Hogyan befolyásolják a kompozíció olvasását az illúziók és a kulturális beidegződések

Mi történik, amikor először tekintünk egy dokumentumra vagy egy képre? A szemünkön keresztül az agyunk befogadja az információt, de hogyan adunk értelmet annak, amit látunk? Az észlelési képességeink kombinálódnak az addig megszerzett ismereteinkkel és múltbeli tapasztalatainkkal.

Akárcsak az emberre és környezetére, úgy a képre is hat a gravitáció. Ha egy képet az oldalára fordítunk, könnyen diszharmonikus érzésünk támad, olyan mintha felborulna a kép egyensúlya.

Korábban megszerzett tapasztalataink, tudásunk szintén befolyásolja észlelésünket; ha egyszer már láttunk egy trükköt vagy illúziót, következő alkalommal már átlátunk a cselen. A szürrealista festészet a lehetetlen tárgyak és terek realitása, az illúziók és a realisztikus ábrázolás keveredése. Jó példa a realisztikus illúziókra a M. C. Escher grafikái, vagy a méret és perspektíva megszokásain alapuló illúziók, például Shephard illúziói (19–20. ábra) .

19. ábra. M. C. Escher: Relativitás, 1953

http://www.scottmcd.net/artanalysis/?p=548

A vizuális művészetek nyelve nem internacionális, a korok és kultúrák látásmódja lényegesen különbözik egymástól. Egy kultúra alkotásait hiányosan értelmezhetjük vagy félreérthetjük, ha nem ismerjük a vizuális nyelvi konvencióit. Ezek a konvenciók ábrázolási módok, amelyek a különböző kultúrák és korok kommunikációs szükségletei szerint jöttek létre, és szokássá, szabállyá váltak. Ezekből a konvenciókból áll össze egy korszak és kultúra stílusa. A művészek kultúrájuk látásmódja szerint ábrázolják a világot, aszerint, ahogy a világ szemléletét maguk is tanulták. Ez a látásmód hagyományokra és megszokásra épül, és az egyéniség révén csak kismértékben változhat. Ez a változtatás is attól függ, hogy az adott kultúra fogékony-e rá, engedi-e, és milyen mértékben tűri el.