A lineáris felépítésű prezentáció – a PowerPoint és az InDesign

A lineáris felépítés nem csak azt határozza meg, hogyan fogjuk használni a prezentációt, milyen ritmust adunk vele előadásunknak, hanem a prezentáció elkészítésénél is jelentősége van. A gondolatmenetünket ilyen képkockákhoz rendeljük, fel kell osztanunk a tartalmat megfelelő kisebb részekre, amelyek szigorúan egymás után következnek. Amíg egy diát szerkesztünk, gondolatban még ott kell lennie fejünkben az előzőeknek és azok sorrendjének is, valamint a következőknek is.

Ha előzőleg részletes forgatókönyvet készítünk, akár ceruzával papíron vagy vázlatosan a számítógépen, és ezt nyomtatjuk ki, akkor abban segítünk önmagunknak, hogy az egész előadás szerkezete mindig ott lehet a szemünk előtt. A forgatókönyv kialakításakor a gondolkodást kezdhetjük nagyobb információhalmazzal, amelyet feloszthatunk kisebbekre, míg végül eljutunk egy-egy dia tartalmáig. Amikor a diák tartalmát rátesszük a PowerPoint diáira, a Nézet menüben különböző nézetek kiválasztásával segíthetjük munkánkat. Például a Diarendező nézetben rátekinthetünk az összes diára egyszerre, és megváltoztathatjuk a sorrendjüket (4. ábra). A Vázlat nézetben jobban látjuk a szöveges részek logikai elrendezését. A Jegyzet oldalon jól láthatjuk az adott oldalhoz írt jegyzeteinket stb. Így mindig ellenőrizhetjük, hogy a részleteinkkel hol tartunk az egészhez képest, tartjuk-e a helyes sorrendet, a helyes arányokat.

4. ábra. A PowerPoint Diarendező nézete

Drag-and-drop módszerrel lehet cserélni a diák sorrendjét. (Ugyanezt normál nézetben is megtehetjük a bal oldalon megjelenő diasorban, de a Diarendező nézetben jobban átláthatjuk a diák összességét.)

A sablonok

Amikor új dokumentumot nyitunk a PowerPointban, a program fölajánl sablonokat (5. ábra) . Ugyanígy találunk sablonokat a Keynote megnyitásakor is (6. ábra), valamint a Prezinek is vannak sablonjai (lásd Szerkesztés a Preziben alcímnél ebben a fejezetben). Elvileg a sablonok megkönnyítenék a munkát, mert nem kellene az egységes arculat kialakításával különösebben foglalkozni, hanem csak a tartalom fölépítésével. Azonban ezen a ponton könnyen el lehet csúszni. E kiadványban több helyen is felbukkan az a nagyon fontos gondolat, hogy a design a tartalomból, a szerkezetből fakad. Nem lehet egy előre elkészített formát bármilyen tartalomra ráhúzni! Különösen akkor nem, ha az üres forma is erőteljesen sugall valamilyen stílust, ami meghatározza a teljes látvány ízét. Ezért, amikor sablont választunk, semmiképpen nem elegendő indok az, hogy valami megtetszik nekünk.

Ha úgy döntünk, hogy sablont választunk az egyszerűség kedvéért, igyekezzünk minél semlegesebb sablon mellé letenni a voksunkat. A semleges környezet jobban szóhoz engedi jutni azt a tartalmat, amelyet beleépítünk a prezentációba. Például, amikor sok színes képünk van, az erős színes háttér vagy a színes, cirkalmas betűk lerontják a képek színhatását, elvonják a képekről a figyelmet, és nem engedik azokat érvényesülni. Minél erősebb „íze” van a sablonnak, minél karakteresebb a stílusa, annál kevésbé fog a mi egyéni tartalmunkkal szerves egységbe kovácsolódni. Ráadásul elvonja a figyelmet a tartalomról, beszivárog a közönség emlékezetébe, és legközelebb felismeri, amikor egy másik, teljesen más tartalmú prezentációban is ugyanazzal a stílussal találkozik.

