A figyelem irányítása

Az a tény, hogy a figyelem irányítható, fontos része a vizuális észlelésnek. Gondoljunk például arra, amikor egy plakátot megpillantunk. Nem érzékelünk mindent egyszerre vagy egyenlő módon. Ehelyett először a legnagyobb vagy leghangsúlyosabb elemre összpontosítjuk a figyelmünket, majd ha a látottakat érdekesnek találjuk, továbbhaladunk a kevésbé hangsúlyos elemekre. A domináns elemek képesek irányt mutatni, folyamatosan vezetni a tekintetünket akár formai kialakításukkal, több elem együttes alkalmazása esetén pedig egymáshoz való viszonyukkal. A kompozíciós elemek a ritmus , a harmónia , a kontraszt , az egyensúly elvei alapján lehetnek kapcsolatban egymással.

Csoportosítás, tagolás

A tartalom leolvasásakor érzékeljük, hogy mely elemek tartoznak szorosabban egymáshoz és melyek különülnek el.

A közelség és a hasonlóság elve a két leggyakrabban használt és legerősebb hatású csoportosítási eljárás.

Az ember hajlamos arra, hogy az egymáshoz közeli optikai egységeket egy csoportként lássa, összefüggő formákká fogja össze. A hasonló méret, formák, színek, textúrák is az összetartozás érzetét keltik (7. ábra).


7. ábra. Folytonosság, közelség, hasonlóság és zártság elve

8. ábra. Csoportosítás ellen hat az elemek elkülönítése

Az elkülönülő tartalmak kerülhetnek egymástól messzebbre a kompozíción belül (8. ábra) .

A különböző méretek, formák, színek és textúrák szintén a csoportosítás ellen hatnak, vagyis különbségeket mutatnak.

Ezeknek az eszközöknek az alkalmazása során figyelni kell arra, hogy az a kontraszt, amely a különbségre utal, elég erős legyen. Mindig legyen egyértelmű, hogy mi tartozik össze és mi az, ami elkülönül.

Egy szövegszerkesztő programban írott szöveg esetében is jól látható, miként használhatjuk a közelség és a hasonlóság elvét, amellyel az olvasónak nyújthatunk segítséget a szöveg feldolgozásában. Például a cím verzál, a törzsszöveg kurrens betűkkel íródott. Így a teljes szövegben mindenhol felismerhetjük, hogy melyik szövegrészeket szántuk címnek és melyeket a tartalom kifejtésének. Egy adott címet közelebb helyezzük az utána következő tartalomhoz, mint a megelőzőhöz, ezzel egyértelműen jelezzük, hogy a cím melyik szövegrészhez tartozik. Persze segít ebben az olvasás iránya is, hiszen a címet a szöveg elején és nem a végén szoktuk feltüntetni.

A csoportosítás és az elkülönítés segítségével tagoljuk a tartalmat. A tagolás átláthatóbbá teszi a mondanivaló szerkezetét, logikai felépítését, így megkönnyíti a közlemény befogadását és értelmezését (9. ábra).


9. ábra. A szöveg tagolása segíti az értelmezést

Folytonosság : a szem követi a vonal, a színárnyalat- vagy tónusérték-fokozatok irányát. Képzeletben meghosszabbítja az egyenes vonalat egyenesként, a hullámvonalat hullámvonalként.

Zártság : az agy hajlamos a befejezetlen ábrákat kiegészíteni, egésznek tekinteni, vagyis az egymáshoz közel álló körvonalakat egyesíti (10. ábra és 7. ábra).

10. ábra. Agyunk látja a háromszöget (folytonosság és zártság elve)

http://geometrydaily.tumblr.com/

A formák, színek és vonalak játéka: a ritmus.

A kompozíció ritmusát az optikailag hasonló vagy azonos elemek szabályos ismétlése vagy szabályos váltakozása határozza meg.

Ahhoz, hogy a ritmust érzékelni tudjuk, az ismétlődésnek az emberi érzékelés határán belül (tér és időhatárok) kell bekövetkeznie. A túl rövid sorozat nem okoz ritmikus élményt, a túl hosszú pedig monotonná válhat.

Ritmikus mozgást szabályosan és szabálytalanul ismétlődő elemekkel (vonalak, formák, hosszúságok, szögek, irányok, távolságok stb.) is létrehozhatunk.

Ha azonos motívumok ismétlődnek, egyenletes ritmust kapunk, ha egymástól különböző formák kerülnek egymás mellé, dinamikusabb ritmust hozhatunk létre (11. ábra).


11. ábra. Szín- és méretkontraszt, mozgás ábrázolása

http://geometrydaily.tumblr.com/

A szemnek egyaránt fontos az akció és a nyugalom. (Kepes György) A meggondolatlan vizuális tervezés a szem idő előtti elfáradásához vezethet.

Pozitív és negatív tér

Érdemes megjegyezni, hogy nincsen alapvető különbség a figura és a háttér, vagyis a pozitív és a negatív tér között. Ugyanúgy kinetikai erőkként hatnak a negatív formákból kibontakozott vonalak, mint a pozitív formák és vonalaik (12. ábra).


