Tömegkommunikáció és manipuláció

A mai kommunikációs „őrület” 1858-ban kezdődött, a transzatlanti kábel lefektetésével. Telefon még nem volt, de az emberek azonnali kapcsolatot akartak. Mindenki naprakész szeretett volna lenni. Nem győzték kivárni az Európából Amerikába érkező hajókat az üzenetekkel, levelekkel. Akkoriban jelentősen nőtt a városban élő emberek száma, akik folyamatosan távolodtak a vidéki rutintól.

Toulouse-Lautrec (1864–1901, francia festő, grafikus) idejében még nem volt akkora verseny, más volt a demokrácia, nem kellett az embereknek lépten-nyomon dönteniük valamiről, mint ma. Nem volt szükség arra, hogy adatokat értelmezzenek minden döntésük előtt. Már volt földalatti, az emberek jártak színházba, utaztak hajóval stb. De nem volt annyiféle mosópor márka, és nem volt ennyi párt, mint ma, amelyek közül választaniuk kellett. Nem volt minden sarkon egy bank, más és más névvel, nem kellett hitelfelvételkor hosszan tanulmányozni, apró részletekbe menően, hogy melyik banknál nem járnak rosszul.

Régen elég volt egy plakát. A Lautrec plakátjain megjelenő szemérmetlenségek sok mindent elárultak arról a helyről, amelyet reklámoztak. Kontrasztot képezett az utca modorával. És a reklám működött. Ugyanúgy, ahogyan a későbbi plakátokon a hatalmas méretű Palma cipősarok (~1910). A plakátok el voltak túlozva az utcához képest, a cipősarok pedig a plakáthoz képest. Vonzotta a tekintetet. A közönség információkhoz jutott. A plakátokkal érzékeiken és érzelmeiken keresztül megpróbálták befolyásolni, döntésre bírni őket.

Az első világháború után Otto Neurath (1925–1940 között) az Isotype-rendszeren keresztül másképpen kezdett kommunikálni a közönséggel, mint ahogyan a korábbi plakátok esetében megszokott volt. Adatokat vizualizált. Ábrái segítségével olvasás nélkül is könnyen felfoghatók és értelmezhetők lettek az egyébként nehezen átlátható adatfolyamok. Viszonyítások váltak láthatóvá, amelyek egy szempillantás alatt értelmezhetőek lettek. A mai infografikák is így működnek. Az adatok magukért beszélnek, objektív tények. Ennek ellenére alkalmasak a megtévesztésre vagy félrevezetésre is, ha arra használják őket. Éppen azért, mert képes a teljes objektivitás látszatát kelteni. Már az is lehet manipulatív, ahogyan egy infografika témáját kiválasztják. Manipulatív lehet, hogy a témához kötődő adatok közül mit hasonlítanak össze mivel.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Otto_Neurath

A nagy háborúk alatt az egyéni döntések háttérbe szorultak. A tömeg ereje számított. Ebben a helyzetben nem volt gondolkodási idő, nem voltak kérdések, csak válaszok. Belesulykolták az emberekbe – ha kellett – azt, hogy mit kell gondolniuk. Ez egy szónoki székről hatásos volt és gyors. Az emberek nem akartak maguktól háborúzni. Könnyebb volt elhinniük, hogy azt kell tenni, ha nagy szónokok hitették el velük.

A világháborúk alatt és után jöttek a diktatúrák.

A szocialista államokban és azok létezésével egy időben a világ boldogabb részein, más és más dolgokról akarták meggyőzni az embereket, a befolyásolás különféle módszereivel. Valamilyen módon mindenhol manipulálták a közönséget. Ahol diktatúra volt, ott megmondták, hogy mire lehet vagy kell vágyniuk az embereknek, ahol pedig az üzleti sikerek érdekében reklámoztak, ott megpróbálták elhitetni az emberekkel, hogy éppen arra vágynak, amit a reklámban látnak.

1–6. interaktív ábra. Optikai csalódások.

Az optikai csalás a manipuláció alapja is lehet.

Ha ugyanannak a tartalomnak más elemeit emeljük ki és hangsúlyozzuk, akkor a mondanivaló teljesen más értelmet nyerhet.

A „Vegyen Ön is mustárt!” „Vásároljon készruhát!” feliratok arról is árulkodnak, hogy milyen volt az akkori kínálat.

A 70-es évek Fabulon-reklámja és maga a termék is forradalminak számított, amikor megjelent. Nálunk eddig szokatlan elemekkel keltették föl az emberek figyelmét: A női szépséggel. Ha ezt használod, te is ilyen szép leszel! – sugallta a reklám. Nálunk nem a konkurencia miatt reklámoztak, és ekkor már nem is csak az alapvetően szükséges és hasznos árucikkekre hívták föl a figyelmet, hanem igényeket teremtettek a reklámmal.

A média manipulatívvá vált. És a manipulált Nyugat küzdött a máshogyan manipulált Kelettel. A jobboldal küzdött a baloldallal, a fehér csillag a piros csillaggal.

Jött a hidegháború és vele a félelemkeltés, a katasztrófafilmek, határok lezárása, falak, ellentétek. Ezek valós dolgok voltak. Mindkét oldal médiája a maga értelmezésében adta közzé, a maga képmására alakította. Néha a borzalmakat, a katasztrófa lehetőségét hangsúlyozták, néha pedig a boldog hétköznapokat, kedvezményes hiteleket, vidám vásárlási szándékot. A fenyegetettség konkrét volt, de Amerika például vidáman élte meg. A probléma megoldást szült, a megoldás újabb problémát generált.

Az egyik ezt fejlesztett, a másik azt reagálta rá. Az egyik ilyen lépést tett, a másik olyat. Az egyik fellőtte a szputnyikot, a másik kitalálta az internetet.