5. ábra. A PowerPoint sablonválasztó ablaka

6. ábra. A Keynote sablonválasztó ablaka

A mesteroldal

A mesteroldal vagy mesteroldalak megtervezése az InDesignban elengedhetetlen a prezentáció elkészítésekor (7–8. ábra). Az InDesign – ahogyan már említettük –, nem kifejezetten prezentációkészítő program. Önálló ötleteket támogató tervezésre találták ki, ezért az InDesignban nincsenek sablonok. PowerPointban is készíthetünk önállóan mesteroldalt, ha nem előre elkészített sablont választunk, (de meglévő sablont is átalakíthatunk). A mesteroldal azokat az elemeket tartalmazza, amelyek minden oldalon, szerepelnek, vagy ha nem is minden oldalon, de többször megjelennek a dokumentumon belül, azonos formában. Egy dokumentumhoz többféle mesteroldalt is létrehozhatunk. A mesteroldalon szerepelhet például az oldalszám, amennyiben ez fontos. Vagy szerepelhet egy fejléc, ha az minden oldalon ugyanúgy jelenik meg. De csinálhatunk külön mesteroldalt az egyes részek bevezetésekor megjelenő oldalakhoz, olyanformán, ahogyan a könyvekben is lehet külön oldalt szánni például a hangsúlyos fejezetcímeknek. Lehet, hogy más fejlécet, keretet vagy hátteret szánunk például a grafikonoknak, vagy más megjelenése van az oldalnak, ha csak szöveg szerepel rajta, vagy abban az esetben, ha kép és szöveg együtt szerepel. Ezekre az esetekre különféle mesteroldalakat készíthetünk egy dokumentumon belül.

A PowerPoint előre elkészített sablonjai is úgy vannak elkészítve, hogy a sablonstíluson belül, többféle elrendezés közül lehet választani, attól függően, hogy az éppen aktuális oldal milyen elrendezést kíván (9–10. ábra). Ha tanácstalanok lennénk afelől, milyen elrendezésekre lehet szükségünk, nézzük át a sablonok elrendezéseit, és értelmezzük, hogy melyik mire alkalmas és mennyire felel meg az adott funkciónak. Ezután könnyebb lesz saját elrendezést kitalálni.

Ha igazán igényesen tervezzük a prezentációnk megjelenését, a tartalom megformálása közben lehet, hogy változtatnunk kell a mesteroldalon, mert menet közben kiderül, hogy az előre kitalált forma változtatás nélkül nem teljesen alkalmas arra, amire szántuk. A mesteroldalon eszközölt változtatások a mesteroldal mintájára létrehozott dokumentumoldalakra automatikusan átvivődnek.

InDesignban könnyebb a mesteroldal létrehozása, PowerPointban kicsit nehézkesebb, ez az InDesign jó ergonómiai kialakításának egy pluszpont.

7–8. ábra. Az InDesign Pages palettája

Az ablakon belül lévő vízszintes vonal fölött a mesteroldalak ikonjai, a vonal alatt a dokumentum oldalainak ikonjai látszanak. A lenyíló ablak segítségével létrehozhatunk új mesteroldalt, ugyanitt új dokumentumoldalt is létrehozhatunk. Az átjárás a mesteroldalak és a dokumentumoldalak szerkesztése között nagyon egyszerű, annak az oldalnak az ikonjára kell kétszer kattintani, amelyiket szerkeszteni szeretnénk.

9–10. ábra. A PowerPoint Tervezés menüje

Menet közben is változtatható a sablon stílusa, utána a Kezdőlap menü, Elrendezés menüpontja alatt kiválasztható az adott stílusban a megfelelőnek ítélt elrendezés.

A gondolatmenet tagolása

A diasorozatban a lapozgatást ritmusnak is tekinthetjük, amelyet felhasználhatunk a mondanivaló megerősítéséhez, tagolásához. A lapozás alkalmat ad arra, hogy kicsit megálljunk, levegőt vegyünk, átálljunk a következő gondolatra, vagy beszúrjunk még valamit, akár olyasmit is, amit előre nem terveztünk.