12. ábra. Pozitív és negatív tér

http://geometrydaily.tumblr.com/

A térbeliség illúziója

A térbeliség illúziójának felkeltésére több módszer is létezik. Ha végigtekintünk a művészettörténeten, vagy megnézzük gyermekeink rajzait, láthatjuk az igyekezetet, hogyan próbálja az ember a kétdimenziós felületre varázsolni azt a teret, amelyben él. Elég, ha két forma egymást fedi, máris úgy érezzük, hogy az egyik a másik mögött van. Egymást fedő képi elemekből akár több réteget is egymásra sorolhatunk, térélményt idézve. Térélményt idéző módszer a perspektíva is, a reneszánsz festészet nagy találmánya. Bármi, ami utal a perspektívára, például egymással összetartó vonalak, azonnal teret hoznak a képbe (13–14. ábra).

13. ábra. A képfelület mindenféle optikai tagolódása térérzést kelt

14. ábra Térhatású illúzió

Magukkal a színekkel is felidézhetjük vagy segíthetjük a térélményt. A telített vörös szín például közelebbinek tűnik, a kék távolabbinak. (Lásd A színekről című fejezetet!) A képfelület mindenféle optikai tagolódása térérzést kelthet. Egy színes elem más térérzést kelthet aszerint, hogy hova helyezzük a képfelületen. Az áttetszőséggel tovább fokozhatjuk a térhatást, és mozgás illúzióját is kelthetjük vele (15. ábra).


15. ábra. Transzparens, világosabb és sötétebb tónusú alakzatok egymáson olyan hatást keltenek, mintha lefelé csúsznának a képen. A világosabb elemek a nézőtől közelebbinek érezhetők, a sötétebbek pedig távolabbinak

http://geometrydaily.tumblr.com/

A mozgás, mozgalmasság illúziója

A kép dinamikáját a kompozíció tervezése során használt eszközök ( ritmus, forma, arány, kontraszt stb.) egységéből vagy ellentétéből áradó feszültség hozza létre. A képfelületen minden erő csak az ellentétes erővel szembenállva nyilvánulhat meg.

A mozgás mértéke, iránya, intenzitása különböző lehet. A képsíkon belül minden viszonylagos. Egymáshoz képest viszonyulva válik naggyá a nagyobb forma és kicsivé a kisebb. Ugyanez vonatkozik a színkontrasztokra is. A különböző ellentétes minőségek között feszültség jön létre, ami a mozgás érzetét kelti.

A mozgás képzetét kelthetjük például színkontrasztokkal, forma-, méret- és karakterkontrasztokkal. (Színkontrasztot elérhetünk a fekete-fehér, a komplementer színek és a hideg-meleg színpárok alkalmazásával is, formakontraszt lehet egy szimmetrikus és egy aszimmetrikus elem vagy egy gömbölyű és egy éles sarkokkal rendelkező elem párosa is. A méretkontrasztot az elemek egymáshoz viszonyított különbsége adja. Karakterkontraszt érhető el például két jelentősen eltérő betűtípus használatával.) Az optikai elemek különböző helyzetviszonyainak változtatásával egyenletes, pulzáló, gyorsuló és lassuló mozgás hatását érhetjük el. Az optikai elemek mozgásba hozhatók súlyponteltolódással (a lejtőre helyezett labda képe előállítja a gurulás élményét), kiegyensúlyozatlan optikai súlyviszonyokkal (a szem szinte korrigálja a „nem megfelelő” helyen levő elemeket), legyen az forma-, méret- vagy karakterkontraszt (16–17. ábra).


16. ábra. A mozgás illúziója. Malevics: Szuprematista kompozíció, 1916

http://www.ibiblio.org/wm/paint/auth/malevich/sup/malevich.supremus-58.jpg

17. ábra. Súlyponteltolódással létrehozott mozgásillúzió (a szem szinte korrigálja a „nem megfelelő” helyen levő elemeket)

http://geometrydaily.tumblr.com/

A térkitöltés lehet mozgalmas (dinamikus) vagy nyugodt (statikus). A statikus térkitöltés egyhangúvá válhat, a kompozíció tervezése során a cél az, hogy dinamikus egyensúlyt hozzunk létre, azaz, az egymásnak ellenszegülő erők egyensúlyba hozzák egymást (18. ábra).


18. ábra. Mozgalmasság illusztrálása (színtan feladat, papírmodell), 2006.

A Visart Akadémia diákjának munkája

Érdemes kísérletezni és megfigyelni, hogy a különböző mozzanatok dinamikája hogyan változik, ha a kompozíciót megváltoztatjuk.

A kompozíciónál figyelni kell arra, hogy egy mozgásban levő testet a képfelület határaihoz képest statikus benyomást keltve is el lehet helyezni, nem fog automatikusan a mozgó forma megjelenítése dinamikus hatást kelteni. Dinamikus hatást akkor érünk el, ha az optikai egységet úgy rendezzük a képsíkon belül, hogy a mozgás érzetét keltse. A képfelületnek vannak statikus pontjai, például a legstatikusabb a középpont. Attól függően, hogy ehhez képest hogyan helyezzük el az objektumokat, létrehozható a dinamikus hatás. A szimmetrikus elrendezés önmagában statikus érzést vált ki a nézőből, így az aszimmetrikus kompozíció gyakran dinamikusságot is magában rejt.