Mit látunk? Mivel látunk? Hogyan látunk? 
(avagy: Hogyan észleljük a színeket?)

Az elektromágneses sugárzásnak csak kis része esik az emberi szem által érzékelhető tartományba. A teljes elektromágneses spektrumból (2. ábra) szemünk csak a 380 nm–780 nm közötti hullámhosszúságú sugárzást észleli, ezt nevezzük látható fénynek.

A hullámhossz SI-egysége a méter, a nanométer ennek épp egymilliárdod része: 1 nm = 10 –9 m; egyes helyeken azonban még találkozhatunk a millimikron mértékegységgel is: 1 mμ = 1 nm.

A látható sugárzás hullámhossztartományára vonatkozó inzert (2. ábra) mutatja a monokromatikus fényinger esetén érzékelt színeket is. Természetes körülmények között azonban ritkán találkozhatunk olyan helyzettel, hogy csak egy jól meghatározott hullámhosszúságú sugárzás jut a szemünkbe.

2. ábra. Az elektromágneses spektrum főbb tartományai. Alul: az emberi szem által látható fény helye az EM spektrumban.

(Ábra forrása: http://hu.wikipedia.org/)

Maga a látás bonyolult folyamat, biológiai, fizikai, pszichológiai jelenségek egyaránt szerepet játszanak benne.

A szembe jutó fény több törőközegen is áthalad, mielőtt a szemgolyó hátsó részén elhelyezkedő, idegvégződésekkel teli felületre megérkezik. Mindeközben – a sugarak fókuszálásához – a szemlencse alakját a szemmozgató izmokkal tudjuk befolyásolni. A szemünk hátsó részén található ideghártyáról, vagy más néven recehártyáról (retináról) az ingerület a látóideg közvetítésével jut el az agyba (3. ábra).


3. ábra. Az emberi szem felépítése.

(Ábra forrása: http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/a-szem-fizikaja)

Másképp látunk azonban nappal, és másképp látunk éjszaka!

A retinán kétféle fotoreceptor van: a pálcikák és a csapok. Az, hogy látásunkat a pálcikák vagy a csapok határozzák meg, a beérkező fény fényerősségétől függ. A pálcikák ún. látóbíbort (retinabíbort) tartalmaznak, ezek a sötétben való látásnál játszanak fontos szerepet. A pálcikák színt nem érzékelnek.

A csapok fényérzékenysége kisebb, mint a pálcikáké, gyenge fényben nem működnek. A csapoknak köszönhető viszont a színlátás. A csapok spektrális érzékenységük szerint háromfélék lehetnek, elnevezésük abból ered, hogy mely tartományban a legérzékenyebbek:

A különböző típusú csapok érzékenységi tartományai jelentős mértékben átfedik egymást (4. ábra), s mind az egyes típusok érzékenységi tartományában, mind pedig érzékenységük mértékében jelentős egyéni eltérések lehetnek.

4. ábra. A különböző csaptípusok spektrális érzékenysége az emberi szemben.

(L – hosszúhullám-érzékeny, M – középhullám-érzékeny, S – rövidhullám-érzékeny; az X-tengelyen a hullámhossz-értékek szerepelnek, nanométerben mérve)

(Ábra forrása: http://en.wikipedia.org/)

Ha valamelyik csaptípus hiányzik vagy nem megfelelően működik, esetleg érzékenységi tartománya nagymértékben eltolódott, akkor valamilyen színlátászavar (színvakság vagy színtévesztés) jön létre. A színlátászavar az esetek túlnyomó többségében veleszületett, mivel az X-kromoszómához kötött, recesszív öröklődésű, így a férfiakat nagyobb arányban érinti. Európában a felmérések szerint a férfiak 8%‑a, a nők 1%‑a öröklötten színtévesztő.

Bár az utóbbi évtizedekben már van lehetőség a színlátászavar bizonyos fajtáinak korrekciójára (megemlíthetjük például az Ábrahám György és Wenzel Klára által kifejlesztett korrekciós eljárásokat), mivel ez a probléma sok embert érint, érdemes lehet az ábrák, poszterek, prezentációk készítése során az alkalmazott színek kiválasztásakor rájuk is gondolni.