A PowerPointban vannak olyan eszközök is, amellyel a diák közötti lapozás éles határait átmenetesebbé tehetjük, tehát megvan a lehetősége annak is, hogy a lapozgatás darabosságát elmossuk, például animációval, áttűnésekkel (11-12. ábra).

11. ábra. Animáció ablak a PowerPointban

Nagyon nagy a választék, le kell győzni a kísértést, mértékkel és ízléssel kell használni ezt a lehetőséget.

12. ábra. Áttűnés ablak a PowerPointban

A diák közötti váltás módját lehet itt megadni. Így a vágásszerű váltás helyett finomabb hatásokkal is dolgozhatunk, ezzel is árnyalhatjuk prezentációnk összhatását.

13. ábra. A dia elrejtése

Ha bal oldalon az adott dia számára jobb egérgombbal rákattintunk, akkor a legördülő menüből kiválasztható a Dia elrejtése menüpont.

A prezentáció szerkesztésekor bizonyos diákat szándékaink szerint elrejthetünk (13. ábra). Ezek a rejtett diák nem szerepelnek a diasorban, ha a szokásos módon levetítjük. Viszont a látható diákra elhelyezhetünk olyan, hivatkozással ellátott gombot, amelynek a megnyomásakor egy rejtett diára ugorhatunk. Ezzel elágazásokat képezhetünk a diasorozatba, és az előadás közben döntést hozhatunk arról, hogy mikor ugorjunk a rejtett diára, illetve megmutassuk-e egyáltalán.

Optimális az, amikor egy diára egy önmagában kerek gondolat kerül. Ha ez a tartalom nem fér el egy dián, akkor próbáljuk meg animációval megoldani, hogy valamely elem kiússzon és helyet adjon a többi tartalomnak, így kiválthatjuk azt, hogy lapoznunk kelljen, mert a lapozás jobban megtöri a gondolat ívét.

Miért szeretjük az InDesignt?

Mindenkinek, aki számítógépen dolgozik, van kedvenc progjamja, amelyet jól ismer és szeret vele dolgozni. Van olyan is, aki többet is jól ismer, és ezek közül van amelyiket szereti és van amelyiket nem, vagy kevésbé. Aki jobban megismeri az InDesignt, az biztosan nagyon meg is szereti.

Az InDesign kiadványtervező program. Most már az elektronikus kiadványok is kezdenek tért hódítani, és az InDesignban van arra is mód, hogy ilyeneket is szerkeszthessünk.

Prezentációkat is lehet vele tervezni és azokat lejátszani akár iPad-en, tableten vagy telefonon. De lehet interaktív pdf-et is menteni belőle és projektorral kivetíteni, ahogyan más prezentációkat is (14–18. ábra).

Az InDesign mindent tud, amit a kiadványtervező designer megálmodik. Semmi nincs előre kitalálva senki helyett, viszont az eszközök pontosak és könnyen használhatók.

Az oktatásban azért is hasznos, mert azoknak a felhasználóknak, akik nem ezt a programot használják munkájukban, a tipográfiai szabályokat, a tudnivalókat a betűkről, a fontkészletről, a bekezdésekről, itt lehet a legjobban demonstrálni és megmutatni miért nem szabad egyes dolgokat megtenni még akkor sem, ha más programok támogatják. (Lásd a Tipográfia a prezentációkban alcímnél ebben a fejezetben!)

14. ábra. Új dokumentum létrehozása InDesignban

InDesignban új dokumentum nyitásakor ki lehet választani, hogy milyen funkciójú dokumentumot kívánunk szerkeszteni.

15. ábra. Palettacsoportok az InDesignban

InDesignban, mikor megnyitottuk az új dokumentumot, a jobb felső sarokban ki lehet választani azt a palettacsoportot, amelyik az általunk választott dokumentumtípus szerkesztéséhez a legjobban megfelel.

16. ábra. Az Interactive for pdf palettacsoport jobb oldalon egymás alatt

17. ábra. Interaktív pdf mentése InDesignból

Az interaktív pdf ideális formátum a prezentációnak is.

18. ábra. Beállítások az interaktív pdf mentésekor