A kompozíció formája és nevezetes részei

 

"A környezetünk lényeges és lényegtelen információk halmaza, melyet a teljes látótérből kapunk. Azt a tartalmat, amelyet kompozícióba rendezünk, kiemeljük ebből a halmazból és elhelyezzük a kompozíció keretei közé, amelyeket a képfelület határai szabnak meg."

 
 --Kepes György

Ez a felület nagyon sokféle lehet a formáját és méretét tekintve. Általában fekvő vagy álló téglalap.

Ez adja a mostani kompozíciók legtöbbjének a keretét (filmvászon, monitor, tévé képernyője, szabványos papírméretek). A prezentációk és a tudományos poszterek is leggyakrabban téglalap formában jelennek meg.

A könyvek jellemző kompozíciós tere az oldalpár. A kötés alapvető kötöttséget jelent az oldalpárok tervezésekor. Az egymás mellé kerülő oldalak hatással vannak egymásra, ezért egységként kell kezelni az oldalpárokat.

Ugyanez a feladat egy brosúra vagy leporelló esetében is. Az egymás mellett elhelyezkedő oldalaknak minden lehetséges egyszerre látható variációban működniük kell, egységes kompozícióként.

Ezenkívül a képmezőnek más formája is lehet, például négyzet, kör, ovális stb.

A kompozíciós mező szélei különítik el az általunk megkomponált fontos vizuális elemeket attól a környezettől, amely a kompozíció szempontjából nem fontos, de mégis része a látómezőnek, a képfelület középpontja pedig vonzza a tekintetet.

A kompozíció összhatását befolyásolja az egyes elemek viszonyulása a képmező széleihez, illetve középpontjához.

Az optikai mozzanatok valóságos fizikai erők működésének benyomását keltik, ezt nevezzük vizuális erőnek .