Olvashatóság

A tervező legfontosabb célja az, hogy a szöveg által közvetített gondolatok eljussanak az olvasóhoz, ezért figyelembe kell vennie az olvashatóság szempontjait. Olvasáskor a betűket nem egyesével, hanem betűcsoportokban olvassuk, szaggatott szemmozgásokkal. Szemünk végigfut a betűsoron és 8–10 betűnként egyszerre fogjuk fel a szavakat, inkább a szavak formáját, nem pedig a betűket egyenként. Rendkívül fontos a betűformák azonnali és pontos felismerése, amiért a tervező sokat tehet. Olvasási kísérletek tanulsága szerint a betűknek nem a teljes alakját, hanem inkább a tetejét vesszük figyelembe. Gyors olvasásra a kisbetűs szedés alkalmas, mert a föl- és lenyúló szárak és az ékezetek jellegzetes sziluettet képeznek, megkönnyítik a szemnek az egyes betűk felismerését.

35. ábra. Olvashatóság

A kurrens betűk sokkal jobban különböznek egymástól, mint a csupa verzál, amelyek mind azonos magasságúak, nem segítik a gördülékeny olvasást. A verzál használata címsorokban, rövid szövegekben megengedett, sőt szép is – persze megfelelően egalizálva –, de hosszabb szövegekben kerülni kell a használatukat.

Hosszabb szöveget változó vonalvastagságú kurrens (antikva vagy humanista groteszk) betűkkel ajánlott szedni, a különleges formájú díszbetűket hagyjuk meg a reklámoknak vagy művészi plakátoknak. A betűtípus normál változata a legmegfelelőbb, a félkövér, kövér (semibold, bold) betű címek szedésére vagy egyéb kiemelésre ajánlott, ha nem válik zavaróvá a szövegfolt tónusában. Az olvashatóságot nemcsak a betűtípus kiválasztása befolyásolja, hanem a betűméret, a betűközök, a szóközök, a sorhosszúság, a sorok közötti távolság, a szöveg tördelése, a papír színe, a festék színe. Mindez együttesen eredményez egyenletes textúrájú, jól olvasható oldalt.

A tipográfiában a térközök legalább olyan fontosak, mint maguk a betűk. A betűköz, a szóköz, a sorköz, a hasábköz a szöveg tagolását szolgálják, a jól tagolt szöveg érthető, áttekinthető.