Szöveghierarchia, címek és alcímek

A nyomtatott oldalon az írást címek és alcímek rendszerével tagoljuk fontos és kevésbé fontos információk között. A hierarchia szintjeit legtöbbször tipográfiai eszközökkel jelezzük. A vizuális hierarchiának a tartalom szerkezeti hierarchiáját kell tükröznie. Egy bonyolult felépítésű műben (pl. tudományos könyv) a címek rangsorát következetes rendszerben kell megjeleníteni, az egyes címfokozatok közötti különbségnek hangsúlyosnak, nyilvánvalónak kell lennie. Ezt a betűfokozat, a betűváltozat és az elrendezés változtatásával érhetjük el. A címek fontosságának foka szerint, a szövegbetű kurzívját, félkövérjét, a szövegbetű fokozatának egalizált, illetve ritkított verzálisát, kiskapitálisát, vagy nagyobb betűfokozatot vehetünk igénybe.

Figyelem! Csak olyan betűváltozatot használjunk, amely a használt fontkészlet része, soha ne generáljunk nem létező betűváltozatot! Különösen az olyan programokkal legyünk óvatosak, amelyek nem jelzik, hogy a font milyen változatokat tartalmaz!

A cím színben is eltérhet a törzsszövegtől, ezzel az eszközzel is hatékony és esztétikus lehet a címek kiemelése, de körültekintően kell megválasztani a megfelelő színt, és az alcímeknél már visszatérhetünk a törzsszöveg színéhez. A cím megformálásakor választhatunk egy eltérő betűtípust is. A betűkeverés szabályai szerint ilyen esetben általában az a jó, ha címhez választott betűtípus határozottan eltér a törzsszövegétől. (Lásd a Betűkeverés, betűcsaládok részben, ugyanebben a fejezetben!)

A hagyományos oldalakon a verzál szedéssel és a méret változtatásával érzékeltetjük a hierarchiát. Ha bonyolult, többszintű a címrendszer, finom változtatások szükségesek, hogy a szöveg egésze egységes maradjon.

A címsor alatti térköz kisebb legyen, mint a fölötte lévő térköz, ezzel jelezve, hogy a cím az azt követő szöveghez tartozik. Kétsoros cím esetében az alsó sor legyen a hosszabb, három vagy többsoros címnél a középső sor legyen a leghosszabb. A címszövegben lehetőleg ne legyen elválasztás! A verzállal szedett címsorokban szükséges az egalizálás, mert a betűk közötti viszony a nagyítás miatt torzulhat.

A címsor elrendezésekor (balra vagy középre zárásakor) a mű egészének a stílusát kell figyelembe vennünk. A hagyományos, szimmetrikus oldaltervhez illik a címek szimmetrikus, középre zárt elrendezése. A modern oldalon, a tengelyszimmetria figyelmen kívül hagyása (jobbra, vagy balra zárt címek) dinamikussá, mozgalmassá teszi az oldalképet. A „kevesebb több” elvének megfelelően a címbetűnek éppen csak akkorának kell lennie, amekkora a funkció betöltéséhez szükséges. A modern oldalon a címbetűt is lehet kurrenssel szedni, a hierarchiát a betűvastagsággal (kövér, félkövér) is meghatározhatjuk. A kövér betű kontrasztosság tekintetében is hatékonyabb. Ha bonyolultabb a hierarchiarendszer, akkor felmerül a betűméret növelésének lehetősége.