Tipográfia a prezentációkban

A prezentáció készítésekor is érvényesek az általános tipográfiai szabályok (lásd A tipográfiáról című fejezet). De van néhány szempont, amire itt külön is figyelni kell.

Betűméret

A betűméretet aszerint mérlegeljük, hogy mekkora lesz a terem és mekkora lesz a vetítővászon. Nem az a legfőbb szabály, hogy legyen minél nagyobb a betű, mert nem abban a méretben látszik majd a prezentációnk, ahogyan a képernyőn látjuk. Kivetítve, akár sokszorosan nagyobb is lehet. Tehát egy konferencián, egy nagy teremben megtartott előadásra sem kell feltétlenül nagyobb betűket használni a szokásosnál, mert általában a vetítővászon mérete a terem méretéhez van igazítva, tehát ott sokkal nagyobb lesz a kép, mint egy kisebb csoportnak, kis teremben megtartott előadáson. A túl nagy betű használata éppen olyan ellentmondásos lehet, mint amilyen kellemetlen, ha a betű túl kicsi és nem lehet elolvasni. Érdemes a kivetítést kipróbálni és saját tapasztalatot nyerni a jó méretről. Általában – hangsúlyozni kell, hogy általában –, az a betűméret, amely a prezentáció készítésekor a monitoron harmonikusnak tűnik, az kivetítve is jó lesz, ha bízhatunk abban, hogy a vetítővászon a terem méretével össze van hangolva.

Kontraszt hatások

A fény szóródása miatt a betűnek és a betű hátterének a kontrasztja még fontosabbá válik, mint a nyomtatásra kerülő anyagok esetében. A jó olvashatóságot a betű színének és a háttér színének jól megválasztott mértéke biztosítja. Ha a kontraszt nem elég nagy, akár teljesen olvashatatlanná válhat a szöveg. A hófehér háttér vakító lehet, kellemesebb, ha legalább 10-15%-os tónust használunk. A sötétebb hátterek is jól működhetnek a megfelelő betűtípusokkal. A vakítóan erős színeket lehetőség szerint kerüljük, legalábbis nagy mennyiségben. Kiemelésre, figyelemfelkeltésre természetesen használhatók feltűnő, telített színek. A betűválasztásnál is gondolnunk kell a fény szóródására. Minél nagyobb a fény szóródása, annál inkább kerülni kell a vékony vonalú betűket vagy az olyan váltakozó vonalvastagságú betűt, amelynek a vékonyabb vonalai nagyon vékonyak. Az ilyen finom vonalak esetleg vetítéskor eltűnhetnek.

Stílusok, kiemelések

A prezentáció készítésekor is figyelni kell a betűméretek és -stílusok következetes használatára, bár esetenként tehetünk engedményeket. Ha van törzsszövegünk, amelynek kibontása diáról diára halad, és ennek tagolására kialakítunk egy címhierarchiát, akkor ezt használjuk következetesen! Viszont elképzelhető, hogy vannak olyan kulcsmondataink, amelyeket kiragadunk a szövegfolyamból. Ezeknek – a tartalomtól függően – sokkal változatosabb is lehet a megformálása, akár ki is szakadhat a prezentációban alkalmazott tipográfiai rendből, ily módon is kontrasztot képezve a tartalom többi részével, a megfelelő látványbeli hatás elérése érdekében. Lehet egészen expresszív, grafikus formát is adni az ilyen szövegrészeknek, ha időnk, energiánk és képességeink lehetővé teszik. A törzsszövegen belüli kiemeléseket az általános tipográfiai elveknek megfelelően alkalmazzuk (lásd A tipográfiáról című fejezetet).

