha a mű részeiben a legparányibb eltolódás keletkezik az egész szempontjából is lényegi változást jelent"

 
 --Vaszilij Kandinszkij

A kompozíció a latin compositio szóból ered, jelentése: összeállítás.

Kompozícióról beszélhetünk érzékelésünk minden csatornájával kapcsolatban. A kompozíció léte minden esetben feltételezi egy alkotó tevékenységét, aki az „összeállítást” készíti. Az alkotó valamilyen hatás elérésére törekszik, ennek érdekében azt a tartalmat, amelyet mások elé kíván tárni, tudatosan rendezi. Az is komponálás, amikor csak rátalálunk valamire, azon nem változtatunk, de a keretét, a tálalását hozzuk létre annak, amit meg akarunk mutatni.

Ahhoz, hogy megérthessük a komponálás lényegét, gondoljunk egy, a témánktól eltérő tárgyú kompozícióra. Például gondoljunk egy olyan lakomára, ahol a különféle fogásokat szakértő gonddal állítják össze, hogy rávezessék annak élvezőjét a főfogás ízeire, és aztán levezessék az izgalmat a megfelelő italokkal és desszerttel úgy, hogy ezeknek az íze jól harmonizáljon egymással, és az előre kigondolt ízvilág érvényesüljön. Ez is egy kompozíció, éppúgy, mint Beethoven IX. szimfóniája. Ha rögtön az Örömódával kezdenénk, nem volna annyira katartikus, mint akkor, ha a teljes kompozíción végigvezetnek bennünket. A mesterszakács ismeri az ízek csínját-bínját, Beethoven pedig a zenei fogásokat. Így megfelelő kompozíció kialakításával el tudják érni közönségükben a kívánt hatást. A lehető leghatásosabban ki tudják fejezni azt, amit meg akartak mutatni, el akartak mondani. Erre való a kompozíció.

 

"A vizuális nyelv minden más kommunikációs eszköznél hatékonyabban képes az információközlésre."

 
 --Kepes György

Amikor valaki egy képet néz, az egész mű egyszerre hat rá, de az értelmezéséhez rendeznie kell a látottakat. A vizuális kompozíció megalkotásakor ebben kell segítenünk a nézőt. Különösen akkor fontos minden egyéni értelmezés kizárása, ha a kompozíció nem művészeti alkotás, hanem pontos, egyértelmű információt kíván közölni a nézővel. A tudománykommunikációban kiemelten fontos, hogy az információ pontos és félreértelmezhetetlen legyen.

A látvány minden esetben informál és jelentést hordoz, akkor is, ha nem tudatosan készítjük. (Kovács Gábor) A közlés a közlőről is hordoz információkat. A tudatosság nélkül készült kompozíciók olyan mellékes információkat domboríthatnak ki például, hogy milyen színeket kedvel jobban a készítőjük, vagy hogy milyen számítógépes program segítségével készítette. Ezek az információk (például egy tudományos poszter esetében) [8] nem relevánsak, sőt kifejezetten zavaróak lehetnek, emiatt nagyon fontos, hogy ezek az információk háttérben maradjanak, ne kapjanak hangsúlyt.

A helyes kompozíció megalkotása javarészt tudatos folyamat, amelynek során megvizsgáljuk az egyes képelemek jelentését, szükségességét és az összképre gyakorolt hatását. Mindenekelőtt pedig a néző bőrébe kell bújnunk, az ő szemével néznünk és eldöntenünk, hogy az információ szándékaink szerint maradéktalanul és minél könnyebben célba talál-e. Vagyis, a tervezés során mindig szem előtt kell tartanunk, kinek szánjuk a művet, hogy felhasználóközpontú anyagokat készítsünk.

Amikor kompozíciót készítünk, szándékosan szeretnénk vezetni a befogadó tekintetét. Kiemelhetünk elemeket kontrasztokkal (méret, szín, forma, tagoltság stb.). Hangsúlyt adhatunk elhelyezéssel és az elrendezésből fakadó láthatatlan erővonalakkal. Ha nem vagyunk tisztában az észlelési folyamattal és a vizuális kommunikáció eszközeivel, az olvasó félreértelmezheti, amit lát.

A vizuális elemek értelmezése ráadásul nem általános érvényű, hanem a társadalmi, kulturális viszonyoktól, sőt a befogadó pillanatnyi hangulatától is függ.

Amint a közönség találkozik az általunk készített anyaggal – legyen az prezentáció vagy dokumentáció –, azonnal elkezdi a különböző vizuális információkat értelmezni, kezdve a nyilvánvaló mérettől a betűtípuson, színeken és layout-on (elrendezésen) át az illusztrációkig. A szöveg megértésében a formázások és vizuális utasítások segítik az olvasót.

A szöveg és kép együtt a leghatékonyabb módja az információátadásnak. A képet hamarabb észre lehet venni, gyorsabban felfoghatók belőle az összefüggések, de a szöveg az, ami minden félreértést ki tud küszöbölni. (Maczó Péter)

A 21. században elérhetővé vált az a technikai háttér, amelynek segítségével az információs anyagait mindenki könnyedén megjelenítheti vizuális formában. Ebből a fejezetből kiderül, hogyan készíthető olyan kompozíció, amelyben a közönség minél könnyebben megtalálja a számára érdekes vagy szükséges információt.



[8] A tudományos poszter disszeminációs eszköz, tudományos rendezvényeken használják. A konferenciákon külön poszterszekciókat szerveznek azoknak a szerzőknek, akiknek az eredményei még nem elég érettek arra, hogy előadáson legyenek bemutathatóak. A poszterszekcióban szoktak lehetőséget adni új, induló kutatások bemutatására vagy doktorandusz hallgatók, illetve kezdő szakemberek kutatómunkájának vitára bocsátására. A posztereket jól látható helyre teszik ki, ahol a konferencia teljes időtartama alatt vagy egy-egy napon, a programfüzetben feltüntetett poszter-szekciókban megtekinthetők. Ezeket a szekciókat sokszor a témában jártas moderátor a szerzőkkel együtt bemutatja az érdeklődőknek, a szerzők pedig igyekeznek minél több időt tölteni poszterük közelében. A poszteren egy tokban vagy mellette elvihető, rövid összefoglaló és névjegy is elhelyezhető, amely segíti a kapcsolatfelvételt.