VISZONYÍTÁS

Ennek a fejezetnek a tartalmán gondolkodtam, amikor egy 5 éves kisgyerekkel pecáztam, aki most kezdi megérteni a számok jelentését. Biztosan mindenki találkozott már azzal, amikor egy gyermek nagy izgalommal vár egy számára kedves napra (Karácsony, születésnap...), és az ujjain számolja, hogy hányat kell még aludnia addig. Így könnyebben megérti az absztrakt számok jelentését, mert a számok értelme vizuálisan is megjelenik előtte. Másnap eggyel kevesebb ujjat számol, kevesebb a hátralévő napok száma is. Miközben pecáztunk, kenusok jöttek és vízre tették a csónakjaikat. Egy idő után megunta – hisz mi pecázni akartunk – de megnyugtatta magát, hogy már csak 4 kajak van hátra. Dicsértem, hogy milyen jól számol, amit meg is magyarázott: felemelte a kezét, és a már ismert viszonyítási modell szerint, minden ujját egy-egy távolban lévő kajak elé tartotta. 4 kajak van még hátra – mondta.

Ebben a példában is nagyon fontos elem az, hogy a kisfiú valamilyen konkrét, látható dologhoz köti a számokat, és azokat egy megszokott viszonyítási modellhez hasonlítja: 4 csónak, 4 ujj. Ha a vizualizációban sikerül olyan viszonyítási pontokat találunk, amelyek mindenkinek ugyanazt jelentik, akkor hihetetlenül megkönnyítjük az adatok értelmezését.

Előfordul azonban, hogy a viszonyítási pontok megtévesztenek bennünket. Például micsoda különbség, ha azt mondom, hogy „négyszáz-ezer” vagy ha azt, hogy „közel félmillió”! Ha az van kiírva egy árucikkre, hogy „5000 Ft”, az sokkal többnek tűnik, mint a „4999 Ft”. Pedig csak 1 forint a különbség. Viszont nagyságrendekkel többen veszik meg a 4999 Ft-os árut, mert amikor ránézünk a számra, négyessel kezdődik, ezt mondjuk ki, ezt látjuk, kevesebbnek érezzük.

És többen veszik meg az „AKCIÓ! 5000 Ft”-os termékeket, mint az 5000 forintosat. Ez is adatvizualizáció, de éppen nem az adatok objektivitására épít, hanem azoknak a relativitására, amely bizonyos körülmények között megtévesztő lehet. Ha az áru akciós, akkor azt gondoljuk, hogy most valamihez képest olcsóbb, tehát jobban járunk, ha most vesszük meg. Ez képes háttérbe szorítani azokat a kérdéseket, hogy vajon tényleg drágább volt-e idáig, vagy azt, hogy egyáltalán szükségem van erre a termékre? Az „akció” szó alkalmas lehet a megtévesztésre, ha valaki arra akarná használni.

Vizuálisan ugyanígy lehet hatni a nézőre. Rengeteg olyan optikai csalás létezik, amelyekkel nagyon könnyű megtéveszteni az embert úgy, hogy az ábrán nincs valótlan állítás, de a vizuális megjelenés a pontossága ellenére is félrevezető lehet. Például nem mindegy, ha négyzetet vagy kört ábrázolunk egy infografikán. A körhöz képest a négyzet nagyobbnak hat. Ahhoz, hogy a kör optikailag ugyanakkorának tűnjön, mint a négyzet, nagyobbnak kell lennie. Viszont a területe ekkor még mindig kisebb. Arra, hogy a körnek, íves, hegyes formáknak nagyobbnak kell lenniük, mint az egyenes végződésűeknek, jó példa maga a betű. Figyeljük meg, hogy minden íves vagy hegyes végződésű betű egy kicsit nagyobb, mint egy egyenes végződésű, éppen azért, hogy azonos méretűnek tűnjenek.

Vagy ha egy negyed körcikket elforgatunk, azaz nem 0, 90, 180, 270 fokon áll, akkor nagyobbnak tűnik. Ha egy formát bonyolultan felosztunk, az kisebbnek tűnhet, mint a felosztatlan. Vagy ha egy formát sok kisebb közé helyezünk, az sokkal nagyobbnak fog tűnni, míg ha nagyobbak között van, kisebbnek (lásd még a Kompozícióról című fejezetben).

Ha például ma gyengébbnek akarom mutatni a Forintot, akkor a Dollárhoz viszonyítom, ha erősebbnek, akkor az Euróhoz. És nem állítok valótlant, de megtéveszthetem a nézőt, ha a Dollár és az Euró egymáshoz való viszonyát nem mutatom meg.