A PowerPoint tipográfiai hibáinak elkerülése

A Windows Office programjainak, köztük a PowerPointnak is óriási hibája, hogy megengedi, sőt bátorítja a felhasználót, hogy alapvető tipográfiai hibákat vétsen. Ezek a programok nem mutatják meg, hogy egy-egy betűtípus milyen betűváltozatokkal rendelkezik, (Bold, Italic, Condensed, Extended stb.), hanem ehelyett két ikont találunk, az „F” (Fat) és az „I” (Italic) ikonokat. Ezek az ikonok azt a látszatot keltik, mintha minden betűből lehetne boldot és italicot csinálni (28. ábra). Valójában ezek betűváltozatok, amelyeket csak akkor használhatunk, ha léteznek. Nagyon sok olyan betűtípus van, amelynek nincsen bold, vagy italic verziója. Ugyanez a helyzet a kiskapitális (small caps) verzióval. Az InDesignban (egyébként az Apple Keynoteban is) mindig láthatjuk, hogy az adott betűnek milyen változatai vannak (29–30. ábra), így ott egyértelmű, hogy a bold vagy az italic változatokat csak akkor használhatjuk, ha léteznek. A Windows Office-ban amikor rákattintunk az „F” vagy az „I” ikonra, akkor a program kétféle akció közül választ. Arról pedig nem is tájékoztat bennünket, hogy melyik akciót hajtotta végre. Az egyik lehetőség, hogy ha van a betűnek olyan változata, amelyet szeretnénk (félkövér, azaz Bold/Semibold, vagy Italic), akkor kiválasztja a megfelelő változatot. Ha azonban nincs, akkor ehelyett a program által generált körvonalat tesz az általunk használt betűre („F”), vagy mesterségesen megdönti („I”). Ez óriási probléma, gigantikus hiba, amely minden jóravaló törekvést tönkretesz. A betűket a tipográfiában semmilyen körülmények között nem torzítjuk! A betűtorzítás erkölcstelen! (Virágvölgyi) A mesterséges, egynemű körvonal és a betű mechanikus megdöntése torzítja a betűt, annak hosszadalmas és körültekintő munkával megalkotott arányait, amely a legesztétikusabb szövegképet adja és a legjobb olvashatóságot biztosítja.

28. ábra. A PowerPoint betűválasztó ablaka, mellette a Bold és Italic opciókkal, amelyek gyakran meghamisítják a betűváltozatokat.

29. ábra. A Keynote-ban ki lehet választani a létező betűváltozatokat.

30. ábra. Az InDesign Character palettája

Az InDesign lehetővé teszi a megfelelő betűváltozat kiválasztását legördülő menüből.

31. ábra. Beállítási lehetőségek az InDesign Character palettáján

Az InDesign Character palettáján a betű torzítására is van lehetőség, itt a felhasználó tudatosan választhatja, de jobb, ha inkább elkerüli ezt.

Sajnos az Office-programok elrejtik, hogy a betűtípusnak milyen választható változatai vannak, így a felhasználó nem is tudhatja, hogy hibázik-e vagy sem. Az avatott szem rögtön észreveszi az aránytalanságot, amikor nem igazi betűváltozat kerül a szeme elé, de sajnos nem mindenki látja ezt azonnal. Akkor szerezhetünk erről biztos információt, ha kikeressük a fontfájlt a számítógépünkön. Ez sajnos hosszadalmas, és munka közben sok bonyodalmat okoz a felhasználónak. 
Az InDesignban kiválaszthatjuk a megfelelő betűváltozatot. A betűkezelő palettán felkínálkozik a betűtorzítás lehetősége is, de itt legalább látjuk, hogy mit csinálunk. A betűtorzítást azonban itt is kerüljük el (31. ábra) !

Szintén a PowerPointban nagyon kell figyelni a szövegstílusok következetes alkalmazására, vagyis arra, hogy azonos funkciójú szövegek azonos módon jelenjenek meg. A PowerPointban van egy beállítás, amely megengedi, hogy a dián, amelyen dolgozunk, végtelen mennyiségű szöveg elférjen. Ezt úgy éri el, hogy ha a szövegdoboz megtelt, automatikusan elkezdi csökkenteni a betűméretet (32. ábra) .

32. ábra. A PowerPoint gumikeret funkciójának kikapcsolása

Válasszuk a Nincs automatikus méretezés-t!

Ezt a funkciót jó, ha a kezdet kezdetén kikapcsoljuk, mert hibákat eredményez, és esetleg észre sem vesszük.

Van még egy általános probléma a PowerPointban, ami nem feltétlenül hiba, de jobb, ha tudatosan döntünk erről is, mielőtt elfogadjuk az automatikusan felajánlott lehetőséget: a PowerPoint a címeket mindig középre zárja, a szövegtömböket pedig balra. Ez többnyire diszharmonikus oldalképet eredményez. Ha a prezentációnkban nem számítunk hosszabb szövegekre, amelyekből összefüggő szövegtömb alakulhatna ki és a szimmetrikus oldalképbe is jól beilleszthetők lennének, hanem rövid szövegeink vannak, vagy a gondolatokat pontokba szedjük, akkor aszimmetrikus szövegtömbök keletkeznek, és érdemes meggondolni, hogy a címeket is inkább ehhez a helyzethez alakítsuk, vagyis inkább zárjuk a címeket is balra és gondolkodjunk aszimmetrikus elrendezésekben. Természetesen a szimmetrikus elrendezés sem hibás, de akkor figyeljünk fokozottan az oldal szimmetriájára, harmóniájára a szövegtömbök megformálásánál is.

Itt újra meg kell ismételni, hogy a tipográfiai hibák nemcsak azért bosszantóak, mert a szépérzékünket bántják (bár azért is), hanem elsősorban azért, mert rossz design-hoz és értelmezési nehézségekhez, félreértésekhez, diszharmóniához vezethetnek. Például a szövegről azt hisszük az egyik oldalon, hogy a törzsszöveget látjuk, a következőn pedig azt gondoljuk, hogy apró betűs, kevésbé fontos dolgokat olvashatunk, pedig csak a PowerPoint szövegkerete dolgozott helyettünk, és olyat tett, amit nem is akartunk, mert lecsökkentette a betűméretet, hogy minden beférjen a keretbe.

A betűk torzítása pedig elrontja a betűk arányait, amelyek úgy voltak kialakítva, hogy jól olvasható, harmonikus szövegtömböt alkossanak. Ez zavaros oldalképhez vagy akár olvashatatlansághoz is vezethet.

A Prezi tipográfiai nehézségei

A Prezi sokkal kevesebb eszközzel rendelkezik, mint a PowerPoint. A szöveg alakítására kevés lehetőségünk nyílik. A beállított stílusokat használhatjuk csupán (Title, Subtitle és Body, vagyis Cím, Alcím és Törzs stílusokat). Ezeket sem váltogathatjuk egy szövegkereten belül. Menet közben csak a kijelölt szövegrészek színét változtathatjuk. Sokszor hiányérzetet kelt, hogy nem használhatunk egy másik betűváltozatot vagy -méretet, de még a stílusokat sem keverhetjük egy szövegkereten belül (33. ábra) .

33. ábra. Szöveg szerkesztése a Preziben

Ahol lekattintjuk a kurzort, ott megjelenik a szövegszerkesztő felület.

Kicsit nehéz elszakadni a más programokban megszokott, fegyelmezetten állandó betűméretektől és térközöktől, amelyek hagyományosan meghatároznak egy stílust, miután a betűtípust kiválasztottuk.

Természetesen itt is lehet állandóságra törekedni, de teljes pontosság ezen a téren nem garantálható. Inkább az egyes stílusok egymástól való határozott különbségére kell törekedni, és persze nagyon következetesen használni azokat, mert akkor a mérettől és térközöktől függetlenül is föl lehet ismerni, hogy melyik szövegrésznek mi a funkciója.

Ha mindenképpen szükségünk van bonyolultabban megformált szövegrészek bemutatására, érdemes megcsinálni azt egy erre alkalmasabb programban, és pdf-ként vagy képként beilleszteni a Prezibe.